Ezechiel 24

EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Am zehnten Tag des zehnten Monats im neunten Jahr erging das Wort des Herrn an mich:	1 Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám a kilencedik esztendőben, a tizedik hónapban, a hónap tizedik napján:
2 Menschensohn, schreib dir das Datum dieses Tages auf, genau den heutigen Tag! Am heutigen Tag begann der König von Babel seinen Angriff auf Jerusalem.	2 »Emberfia, írd fel magadnak a mai nap nevét, mert ma támadta meg Babilon királya Jeruzsálemet.
3 Leg dem widerspenstigen Volk ein Gleichnis vor und sag zu ihnen: So spricht Gott, der Herr: Stell einen Kessel aufs Feuer, stell ihn auf; auch Wasser gieß ein!	3 Beszélj az ellenszegülő házhoz képes beszédben, és így szólj hozzájuk: Ezeket mondja az Úr Isten: Tégy fel egy üstöt; tedd fel, mondom, és önts bele vizet.
4 Leg Fleisch hinein, lauter gute Stücke, Lende und Schulter! Gib die besten Knochen dazu!	4 Rakj bele húsdarabokat, mindenféle jó részt, combot és lapockát, válogatott és csontokkal teli darabokat.
5 Nimm auserlesene Schafe! Auch Brennholz leg ringsum unter den Kessel! Lass die Fleischstücke kochen! Auch die Knochen koch mit!	5 Vedd a legkövérebb juhot, rakd alá a csontokat is; hadd forrjon fel, ami benne fő, hogy csontjai is megfőjenek benne.
6 Darum - so spricht Gott, der Herr: Weh der Stadt voll Blutschuld, weh dem verrosteten Kessel und weh dem Rost, der nicht abgeht. Stück für Stück nimm wahllos heraus!	6 S így szól az Úr Isten: Jaj a vérontó városnak, az üstnek, amely rozsdás lett, és rozsdája nem megy le róla! Darabról darabra szedd ki, anélkül, hogy sorsot vetnél rá.
7 Denn das Blut, das die Stadt vergoss, ist noch mitten in ihr. An den nackten Felsen hat sie es hingeschüttet. Nicht auf die Erde hat sie es vergossen und nicht mit Erde bedeckt,	7 Mert vére ott van benne, kopár sziklán ontotta ki azt; nem a földre ontotta, hogy belephetné a por.
8 sodass mein Zorn entbrannte und ich Rache nahm: Auf dem nackten Felsen vergieße ich ihr Blut; es wird nicht mit Erde bedeckt.	8 Hogy ráhozzam méltatlankodásomat és bosszút állhassak rajta, a legsimább sziklára engedtem ontani vérét, hogy semmi se lepje be.
9 Darum - so spricht Gott, der Herr: Weh der Stadt voll Blutschuld. Auch ich schichte einen großen Holzstoß auf,	9 Ezért így szól az Úr Isten: Jaj a vér városának, melynek nagy máglyát rakok!
10 ich häufe das Holz, ich entzünde das Feuer, ich koche das Fleisch, ich gieße die Brühe ab [und die Knochen sollen verbrennen].	10 Hordd össze a csontokat, hogy meggyújtsam őket tűzzel; hadd eméssze meg a húst, főjön meg az egész egyveleg, és málljanak szét a csontok!
11 Dann stelle ich den Kessel leer auf die Glut, damit das Metall sich erhitzt und glüht, damit schmilzt, was an ihm unrein ist, und der Rost verschwindet.	11 Aztán tedd fel üresen a parázsra, hogy felforrósodjék és érce megolvadjon, a szennye olvadjon el benne és rozsdája emésztődjék meg.
12 Doch umsonst die Mühe: Der starke Rost geht im Feuer nicht ab.	12 Sok munkába és izzadságba került, de temérdek rozsdája nem ment ki belőle még a tűz által sem.
13 Wegen deiner Schandtaten und deiner Unreinheit - weil ich dich rein machen wollte, du aber nicht frei wurdest von deiner Unreinheit - sollst du nicht mehr rein werden, bis ich meinen Zorn an dir gestillt habe.	13 Tisztátalanságod utálatos, mert meg akartalak tisztítani, és mégsem tisztultál meg szennyedtől; s nem is tisztulsz meg addig, míg ki nem töltöm rajtad bosszúságomat.
14 Ich, der Herr, habe gesprochen. Jetzt ist es soweit, ich führe es aus. Ich sehe nicht tatenlos zu. Ich habe kein Mitleid, es reut mich nicht. Nach deinem Verhalten und deinen Taten will ich dich richten - Spruch Gottes, des Herrn.	14 Én, az Úr, szóltam: eljön az, és megcselekszem; nem haladok el mellette, nem irgalmazok és nem engesztelődöm meg; útjaid szerint és törekvéseid szerint ítéllek meg« – mondja az Úr.
15 Das Wort des Herrn erging an mich:	15 Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
16 Menschensohn, ich nehme dir die Freude deiner Augen durch einen jähen Tod. Doch du sollst weder klagen noch weinen. Keine Träne darfst du vergießen,	16 »Emberfia, íme, egy csapással elveszem tőled szemed gyönyörűségét, de ne sirasd; ne sírj, s a könnyeid se folyjanak.
17 nur leise stöhnen. Keine Trauerfeier sollst du halten. Binde deinen Kopfbund um und zieh deine Schuhe an! Verhülle deinen Bart nicht, und iss kein Trauerbrot!	17 Sóhajts csöndben, halotti gyászt ne tarts; tedd föl fejedre turbánodat, és sarud legyen a lábadon; ruháddal ne takard el arcodat, és a gyászolók eledelét se edd.«
18 Ich redete am Morgen zum Volk. Meine Frau starb am Abend und ich tat am Morgen, was mir befohlen war.	18 Szóltam tehát reggel a néphez, és estére meghalt a feleségem; reggel pedig úgy tettem, amint Ő megparancsolta nekem.
19 Da sagte das Volk zu mir: Willst du uns nicht erklären, was dein Verhalten für uns zu bedeuten hat?	19 Ekkor a nép ezt mondta nekem: »Miért nem mondod meg nekünk, mit jelent az, amit cselekszel?«
20 Ich antwortete ihnen: Das Wort des Herrn ist an mich ergangen.	20 Azt feleltem nekik: »Az Úr így szólt hozzám:
21 Sag zum Haus Israel: So spricht Gott, der Herr: Ich will mein Heiligtum entweihen, den Zufluchtsort, auf den ihr so stolz seid, die Freude eurer Augen und die Sehnsucht eurer Seele. Eure Söhne und Töchter, die ihr zurückgelassen habt, werden unter dem Schwert fallen.	21 Beszélj Izrael házához: Így szól az Úr Isten: Íme, én megfertőzöm szentélyemet, országotok büszkeségét és szemetek gyönyörűségét, amely miatt aggódik a lelketek; fiaitok és leányaitok, akiket hátrahagytatok, kard által esnek el.
22 Dann werdet ihr genauso handeln wie ich: Ihr werdet den Bart nicht verhüllen und kein Trauerbrot essen.	22 Akkor ti is úgy tesztek majd, amint én tettem: Arcotokat nem takarjátok el ruhátokkal és a gyászolók eledelét nem eszitek;
23 Euren Kopfbund werdet ihr auf dem Kopf behalten und eure Schuhe an den Füßen. Ihr werdet weder klagen noch weinen, sondern wegen eurer Sünden dahinsiechen und miteinander stöhnen.	23 turbánotok a fejeteken lesz és sarutok a lábatokon; nem jajgattok, sem nem sóhajtoztok, hanem elsenyvedtek majd gonoszságaitokban, és mindenki csak a rokona előtt siránkozik majd.
24 Ezechiel wird ein Mahnzeichen für euch sein. Genauso wie er gehandelt hat, werdet ihr handeln; wenn das eintrifft, werdet ihr erkennen, dass ich Gott, der Herr, bin.	24 Mert Ezekiel csodálatos jel lesz számotokra; mindenben úgy cselekszetek majd ti is, amint ő cselekedett, amikor ez majd megtörténik; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten.
25 Du aber, Menschensohn, an jenem Tag, wenn ich ihnen ihren Zufluchtsort nehme, ihre Pracht und Wonne, die Freude ihrer Augen und die Sehnsucht ihrer Seele, ihre Söhne und Töchter,	25 Te pedig, emberfia, íme, azon a napon, amelyen elveszem tőlük erősségüket és méltóságuk örömét és szemük gyönyörűségét, amelyen a lelkük megnyugszik: fiaikat és leányaikat –
26 an jenem Tag wird zu dir ein Flüchtling kommen, um dir die Nachricht zu bringen.	26 azon a napon, amelyen majd hozzád érkezik a menekülő, hogy hírt adjon neked –,
27 Und an jenem Tag wird in Gegenwart des Flüchtlings dein Mund geöffnet. Du wirst reden und nicht mehr stumm sein. So wirst du zu einem Mahnzeichen für sie und sie werden erkennen, dass ich der Herr bin.	27 aznap, mondom, amikor megérkezik a menekülő, nyíljék meg szád és beszélj! Nem kell többé hallgatnod, mert csodálatos jellé leszel számukra, és ti megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!«