A zsoltárok könyve 115

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA TINTORI
1 Ne nekünk, Uram, ne nekünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget,	1 Ebbi fede, e per questo parlai, ma ero oltremodo umiliato,
2 irgalmad és hűséged szerint. Hogy azt ne mondják a nemzetek: »Hol van az ő Istenük?«	2 E dicevo nel mio smarrimento: « Ogni uomo è menzognero ».
3 Hisz a mi Istenünk az égben van, mindent megtesz, amit akar.	3 Che renderò al Signore per tanti benefizi che mi ha fatto?
4 De a nemzetek bálványai ezüstből és aranyból vannak, s emberi kéz alkotásai.	4 Prenderò il calice della salute e invocherò il nome del Signore.
5 Van szájuk, de nem szólnak, van szemük, de nem látnak.	5 I voti da me fatti al Signore li scioglierò alla presenza di tutto il suo popolo.
6 Van fülük, de nem hallanak, van orruk, de nem szagolnak.	6 E' preziosa al cospetto del Signore la morte dei suoi santi.
7 Van kezük, de nem tapintanak, van lábuk, de nem járnak, torkukkal nem kiáltanak.	7 O Signore, io sono il tuo servo, tuo servo e figlio della tua ancella.
8 Legyenek hozzájuk hasonlók a készítőik, és mindazok, akik bíznak bennük!	8 Tu hai spezzate le mie catene: a te sacrificherò l'ostia di lode, invocando il nome del Signore.
9 Izrael háza az Úrban bízik, ő a segítőjük és oltalmazójuk.	9 Scioglierò i miei voti al Signore, in presenza di tutto il suo popolo,
10 Áron háza az Úrban bízik, ő a segítőjük és oltalmazójuk.	10 Negli atrii della casa del Signore, in mezzo a te, o Gerusalemme.
11 Akik félik az Urat, az Úrban bíznak, ő a segítőjük és oltalmazójuk.
12 Megemlékezik rólunk az Úr, s áldását adja ránk. Áldását adja Izrael házára, áldását adja Áron házára.
13 Áldását adja mindazokra, akik az Urat félik, kicsinyekre és nagyokra egyaránt.
14 Sokasítson meg titeket az Úr, titeket és fiaitokat.
15 Áldjon meg az Úr titeket, aki az eget és a földet alkotta.
16 Az ég az Úr ege, de a földet az emberek fiainak adta.
17 Nem a holtak dicsérnek téged, Uram, és egy sem azok közül, akik leszálltak a némaság honába,
18 hanem mi, akik élünk, dicsérjük az Urat, most és mindörökké.