A zsoltárok könyve 109

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL
1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Isten, akit dicsérek, ne hallgass,	1 [Für den Chormeister. Ein Psalm Davids.] Gott, den ich lobe, schweig doch nicht!
2 mert a bűnös szája és az álnok szája felnyílt ellenem. Hazug nyelvvel beszélnek rólam,	2 Denn ein Mund voll Frevel, ein Lügenmaul hat sich gegen mich aufgetan. Sie reden zu mir mit falscher Zunge,
3 és gyűlölködő szavakkal vesznek körül engem, ok nélkül támadnak rám.	3 umgeben mich mit Worten voll Hass und bekämpfen mich ohne Grund.
4 Szeretetem jutalmául rágalmaznak, én pedig imádkozom.	4 Sie befeinden mich, während ich für sie bete,
5 Rosszal fizetnek nekem a jóért, gyűlölettel szeretetemért.	5 sie vergelten mir Gutes mit Bösem, mit Hass meine Liebe.
6 Rendelj bűnös embert ellene, és a vádló álljon jobbja felől.	6 Sein Frevel stehe gegen ihn auf als Zeuge, ein Ankläger trete an seine Seite.
7 Peréből ő kerüljön ki vesztesen, s imádsága is bűnné legyen.	7 Aus dem Gericht gehe er verurteilt hervor, selbst sein Gebet werde zur Sünde.
8 Kevés legyen napjainak száma, és más foglalja el hivatalát.	8 Nur gering sei die Zahl seiner Tage, sein Amt soll ein andrer erhalten.
9 Fiai legyenek árvákká és özveggyé a felesége.	9 Seine Kinder sollen zu Waisen werden und seine Frau zur Witwe.
10 Szanaszéjjel kóborolva kolduljanak fiai, s űzzék ki őket romos hajlékukból.	10 Unstet sollen seine Kinder umherziehen und betteln, aus den Trümmern ihres Hauses vertrieben.
11 Uzsorás kutassa fel minden vagyonát, idegenek prédálják el munkája gyümölcsét.	11 Sein Gläubiger reiße all seinen Besitz an sich, Fremde sollen plündern, was er erworben hat.
12 Ne akadjon, aki megsegítse, s árváin ne könyörüljön meg senki sem.	12 Niemand sei da, der ihm die Gunst bewahrt, keiner, der sich der Waisen erbarmt.
13 Jussanak pusztulásra utódai, egyetlen nemzedék alatt töröljék el nevét.	13 Seine Nachkommen soll man vernichten, im nächsten Geschlecht schon erlösche sein Name.
14 Legyen az Úr emlékezetében atyáinak vétke, és ne töröltessék el anyjának bűne.	14 Der Herr denke an die Schuld seiner Väter, ungetilgt bleibe die Sünde seiner Mutter.
15 Legyenek ezek szüntelenül az Úr előtt, hogy emlékezetük is kivesszen a földről,	15 Ihre Schuld stehe dem Herrn allzeit vor Augen, ihr Andenken lösche er aus auf Erden.
16 mivel nem gondolt arra, hogy irgalmasságot cselekedjék. Üldözte a nyomorultat, a szegényt, s a megtört szívűt, hogy megölje őt.	16 Denn dieser Mensch dachte nie daran, Gnade zu üben; er verfolgte den Gebeugten und Armen und wollte den Verzagten töten.
17 Szerette az átkot: érje hát utol! Nem akarta az áldást: legyen hát távol tőle!	17 Er liebte den Fluch - der komme über ihn; er verschmähte den Segen - der bleibe ihm fern.
18 Úgy öltötte magára az átkot, mint a ruhát: hatoljon tehát belsejébe, mint a víz, és járja át olajként csontjait!	18 Er zog den Fluch an wie ein Gewand; der dringe wie Wasser in seinen Leib, wie Öl in seine Glieder.
19 Legyen rajta úgy, mint a ruha, amely beborítja, és mint az öv, amely mindenkor övezi.	19 Er werde für ihn wie das Kleid, in das er sich hüllt, wie der Gürtel, der ihn allzeit umschließt.
20 Ez legyen vádlóim jutalma az Úrtól, azoké akik rosszat beszélnek ellenem!	20 So lohne der Herr es denen, die mich verklagen, und denen, die Böses gegen mich reden.
21 Velem azonban Uram, bánj nevedért kegyesen, Uram, és mivel irgalmad jóságos, szabadíts meg engem.	21 Du aber, Herr und Gebieter, handle an mir, wie es deinem Namen entspricht, reiß mich heraus in deiner gütigen Huld!
22 Mert én nyomorult és szegény vagyok, és szívem összeszorult bensőmben.	22 Denn ich bin arm und gebeugt, mir bebt das Herz in der Brust.
23 Elenyészem, mint a hanyatló árnyék, olyan vagyok, mint a lerázott sáska.	23 Wie ein flüchtiger Schatten schwinde ich dahin; sie schütteln mich wie eine Heuschrecke ab.
24 Térdem a böjttől gyenge lett, húsom az olaj híján elsorvadt.	24 Mir wanken die Knie vom Fasten, mein Leib nimmt ab und wird mager.
25 Gúny tárgyává lettem előttük, ha látnak, fejüket csóválják.	25 Ich wurde für sie zum Spott und zum Hohn, sie schütteln den Kopf, wenn sie mich sehen.
26 Segíts meg, Uram, én Istenem, ments meg engem irgalmadban!	26 Hilf mir, Herr, mein Gott, in deiner Huld errette mich!
27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed műve ez: ezt, Uram, te művelted.	27 Sie sollen erkennen, dass deine Hand dies vollbracht hat, dass du, o Herr, es getan hast.
28 Átkozzanak ők, de te áldj meg engem, jussanak szégyenbe, akik ellenem felkelnek, s örvendezzen szolgád.	28 Mögen sie fluchen - du wirst segnen. Meine Gegner sollen scheitern, dein Knecht aber darf sich freuen.
29 Öltözzenek gyalázatba, akik bántanak engem, és palástként takarja őket a szégyen.	29 Meine Ankläger sollen sich bedecken mit Schmach, wie in einen Mantel sich in Schande hüllen.
30 Hangos szóval hálát adok az Úrnak, és áldom őt sokak előtt,	30 Ich will den Herrn preisen mit lauter Stimme, in der Menge ihn loben.
31 mert jobbjára áll a szegénynek, hogy megmentse életét az ítélkezőktől.	31 Denn er steht dem Armen zur Seite, um ihn vor falschen Richtern zu retten.