ΙΩΒ - Giobbe - Job 37

LXX	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 και ταυτης εταραχθη η καρδια μου και απερρυη εκ του τοπου αυτης	1 Az én szívem is megremeg miatta és felriad helyéről.
2 ακουε ακοην εν οργη θυμου κυριου και μελετη εκ στοματος αυτου εξελευσεται	2 Halljátok csak hangja dörgését, s a morajt, amely szájából kijön!
3 υποκατω παντος του ουρανου αρχη αυτου και το φως αυτου επι πτερυγων της γης	3 Kiengedi az egész ég alatt, és villámát a föld szélei fölött;
4 οπισω αυτου βοησεται φωνη βροντησει εν φωνη υβρεως αυτου και ουκ ανταλλαξει αυτους οτι ακουσει φωνην αυτου	4 utána hangja bömböl, ő zeng fölséges szavával, és nem tartja azt vissza, amikor hangja megzendül.
5 βροντησει ο ισχυρος εν φωνη αυτου θαυμασια εποιησεν γαρ μεγαλα α ουκ ηδειμεν	5 Csodásan mennydörög szavával Isten, olyan nagyokat művel, hogy fel nem foghatjuk.
6 συντασσων χιονι γινου επι της γης και χειμων υετος και χειμων υετων δυναστειας αυτου	6 Azt mondja a hónak: Hullj a földre! S a téli esőnek és zápornak: Szakadjatok!
7 εν χειρι παντος ανθρωπου κατασφραγιζει ινα γνω πας ανθρωπος την εαυτου ασθενειαν	7 Pecsét alá helyezi minden ember kezét, hogy mindannyian megismerjék műveit.
8 εισηλθεν δε θηρια υπο σκεπην ησυχασαν δε επι κοιτης	8 Behúzódik a vad a búvóhelyére, és barlangjában marad.
9 εκ ταμιειων επερχονται διναι απο δε ακρωτηριων ψυχος	9 Előjön a fergeteg a kamrákból, s a hideg a sarkcsillag felől.
10 και απο πνοης ισχυρου δωσει παγος οιακιζει δε το υδωρ ως εαν βουληται	10 Jég áll össze Isten fuvallatától, s a vizek tágassága összeszorul,
11 και εκλεκτον καταπλασσει νεφελη διασκορπιει νεφος φως αυτου	11 a felhő jégesőt hullat, s a felleg az ő villámait szórja:
12 και αυτος κυκλωματα διαστρεψει εν θεεβουλαθω εις εργα αυτων παντα οσα αν εντειληται αυτοις ταυτα συντετακται παρ' αυτου επι της γης	12 ide-oda cikáznak, amerre akarata irányítja őket, hogy megtegyék mindazt, amit nekik meghagyott, szerte a föld kerekségén,
13 εαν εις παιδειαν εαν εις την γην αυτου εαν εις ελεος ευρησει αυτον	13 akár fenyítő pálcának földje számára, akár kegyelemnek szánja őket bárhová.
14 ενωτιζου ταυτα ιωβ στηθι νουθετου δυναμιν κυριου	14 Figyelj csak rám, Jób! Állj meg és ügyelj Isten csodáira!
15 οιδαμεν οτι ο θεος εθετο εργα αυτου φως ποιησας εκ σκοτους	15 Érted-e, hogyan rendelkezik Isten az esővel, hogy villogtassa felhője fényét?
16 επισταται δε διακρισιν νεφων εξαισια δε πτωματα πονηρων	16 Érted-e a felhő nagy útjait, a tudásban Tökéletesnek csodáit?
17 σου δε η στολη θερμη ησυχαζεται δε επι της γης	17 Nemde ruháid melegek, amikor a földet megfújja a déli szél!
18 στερεωσεις μετ' αυτου εις παλαιωματα ισχυραι ως ορασις επιχυσεως	18 Talán vele együtt te feszíted ki az egeket, amelyek szilárdak, mintha ércből lennének öntve?
19 δια τι διδαξον με τι ερουμεν αυτω και παυσωμεθα πολλα λεγοντες	19 Jelentsd meg nekünk, mit mondjunk neki! Mert mi sötétségtől vagyunk körülvéve!
20 μη βιβλος η γραμματευς μοι παρεστηκεν ινα ανθρωπον εστηκως κατασιωπησω	20 Ki mondhatja neki, hogy ‘beszélni akarok’? Ha mondaná is valaki, bizony megsemmisülne!
21 πασιν δ' ουχ ορατον το φως τηλαυγες εστιν εν τοις παλαιωμασιν ωσπερ το παρ' αυτου επι νεφων	21 De most sohasem látott fény ragyog föl hirtelen az ég felhőiben, és szél kerekedik, amely elhajtja azokat;
22 απο βορρα νεφη χρυσαυγουντα επι τουτοις μεγαλη η δοξα και τιμη παντοκρατορος	22 aranyos fény jő észak felől, félelmetes dicsfény van Isten körül.
23 και ουχ ευρισκομεν αλλον ομοιον τη ισχυι αυτου ο τα δικαια κρινων ουκ οιει επακουειν αυτον	23 A Mindenható, akit nem tudunk méltóképpen felfogni! Nagy ő erőben és igazságban, igazságos nagyon, akit nem lehet leírni!
24 διο φοβηθησονται αυτον οι ανθρωποι φοβηθησονται δε αυτον και οι σοφοι καρδια	24 Ezért félnek tőle az emberek! Nem mernek rátekinteni mind, akik bölcseknek tartják magukat!«