A zsoltárok könyve 37

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Dávidtól. Ne irigykedj az elvetemültekre, ne féltékenykedj a gonosztevőkre;	1 Psalmus David, in rememorationem de sabbato.
2 Mert mint a fű, csakhamar elszáradnak, s elfonnyadnak mint a zöldellő növény.	2 Domine, ne in furore tuo arguas me, neque in ira tua corripias me :
3 Bízzál az Úrban s a jót cselekedd, akkor a földön fogsz lakni és betelsz hűséggel.	3 quoniam sagittæ tuæ infixæ sunt mihi, et confirmasti super me manum tuam.
4 Az Úrban leld gyönyörűséged, s ő megadja neked szíved kéréseit.	4 Non est sanitas in carne mea, a facie iræ tuæ ; non est pax ossibus meis, a facie peccatorum meorum :
5 Tárd fel az Úr előtt utadat, bízzál benne, ő majd eligazít.	5 quoniam iniquitates meæ supergressæ sunt caput meum, et sicut onus grave gravatæ sunt super me.
6 Mint a világosságot, felragyogtatja igazságod, és mint a delet, jogodat.	6 Putruerunt et corruptæ sunt cicatrices meæ, a facie insipientiæ meæ.
7 Csendesülj el az Úrban és várd őt. Ne irigykedj arra, akinek szerencsés az útja, se arra az emberre, akinek cselekvése álnok.	7 Miser factus sum et curvatus sum usque in finem ; tota die contristatus ingrediebar.
8 Állj el a haragtól és hagyd a bosszúságot; Ne irigykedj, hogy bűnbe ne essél,	8 Quoniam lumbi mei impleti sunt illusionibus, et non est sanitas in carne mea.
9 mert kiirtás vár a gonosztevőkre, s az Úrban bízók öröklik a földet.	9 Afflictus sum, et humiliatus sum nimis ; rugiebam a gemitu cordis mei.
10 Kevés idő múlva a bűnös már nem lesz, a helyét sem találod, ha keresed.	10 Domine, ante te omne desiderium meum, et gemitus meus a te non est absconditus.
11 A szelídek pedig öröklik a földet, és élvezik a béke teljességét.	11 Cor meum conturbatum est ; dereliquit me virtus mea, et lumen oculorum meorum, et ipsum non est mecum.
12 Les a bűnös az igazra, fogát vicsorítja rá.	12 Amici mei et proximi mei adversum me appropinquaverunt, et steterunt ; et qui juxta me erant, de longe steterunt : et vim faciebant qui quærebant animam meam.
13 Ám az Úr kineveti őt, mert előre látja, hogy eljön az ő napja.	13 Et qui inquirebant mala mihi, locuti sunt vanitates, et dolos tota die meditabantur.
14 A bűnösök kardot rántanak, megfeszítik íjukat, hogy elejtsék a szegényt és a szűkölködőt, hogy megöljék az igaz úton járót.	14 Ego autem, tamquam surdus, non audiebam ; et sicut mutus non aperiens os suum.
15 De saját szívükbe hatol a kardjuk, s összetörik íjuk.	15 Et factus sum sicut homo non audiens, et non habens in ore suo redargutiones.
16 Többet ér a kevés az igaznak, mint sok bűnösnek a gazdagsága;	16 Quoniam in te, Domine, speravi ; tu exaudies me, Domine Deus meus.
17 Mert összetörik a bűnösök karja, de az Úr erőt ad az igaznak.	17 Quia dixi : Nequando supergaudeant mihi inimici mei ; et dum commoventur pedes mei, super me magna locuti sunt.
18 Ismeri az Úr az ártatlanok napjait, s örökségük örökre megmarad.	18 Quoniam ego in flagella paratus sum, et dolor meus in conspectu meo semper.
19 Rossz időkben sem vallanak szégyent, s az éhség napjaiban is jóllaknak.	19 Quoniam iniquitatem meam annuntiabo, et cogitabo pro peccato meo.
20 A bűnösök azonban elvesznek, s az Úr ellenségei eltűnnek, mint a mezők ékessége, eltűnnek, miként a füst.	20 Inimici autem mei vivunt, et confirmati sunt super me : et multiplicati sunt qui oderunt me inique.
21 Kölcsönre szorul majd a bűnös és megfizetni nem tudja, de az igaz megkönyörül majd és adakozik.	21 Qui retribuunt mala pro bonis detrahebant mihi, quoniam sequebar bonitatem.
22 Mert az ő áldottai öröklik a földet, az átkozottak pedig elvesznek.	22 Ne derelinquas me, Domine Deus meus ; ne discesseris a me.
23 Az Úr teszi szilárddá az ember lépteit, és útjában kedvét leli.	23 Intende in adjutorium meum, Domine Deus salutis meæ.
24 Ha el is esik, sem üti meg magát, mert az Úr alátartja kezét.
25 Ifjú voltam, meg is öregedtem, de sohasem láttam az igazat elhagyottan, sem gyermekét kenyeret koldulni.
26 Könyörül és adakozik szüntelen, és áldott lesz gyermeke.
27 Kerüld a rosszat, jót cselekedj, hogy megmaradhass örökkön örökké!
28 Mert az Úr szereti az igazságot, s szentjeit el nem hagyja. Örökre megbűnhődnek a gonoszok, és kipusztul az istentelenek magva;
29 Az igazak pedig öröklik a földet, s örökkön örökké rajta laknak.
30 Bölcsességet beszél az igaznak szája, és igazságot szól nyelve.
31 Szívében van Istenének törvénye, s nem ingadozik lépése.
32 Leselkedik a bűnös az igazra, és halálra keresi;
33 De az Úr nem adja kezére, s nem ítéli el, ha ítéletet mond felette.
34 Várd az Urat és őrizd meg útjait, ő majd felmagasztal és öröklöd a földet; Látni fogod a bűnösök vesztét.
35 Láttam az istentelent amint mindenek fölé emelkedik, zöldellő cédrusként magasodik;
36 De íme, már nem volt ott, amikor visszatértem, kerestem és nem találtam.
37 Ügyelj az ártatlanságra és figyelj az igazságra: mert a békés embernek van jövője,
38 De egy szálig elvesznek a gonoszok, a bűnösök jövője pusztulás.
39 Megsegíti az Úr az igazakat, oltalmazójuk a szorongatás idején.
40 Megsegíti őket az Úr és megszabadítja, megmenti a bűnösöktől és megsegíti őket, mert őbenne reméltek.