Livro de Jó 7

SAGRADA BIBLIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 A vida do homem sobre a terra é uma luta, seus dias são como os dias de um mercenário.	1 Katonasor az ember élete a földön, és napjai olyanok, mint a napszámos napjai:
2 Como um escravo que suspira pela sombra, e o assalariado que espera seu soldo,	2 kívánkozik árnyék után, mint a szolga, és várja munkája végét, mint a napszámos.
3 assim também eu tive por sorte meses de sofrimento, e noites de dor me couberam por partilha.	3 Nekem is kárba veszett hónapok jutottak részemül, és keserves éjjeleket számlálok magamnak.
4 Apenas me deito, digo: Quando chegará o dia? Logo que me levanto: Quando chegará a noite? E até a noite me farto de angústias.	4 Ha lefekszem, kérdem: Mikor kelek újra? Majd várom az estét, és mire beáll a szürkület, jóllakom kínnal.
5 Minha carne se cobre de podridão e de imundície, minha pele racha e supura.	5 Rothadásba, por szennyébe öltözik a testem, bőröm elszárad és összezsugorodik.
6 Meus dias passam mais depressa do que a lançadeira, e se desvanecem sem deixar esperança.	6 Napjaim gyorsabban szaladnak, mint a takács vetélője, és remény nélkül eltűnnek.
7 Lembra-te de que minha vida nada mais é do que um sopro, de que meus olhos não mais verão a felicidade;	7 Emlékezzél meg, hogy életem már csak lehelet, és szemem nem lát többé boldogságot.
8 o olho que me via não mais me verá, o teu me procurará, e já não existirei.	8 Nem lát engem többé ember szeme; mire rám veted szemedet, már nem vagyok.
9 A nuvem se dissipa e passa: assim, quem desce à região dos mortos não subirá de novo;	9 Amint a felhő elenyészik, elmegy, úgy nem jön fel többé, aki alászállt az alvilágba;
10 não voltará mais à sua casa, sua morada não mais o reconhecerá.	10 nem tér már vissza házába, és otthona nem látja többé viszont.
11 E por isso não reprimirei minha língua, falarei na angústia do meu espírito, queixar-me-ei na tristeza de minha alma:	11 Ezért én sem türtőztetem számat, szólok lelkem gyötrelmében, panaszkodom lelkem keservében:
12 Porventura, sou eu o mar ou um monstro marinho, para me teres posto um guarda contra mim?	12 óceán vagyok-e vagy szörnyeteg, hogy börtönbe vetsz engem?
13 Se eu disser: Consolar-me-á o meu leito, e a minha cama me aliviará,	13 Ha gondolom: Majd megvigasztal fekvőhelyem, könnyebbségem lesz, ha elmerengek ágyamon,
14 tu me aterrarás com sonhos, e me horrorizarás com visões.	14 akkor álmokkal rettegtetsz és rémlátással rémítesz,
15 Preferiria ser estrangulado; antes a morte do que meus tormentos!	15 úgyhogy inkább megfulladást áhít a lelkem, és halál után epednek csontjaim.
16 Sucumbo, deixo de viver para sempre; deixa-me; pois meus dias são apenas um sopro.	16 Undorodom! Nem kívánok tovább élni! Kímélj meg, hisz merő semmi az életem!
17 O que é um homem para fazeres tanto caso dele, para te dignares ocupar-te dele,	17 Mi is az ember, hogy nagyra tartod, és érdemesnek látod vele törődni,
18 para visitá-lo todas as manhãs, e prová-lo a cada instante?	18 minden reggel meglátogatod, és minduntalan próbára teszed?
19 Quando cessarás de olhar para mim, e deixarás que eu engula minha saliva?	19 Még meddig tart, hogy nem kímélsz, és nem engeded, hogy nyugodtan nyelhessem le nyálamat?
20 Se pequei, que mal te fiz, ó guarda dos homens? Por que me tomas por alvo, e me tornei pesado a ti?	20 Vétkeztem? Mit tettem ezzel neked, óh emberek Őre! Miért tettél céltábládnak, hogy terhe lettem önmagamnak?
21 Por que não toleras meu pecado e não apagas minha culpa? Eis que vou logo me deitar por terra; tu me procurarás, e já não existirei.	21 Miért nem törlöd el a vétkemet, és miért nem veszed el a bűnömet? Lám – most a porba térek megnyugodni, és ha holnap keresel, már nem leszek!«