A zsoltárok könyve 45

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 A karvezetőnek. A »Liliomok« szerint. Kóré fiaitól. Maszkíl. Szerelmes ének.	1 In finem, filiis Core, pro arcanis. Psalmus.
2 Szívem ünnepi szózattól árad, a királynak zengem dalomat. Nyelvem, mint a gyorsíró vesszeje.	2 Deus noster refugium et virtus ; adjutor in tribulationibus quæ invenerunt nos nimis.
3 Ékesebb vagy az emberek fiainál, kedvesség ömlik el ajkadon, azért áldott meg téged örökre az Isten.	3 Propterea non timebimus dum turbabitur terra, et transferentur montes in cor maris.
4 Kösd fel derekadra kardodat, te hős, dicsőségedet és ékességedet.	4 Sonuerunt, et turbatæ sunt aquæ eorum ; conturbati sunt montes in fortitudine ejus.
5 Kelj útra ékességedben és haladj diadallal a hűségért, a szelídségért és az igazságért. Csodákra tanítson jobb kezed:	5 Fluminis impetus lætificat civitatem Dei : sanctificavit tabernaculum suum Altissimus.
6 hegyes nyilaid népeket terítenek le eléd a király ellenségeinek szívébe hatolnak.	6 Deus in medio ejus, non commovebitur ; adjuvabit eam Deus mane diluculo.
7 Királyi trónod, Isten, örökké áll, kormánypálcád az igazság pálcája.	7 Conturbatæ sunt gentes, et inclinata sunt regna : dedit vocem suam, mota est terra.
8 Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, azért kent fel téged Isten, a te Istened, az öröm olajával, társaid felett.	8 Dominus virtutum nobiscum ; susceptor noster Deus Jacob.
9 Mirha, áloé és kasszia árad ruháidból, elefántcsont-palotákból hárfa gyönyörködtet.	9 Venite, et videte opera Domini, quæ posuit prodigia super terram,
10 Királyleányok vannak díszes udvarodban; jobbodon a királyné áll, Ofír aranyától ékesen.	10 auferens bella usque ad finem terræ. Arcum conteret, et confringet arma, et scuta comburet igni.
11 Halljad, leányom, figyelj, hajtsd ide füledet, feledd el népedet és atyád házát.	11 Vacate, et videte quoniam ego sum Deus ; exaltabor in gentibus, et exaltabor in terra.
12 Íme, a király kívánja szépségedet. Hiszen ő a te urad, hódolj előtte.	12 Dominus virtutum nobiscum ; susceptor noster Deus Jacob.
13 Ajándékkal esdik majd tekintetedet Tírusz leányai, s valamennyien a nép gazdagjai.
14 Belül csupa szépség a király leánya, kívül arannyal átszőtt ruha takarja.
15 Hímzett öltözetben vezetik a királyhoz, szűz társnői követik, hozzád vezetik őket.
16 Örvendezve, ujjongással bevezetik őket, bevonulnak a király házába.
17 Atyáid helyébe fiaid születnek, az egész világ fejedelmeivé teszed őket.
18 Megemlékezem nevedről mindenkor, nemzedékről-nemzedékre, s dicsérni fognak érte a népek mindenkor és örökkön örökké.