Livre des Psaumes 139

BIBLES DES PEUPLES	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Au maître de chant. De David. Psaume. Seigneur, tu me sondes et me connais,	1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Uram, te megvizsgáltál és ismersz engem,
2 que je m’assoie, que je me lève, tu le sais: bien avant que je n’y pense, tu le savais.	2 tudod, ha leülök és ha fölkelek. Messziről ismered gondolataimat,
3 Que je sois en voyage ou couché, tu m’observes, tu me suivras en tous mes chemins.	3 szemmel tartod akár járok-kelek, akár pihenek. Előre ismered minden utamat.
4 Les mots ne sont pas encore sur ma langue que déjà tu en connais le tout.	4 Még nyelvemen sincs a szó, és te már érted egészen, Uram.
5 Tu fermes sur moi l’espace, derrière comme devant, et sur moi se pose ta main.	5 Minden oldalról körülveszel engem, és fölöttem tartod kezedet.
6 Ta science est pour moi un mystère, ce sont des hauteurs où je n’atteins pas.	6 Oly nagy, oly csodálatos nekem ez a tudás: ésszel föl sem érhetem!
7 Où irai-je que ton esprit n’y soit, où fuir de devant ta face?	7 Hová mehetnék lelked elől, hová bújhatnék színed elől?
8 Si je monte au ciel, tu y es, si je vais au dortoir des morts, tu m’y retrouves.	8 Ha fölmennék az ég magasába, te ott vagy, ha alászállnék az alvilágba, jelen vagy.
9 Ne pourrais-je emprunter les ailes de l’aurore et qu’elles me déposent au-delà des mers?	9 Ha felölteném a hajnal szárnyát, s a tenger szélső határára szöknék,
10 Mais ce sera ta main qui m’y aura conduit, seule ta main droite peut ainsi m’emporter.	10 ott is a te kezed vezetne, és jobbod tartana engem.
11 Dirai-je alors: “Que les ténèbres m’enveloppent, j’ai fait choix de la nuit comme lumière”?	11 Mondhatnám: »Borítson be a sötétség, s váljon éjszakává köröttem a fény«,
12 Mais les ténèbres mêmes ne te sont pas obscures, et la nuit n’est pas moins lumière que le jour.	12 de neked nem sötét a sötétség, s az éj mint a nappal, oly világos előtted. Fény és sötétség közt neked nincs különbség.
13 C’est toi qui as créé mes reins, qui m’as tissé dans le sein de ma mère.	13 Hiszen te formáltad bensőm, s anyám méhében te szőtted a testem.
14 Je t’admire pour cet étonnant mystère; prodigieuses sont tes œuvres, mon âme le sait.	14 Dicsőítlek téged, mert olyan csodálatosan alkottál, és tudom jól, milyen csodálatos minden műved!
15 Mes os n’échappaient pas à ta vue, lorsque j’étais formé dans le secret, brodé dans les profondeurs de la terre.	15 Létem nem volt titokban előtted, amikor a föld ölén rejtve formálódtam.
16 Tes yeux voyaient la suite de mes jours, ils étaient tous écrits sur ton livre, formés avant que le premier n’apparût.	16 Még alakot sem nyertek tagjaim és szemed már látott engem. Könyvedben már minden fel volt jegyezve rólam: napjaim már eltervezted, mielőtt egy is eltelt volna belőlük.
17 Ô Dieu, que tes pensées me dépassent! Leur ensemble défie la raison;	17 Milyen tiszteletreméltók előttem gondolataid, Istenem, milyen hatalmas a számuk!
18 plus que le sable, leur nombre échappe à mes calculs, et je n’en finis pas d’être avec toi.	18 Megszámlálnám őket, de számosabbak a homokszemeknél, s ha végükre is érnék, még mindig csak nálad tartanék.
19 Ô Dieu, si tu voulais faire périr le méchant et tenir les violents loin de moi!	19 Bárcsak megsemmisítenéd a gonoszokat, Istenem, és eltávolítanád tőlem a vérszomjas embereket,
20 Ils te trahissent de façon hypocrite, ils comptent pour rien tes desseins.	20 akik gonoszul beszélnek: hiába kelnek föl ellened.
21 Ne dois-je pas, Seigneur, haïr qui te déteste, avoir en horreur ceux qui te résistent?	21 Ne gyűlöljem, Uram azokat, akik gyűlölnek téged, ne utáljam ellenségeidet?
22 Je les déteste, ma haine est entière ils sont aussi pour moi des ennemis.	22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeim lettek.
23 Sonde-moi, ô Dieu, et connais mon cœur, éprouve-moi et connais mon désir;	23 Vizsgálj meg Istenem és ismerd meg szívemet; tégy próbára és ismerd meg utaimat,
24 vois si je me trace un chemin de mensonge et conduis-moi par le chemin des origines.	24 lásd, vajon a gonoszok útján járok-e, és vezess az örökkévalóság útján engem.