Salmos 44

EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Del maestro de coro. De los hijos de Coré. Poema.	1 A karvezetőnek. Maszkíl, Kóré fiaitól.
2 Oh Dios, nuestros padres nos contaron, y por eso llegó a nuestros oídos, la obra que hiciste antiguamente,	2 Isten, tulajdon fülünkkel hallottuk, atyáink beszélték el nekünk, mit műveltél napjaikban, a hajdankor napjaiban.
3 con tu propia mano, cuando ellos vivían. Tú expulsaste a las naciones para plantarlos a ellos; y para hacerlos crecer, destruiste a los pueblos.	3 Nemzeteket szórt szét kezed, őket pedig elültetted, népeket sanyargattál meg, őket pedig kiterjesztetted.
4 No ocuparon la tierra con su espada ni su brazo les obtuvo la victoria: fue tu mano derecha y tu brazo, fue la luz de tu rostro, porque los amabas.	4 Nem kardjukkal szereztek országot, s nem karjuk juttatta diadalra őket, hanem a te jobbod, a te karod, s arcod ragyogása, mert bennük lelted kedvedet.
5 Eras tú, mi Rey y mi Dios, el que decidía las victorias de Jacob:	5 Te vagy az én királyom és Istenem, te küldesz segítséget Jákobnak.
6 con tu auxilio embestimos al enemigo y en tu Nombre aplastamos al agresor.	6 Általad ökleljük ellenségeinket, neveddel tiporjuk le támadóinkat.
7 Porque yo no confiaba en mi arco ni mi espada me dio la victoria:	7 Mert nem az íjamban bízom, nem a kardom hoz szabadulást nekem.
8 tú nos salvaste de nuestros enemigos y confundiste a nuestros adversarios.	8 Sanyargatóinktól te mentesz meg minket, és te szégyeníted meg gyűlölőinket.
9 Dios ha sido siempre nuestro orgullo: damos gracias a tu Nombre eternamente.	9 Mindennap Istenben dicsekszünk, és a te nevedet magasztaljuk mindörökké.
10 Pero ahora nos rechazaste y humillaste: dejaste de salir con nuestro ejército,	10 De most elvetettél és szégyenben hagytál minket, nem vonultál ki seregeinkkel, ó Isten.
11 nos hiciste retroceder ante el enemigo y nuestros adversarios nos saquearon.	11 Megfutamítottál ellenségeink előtt, és gyűlölőink fosztogatnak minket.
12 Nos entregaste como ovejas al matadero y nos dispersaste entre las naciones;	12 Vágójuhok gyanánt odaadtál minket, szétszórtál a nemzetek között.
13 vendiste a tu pueblo por nada, no sacaste gran provecho de su venta.	13 Népedet ár nélkül eladtad, nem lettél gazdagabb a cserével.
14 Nos expusiste a la burla de nuestros vecinos, a la risa y al escarnio de los que nos rodean;	14 Kiszolgáltattál szomszédaink gyalázásának, azok nevetésének és gúnyolódásának, akik körülöttünk laknak.
15 hiciste proverbial nuestra desgracia y los pueblos nos hacen gestos de sarcasmo.	15 Példabeszédül vetettél minket a nemzeteknek, fejüket csóválgatják fölöttünk a népek.
16 Mi oprobio está siempre ante mí y mi rostro se cubre de vergüenza,	16 Egész nap szemem előtt van szégyenem, s arcom gyalázata elborít engem,
17 por los gritos de desprecio y los insultos, por el enemigo sediento de venganza.	17 hogy gúnyolódót és szidalmazót kell hallanom, ellenséget és üldözőt kell látnom.
18 ¡Y todo esto nos ha sobrevenido sin que nos hayamos olvidado de ti, sin que hayamos traicionado tu alianza!	18 Mindez ránk szakadt, pedig mi nem feledtünk el téged, nem szegtük meg szövetségedet.
19 Nuestro corazón no se volvió atrás ni nuestros pasos se desviaron de tu senda,	19 Szívünk nem fordult el tőled, és nem tértek el ösvényeink a te utaidtól,
20 como para que nos aplastaras en un lugar desierto y nos cubrieras de tinieblas.	20 noha kiűztél minket a sakálok helyére, és beborítottál minket a halál árnyékával.
21 Si hubiéramos olvidado el nombre de nuestro Dios y recurrido a un dios extraño,	21 Ha Istenünk nevét elfeledtük volna, ha más istenek felé tártuk volna kezünket,
22 Dios lo habría advertido, porque él conoce los secretos más profundos.	22 nemde számonkérné azt Isten? Hiszen ő ismeri a szív rejtekeit.
23 Por tu causa nos dan muerte sin cesar y nos tratan como a ovejas que van al matadero.	23 Ámde minket mindenkor teérted gyilkolnak, és levágásra szánt juhoknak tartanak.
24 ¡Despierta, Señor! ¿Por qué duermes? ¡Levántate, no nos rechaces para siempre!	24 Ébredj fel, miért alszol, Uram? Ébredj fel, ne taszíts el végleg!
25 ¿Por qué ocultas tu rostro y te olvidas de nuestra desgracia y opresión?	25 Miért fordítod el arcodat, s felejted el ínségünket és szorongatásunkat?
26 Estamos hundidos en el polvo, nuestro cuerpo está pegado a la tierra.	26 Hisz lelkünk a porba hanyatlott, testünk a földhöz tapadt. Kelj, Uram, segítségünkre, és irgalmadban válts meg minket!
27 ¡Levántate, ven a socorrernos; líbranos por tu misericordia!