A zsoltárok könyve 147

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DIODATI
1 ALLELUJA. Dicsérjétek az Urat, mert jó neki zengeni, gyönyörűség hirdetni Istenünk dicséretét.	1 LODATE il Signore; Perciocchè egli è cosa buona e dilettevole di salmeggiar l’Iddio nostro; La lode è decevole.
2 Felépíti az Úr Jeruzsálemet, egybegyűjti Izrael szétszórtjait.	2 Il Signore è quel ch’edifica Gerusalemme; Egli raccoglierà i dispersi d’Israele.
3 Meggyógyítja a megtört szívűeket, sebeiket bekötözi.	3 Egli è quel che guarisce quelli che hanno il cuor rotto, E fascia le lor doglie;
4 A csillagoknak sokaságát megszámlálja, és nevén szólítja valamennyit.	4 Che conta il numero delle stelle; Che le chiama tutte per li nomi loro.
5 Nagy a mi Urunk, nagy az ő hatalma, nincs határa bölcsességének.	5 Il nostro Signore è grande, e di gran forza; La sua intelligenza è infinita.
6 Fölkarolja az Úr a szelídeket, de a bűnösöket porig alázza.	6 Il Signore solleva i mansueti; Ed abbatte gli empi fino a terra.
7 Énekeljetek az Úrnak hálaadással, Istenünknek lanttal zengjetek.	7 Cantate al Signore con lode; Salmeggiate colla cetera all’Iddio nostro;
8 Ő borítja el felhőkkel az eget, és készít esőt a földnek. Ő sarjaszt füvet a hegyeken, és növényeket az emberek hasznára.	8 Il qual copre il cielo di nuvole, Ed apparecchia la pioggia alla terra, E fa che i monti producono l’erba.
9 Ő ad enni az állatoknak, a hozzá kiáltó hollófiókáknak.	9 Che dà la sua pastura al bestiame. A’ figli de’ corvi, che gridano.
10 Nem a ló erejében telik kedve, sem a férfi lábszárában öröme.	10 Egli non si compiace nella forza del cavallo; Egli non gradisce le gambe dell’uomo.
11 Azokban leli örömét az Úr, akik félik őt, azokban akik irgalmában bíznak.	11 Il Signore gradisce quelli che lo temono, Quelli che sperano nella sua benignità
12 Dicsérd az Urat, Jeruzsálem, Dicsérd Sion, Istenedet,	12 Gerusalemme, celebra il Signore; Sion, loda il tuo Dio.
13 Mert ő erőssé teszi kapuid zárait, megáldja benned fiaidat.	13 Perciocchè egli rinforza le sbarre delle tue porte; Egli benedice i tuoi figliuoli in mezzo di te.
14 Békességet ad határaidnak, és a búza javával lakat jól téged.	14 Egli è quel che mantiene il tuo paese in pace; Che ti sazia di grascia di frumento;
15 Elküldi szavát a földre, igéi gyorsan futnak.	15 Che manda il suo dire in terra; E la sua parola corre velocissimamente;
16 Olyan havat ad, mint a gyapjú, és mint a hamut, szórja a zúzmarát.	16 Che manda la neve a guisa di lana; Che sparge la brina a guisa di cenere;
17 Mint a morzsát, úgy hullatja jegét, ki tudja hidegét elviselni?	17 Che getta il suo ghiaccio come per pezzi; E chi potrà durar davanti al suo freddo?
18 De ha elküldi igéjét, felolvasztja azokat, a szele fúj, és folynak a vizek.	18 Egli manda la sua parola, e fa struggere quelle cose; Egli fa soffiare il suo vento, è le acque corrono.
19 Kihirdeti igéjét Jákobnak, törvényeit és rendeleteit Izraelnek.	19 Egli annunzia le sue parole a Giacobbe; I suoi statuti e le sue leggi ad Israele.
20 Nem tett így egyetlen nemzettel sem, nem ismertette meg őket rendeleteivel. ALLELUJA!	20 Egli non ha fatto così a tutte le genti; Ed esse non conoscono le sue leggi. Alleluia