Livre des Psaumes 56

BIBLES DES PEUPLES	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Au maître de chant. Sur l’air “la silencieuse colombe des pays lointains…”. De David. Poème. Lorsque les Philistins s’emparèrent de lui à Gat.	1 A karvezetőnek. A »Jónat élem rehókím« szerint. Miktám Dávidtól. Amikor Gátban a filiszteusok elfogták.
2 Ô Dieu, aie pitié de moi quand on me harcèle! tout le jour l’assaillant me presse,	2 Könyörülj rajtam, Isten, mert taposnak rajtam az emberek, egész nap hadakozva legyűrnek.
3 tout le jour il me harcèle et me regarde me débattre. Qu’ils sont nombreux, mes adversaires! C’est en toi, Très-Haut,	3 Ellenségeim egész nap taposnak, bizony hadakoznak ellenem, ó, Fölséges.
4 que je me confie, le jour où je prends peur:	4 Bármikor fog is el a félelem, én tebenned remélek.
5 je réveille ma foi aux paroles de Dieu, en Dieu je me confie et je n’ai plus de crainte: que peut me faire un mortel?	5 Istenben, akinek dicsőítem szavát, az Istenben remélek, nem félek, ember mit árthatna nekem?
6 Tout le jour j’entends des paroles blessantes, ils ne pensent qu’à me faire du mal.	6 Egész nap felforgatják dolgaimat, vesztemre tör minden gondolatuk.
7 Ils s’ameutent et se cachent, ils relèvent mes traces, ils partent en chasse contre moi.	7 Viszályt szítanak és köröttem ólálkodnak, sarkam után leselkednek. Ahogyan ők életemre törnek,
8 Pas de salut pour eux après tant d’injustices, ô Dieu, fais tomber sur eux la fureur des païens.	8 úgy fizess vissza gonoszságukért, törd össze haragodban e népeket, Isten!
9 Tu as fait le compte de mes déboires, recueille mes larmes dans ton fermoir.	9 Te számon tartod bujdosásomat, gyűjtsd tömlődbe könnyeimet: Ugye számon kéred őket?
10 Mes ennemis reviendront en arrière le jour où je ferai appel, car je sais bien que Dieu est pour moi.	10 Akkor majd meghátrálnak ellenségeim, bármely napon hívlak segítségül: íme megismertem, hogy te vagy Istenem.
11 Je réveille ma foi aux paroles de Dieu, je reprends foi en la parole du Seigneur.	11 Az Istenben, akinek dicsőítem szavát, az Úrban, akinek dicsőítem szavát,
12 en Dieu je me confie et je n’ai plus de crainte: que peut me faire un mortel?	12 az Istenben remélek, nem félek; Ember mit árthatna nekem?
13 Je n’oublie pas, ô Dieu, mes promesses, je t’offrirai la victime pour l’action de grâce.	13 Tartozom neked, Istenem, azzal, amit megfogadtam, megadom neked a hálaáldozatokat,
14 Car tu as gardé mes pieds d’un faux pas et je marcherai en présence de Dieu dans la lumière des vivants.	14 mert megmentetted életem a haláltól, lábamat az elbukástól, hogy Isten előtt járjak az élők világosságában.