A zsoltárok könyve 147

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 ALLELUJA. Dicsérjétek az Urat, mert jó neki zengeni, gyönyörűség hirdetni Istenünk dicséretét.	1 ALLELUIA. Laudate Dominum, quoniam bonum est psallere Deo nostro, quoniam iucundum est celebrare laudem.
2 Felépíti az Úr Jeruzsálemet, egybegyűjti Izrael szétszórtjait.	2 Aedificans Ierusalem Dominus, dispersos Israelis congregabit.
3 Meggyógyítja a megtört szívűeket, sebeiket bekötözi.	3 Qui sanat contritos corde et alligat plagas eorum;
4 A csillagoknak sokaságát megszámlálja, és nevén szólítja valamennyit.	4 qui numerat multitudinem stellarum et omnibus eis nomina vocat.
5 Nagy a mi Urunk, nagy az ő hatalma, nincs határa bölcsességének.	5 Magnus Dominus noster et magnus virtute, sapientiae eius non est numerus.
6 Fölkarolja az Úr a szelídeket, de a bűnösöket porig alázza.	6 Sustentat mansuetos Dominus, humilians autem peccatores usque ad terram.
7 Énekeljetek az Úrnak hálaadással, Istenünknek lanttal zengjetek.	7 Praecinite Domino in confessione, psallite Deo nostro in cithara.
8 Ő borítja el felhőkkel az eget, és készít esőt a földnek. Ő sarjaszt füvet a hegyeken, és növényeket az emberek hasznára.	8 Qui operit caelum nubibus et parat terrae pluviam. Qui producit in montibus fenum et herbam servituti hominum.
9 Ő ad enni az állatoknak, a hozzá kiáltó hollófiókáknak.	9 Qui dat iumentis escam ipsorum et pullis corvorum invocantibus eum.
10 Nem a ló erejében telik kedve, sem a férfi lábszárában öröme.	10 Non in fortitudine equi delectatur, nec in tibiis viri beneplacitum est ei.
11 Azokban leli örömét az Úr, akik félik őt, azokban akik irgalmában bíznak.	11 Beneplacitum est Domino super timentes eum et in eis, qui sperant super misericordia eius.
12 Dicsérd az Urat, Jeruzsálem, Dicsérd Sion, Istenedet,	12 Lauda, Ierusalem, Dominum; collauda Deum tuum, Sion.
13 Mert ő erőssé teszi kapuid zárait, megáldja benned fiaidat.	13 Quoniam confortavit seras portarum tuarum, benedixit filiis tuis in te.
14 Békességet ad határaidnak, és a búza javával lakat jól téged.	14 Qui ponit fines tuos pacem et adipe frumenti satiat te.
15 Elküldi szavát a földre, igéi gyorsan futnak.	15 Qui emittit eloquium suum terrae, velociter currit verbum eius.
16 Olyan havat ad, mint a gyapjú, és mint a hamut, szórja a zúzmarát.	16 Qui dat nivem sicut lanam, pruinam sicut cinerem spargit.
17 Mint a morzsát, úgy hullatja jegét, ki tudja hidegét elviselni?	17 Mittit crystallum suam sicut buccellas; ante faciem frigoris eius quis sustinebit?
18 De ha elküldi igéjét, felolvasztja azokat, a szele fúj, és folynak a vizek.	18 Emittet verbum suum et liquefaciet ea, flabit spiritus eius, et fluent aquae.
19 Kihirdeti igéjét Jákobnak, törvényeit és rendeleteit Izraelnek.	19 Qui annuntiat verbum suum Iacob, iustitias et iudicia sua Israel.
20 Nem tett így egyetlen nemzettel sem, nem ismertette meg őket rendeleteivel. ALLELUJA!	20 Non fecit taliter omni nationi et iudicia sua non manifestavit eis. ALLELUIA.