Job 3

EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Después de esto, Job rompió el silencio y maldijo el día de su nacimiento.	1 Ezután megnyitotta Jób a száját, elátkozta születése napját
2 Tomó la palabra y exclamó:	2 és mondta:
3 ¡Desaparezca el día en que nací y la noche que dijo: «Ha sido engendrado un varón»!	3 »Vesszen a nap, amelyen születtem, az éj, amelyen mondták: ‘Fiú fogantatott.’
4 ¡Que aquel día se convierta en tinieblas! Que Dios se despreocupe de él desde lo alto y no brille sobre él ni un rayo de luz.	4 Legyen az a nap sötétség, Isten odafenn ne törődjék vele, napfény azon ne világítson.
5 Que lo reclamen para sí las tinieblas y las sombras, que un nubarrón se cierna sobre él y lo aterrorice un eclipse de sol.	5 Lepje el sötétség s a halál árnya, ülje meg sűrű felleg, és borítsa keserűség!
6 ¡Sí, que una densa oscuridad se apodere de él y no se lo añada a los días del año ni se lo incluya en el cómputo de los meses!	6 Sötét förgeteg vegye ez éjjelt birtokába; az év napjai közé be ne tudják, s a hónapokhoz ne számítsák!
7 ¡Que aquella noche sea estéril y no entre en ella ningún grito de alegría!	7 Maradjon az az éjjel magtalan, vígság azon ne legyen;
8 Que la maldigan los que maldicen los días, los expertos en excitar a Leviatán.	8 átkozzák el azok, akik napot átokkal illetnek, akik készek felkelteni a Leviatánt!
9 Que se oscurezcan las estrellas de su aurora; que espere en vano la luz y nos vea los destellos del alba.	9 Öltözzenek sötétbe hajnalának csillagai, várja a világosságot, de hiába, ne lássa hajnal hasadását,
10 Porque no me cerró las puertas del seno materno ni ocultó a mis ojos tanta miseria.	10 mert nem zárta el az engem hordozó méhnek kapuját, mert nem tartotta távol szememtől a nyomorúságot!
11 ¿Por qué no me morí al nacer? ¿Por qué no expiré al salir del vientre materno?	11 Miért nem haltam meg a méhben? Miért nem pusztultam el mindjárt, amikor kijöttem a méhből?
12 ¿Por qué me recibieron dos rodillas y dos pechos me dieron de mamar?	12 Térd engem miért fogadott, miért tápláltak emlők?
13 Ahora yacería tranquilo estaría dormido y así descansaría,	13 Így most csendben aludnék, békességben szenderegnék együtt
14 junto con los reyes y consejeros de la tierra que se hicieron construir mausoleos,	14 királyokkal, országok tanácsosaival, akik pusztaságot építettek maguknak,
15 o con los príncipes que poseían oro y llenaron de plata sus moradas.	15 vagy fejedelmekkel, akik aranyban bővelkedtek, akik ezüsttel töltötték meg házaikat.
16 O no existiría, como un aborto enterrado, como los niños que nunca vieron la luz.	16 Vagy mint az elásott idétlen gyermek, nem lennék többé, mint a magzat, amely nem látott napvilágot.
17 Allí, los malvados dejan de agitarse, allí descansan los que están extenuados.	17 Ott felhagynak a gonoszok a tombolással, és pihennek az erőben megfogyottak;
18 También los prisioneros están en paz, no tienen que oír los gritos del carcelero.	18 együtt vannak bántódás nélkül, akik hajdan foglyok voltak, nem hallják többé a börtönőr szavát.
19 Pequeños y grandes son allí una misma cosa, y el esclavo está liberado de su dueño.	19 Együtt van ott kicsiny és nagy egyaránt, s a szolga már nem függ urától.
20 ¿Para qué dar a luz a un desdichado y la vida a los que están llenos de amargura,	20 Mire való világosság a nyomorultnak és élet a keseredett léleknek?
21 a los que ansían en vano la muerte y la buscan más que a un tesoro,	21 Azoknak, akik várják a halált, de nem jő, és ásva keresik, jobban mint a kincset;
22 a los que se alegrarían de llegar a la tumba y se llenarían de júbilo al encontrar un sepulcro,	22 akik örülnének mérték nélkül, ha a sírt végre megtalálnák?
23 al hombre que se le cierra el camino y al que Dios cerca por todas partes?	23 Mire való az élet a férfinak, akinek útja el van rejtve, akit Isten homályba burkolt?
24 Los gemidos se han convertido en mi pan y mis lamentos se derramen como agua.	24 Sóhajjal kezdem étkezésemet, mint víz árja ömlik hangos zokogásom;
25 Porque me sucedió lo que más temía y me sobrevino algo terrible.	25 mert amitől félve féltem, az elért engem, s amitől rettegtem, eljött reám.
26 ¡No tengo calma, ni tranquilidad, ni sosiego, sólo una constante agitación!	26 Nem voltam álnok, nem hallgattam, nem nyugodtam, mégis rámborult a harag!«