Klagelieder 5

Pattloch Bibel	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Bedenke, o Herr, was uns widerfuhr! Schau her und sieh unsere Schmach!	1 Emlékezz, Uram, mi történt velünk, tekints ránk és lásd gyalázatunkat!
2 Unser Erbteil fiel Fremden zu, unsere Häuser kamen an Ausländer.	2 Örökségünk jövevényekre szállt, házaink idegenekre.
3 Waisen sind wir geworden, vaterlos, unsere Mütter Witwen gleich.	3 Árvák lettünk, és apátlanok, anyáink olyanok, mint az özvegyek.
4 Unser Trinkwasser erhalten wir nur gegen Geld, unser Holz nur gegen Bezahlung.	4 Vizünket pénzért isszuk, fánkat vételárért kapjuk.
5 Bis über den Hals verfolgt man uns; wir sind es müde, man gönnt uns nicht Ruhe.	5 Nyakunkon vannak üldözőink, elfáradtunk, és nincs nyugalmunk.
6 Wir reichten Ägypten und Assur die Hand, uns zu sättigen mit Brot.	6 Egyiptomnak nyújtottunk kezet, s Asszíriának, hogy jóllakjunk kenyérrel.
7 Unsere Väter haben gefehlt, sie sind dahin; doch ihre Sünden müssen wir tragen.	7 Atyáink vétkeztek, és nincsenek többé, s mi hordozzuk bűneiket.
8 Knechte herrschen über uns; niemand befreit uns aus ihrer Gewalt.	8 Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs, aki kiragadjon kezükből.
9 Wir ernten unsere Nahrung mit Lebensgefahr, bedroht vom Schwerte der Wüste.	9 Életünk kockáztatásával szerezzük kenyerünket kard elől a pusztában.
10 Wie ein Ofen glüht unsere Haut von den Qualen des Hungers.	10 Bőrünk izzik, mint a kemence, a hevesen kínzó éhségtől.
11 Man schändete Frauen in Sion, Jungfrauen in Judas Städten.	11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szüzeket Júda városaiban.
12 Fürsten wurden von Feindeshand erhängt, Älteste nicht entsprechend geehrt.	12 A fejedelmeket felakasztották kezükkel, a vének személyét nem tisztelték.
13 Jünglinge müssen den Mühlstein schleppen, und Knaben straucheln unter der Holzlast.	13 Az ifjak malmot hajtanak, és a gyermekek fahordásban rogyadoznak.
14 Greise halten sich fern vom Tor, Jünglinge von ihrem Saitenspiel.	14 A vének eltűntek a kapuból, az ifjak abbahagyták hárfajátékukat.
15 Entschwunden ist die Freude unseres Herzens, unser Reigen in Trauer verkehrt.	15 Eltűnt szívünk vidámsága, gyászra fordult a körtáncunk.
16 Die Krone ist uns vom Haupte gefallen; weh uns, daß wir gesündigt!	16 Leesett a koszorú a fejünkről; jaj nekünk, mert vétkeztünk!
17 Darob ist unser Herz krank, darum sind unsere Augen verdüstert:	17 Ezért lett szomorú a szívünk, ezért homályosult el a szemünk;
18 um den Sionsberg, der verwüstet ist, auf dem Schakale sich tummeln.	18 Sion hegye miatt, mely puszta lett, rókák járkálnak rajta.
19 Du aber, Herr, thronst in Ewigkeit; dein Thron steht fest von Geschlecht zu Geschlecht.	19 De te, Uram, örökké megmaradsz, trónod nemzedékről nemzedékre.
20 Warum willst du uns für immer vergessen und verlassen auf lange Zeit?	20 Miért feledkezel meg rólunk örökre, miért hagysz el minket hosszú napokra?
21 Führe uns, Herr, zu dir zurück, so kehren wir um! Mach unsere Tage neu, ganz wie sie ehedem waren!	21 Téríts magadhoz, Uram, és megtérünk, újítsd meg napjainkat, mint hajdan!
22 Oder hast du uns völlig verworfen, zürnst du uns so gewaltig?	22 Vagy talán végképp elvetettél minket, oly nagyon megharagudtál miránk?