Job 30

EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Pero ahora se ríe de mí hasta la gente más joven que yo., a cuyos padres yo no consideraba dignos de juntarlos con los perros de mis rebaños.	1 Most pedig olyanok űznek belőlem csúfot, akik korban utánam vannak, akiknek atyáit nem tartottam arra érdemesnek, hogy nyájam kutyái közé állítsam!
2 ¿De qué me hubiera servido la fuerza de sus manos? Ellos habían perdido todo su vigor:	2 Semmire sem mennék kezük erejével, még az életre sem látszanak méltóknak,
3 agotados por la penuria y el hambre, roían el suelo reseco, la tierra desierta y desolada.	3 ínségtől és éhségtől aszottak és a sivatagon tengődnek, mocskosok az ínségtől s a nyomorúságtól,
4 Arrancaban malezas de los matorrales y raíces de retama eran su alimento.	4 füveket és fakérget rágcsálnak, és borókagyökér a kenyerük,
5 Se los expulsaba de en medio de los hombres; se los echaba a gritos, como a un ladrón.	5 a völgyekben tépik őket, és ha egyre ráakadnak, odafutnak nagy hűhóval.
6 Habitaban en los barrancos de los torrentes, en las grietas del suelo y los peñascos.	6 A hegyi folyók vadonjaiban laknak, a föld üregeiben és kavicsokon;
7 Rebuznaban entre los matorrales, se apretujaban bajo los cardos	7 még örömet is találnak ebben, és élvezetnek veszik, hogy tövisek alatt laknak;
8 ¡Gente envilecida, raza sin nombre, echados a golpes del país!	8 balgák, senkik fiai, akik számba sem jönnek a földön.
9 ¡Y ahora, ellos me hacen burla con sus cantos, soy el tema de sus dichos jocosos!	9 Most, íme, ezek faragnak rám nótákat és vesznek a nyelvükre engem.
10 Abominan y se alejan de mí no les importa escupirme en la cara.	10 Irtóznak, messze húzódnak el tőlem, nem átallják, hogy képembe köpjenek,
11 Porque Dios aflojó mi cuerda y me humilló, ellos también pierden el freno ante mí.	11 mert Isten megnyitotta a tegezét és rám lőtt, számba zabolát vetett.
12 A mi derecha se levanta una turba: se abren camino hasta mi para arruinarme.	12 Jobbom felől hirtelen rám szakadtak csapásaim, s elgáncsolták lábamat; elnyomtak útjaikkal, mint valami árvízzel,
13 destruyen mi sendero para perderme: atacan sin que nadie los detenga,	13 széthányták ösvényeimet, leselkedtek utánam és legyűrtek, és nem volt, aki segítsen.
14 irrumpen como por una ancha brecha, avanzan rodando como un torbellino.	14 Rám rohantak, úgy mint a faltörésen és a megnyitott ajtón át, ide hömpölyögtek, hogy nyomorgassanak.
15 Los terrores se han vuelto contra mí. mi dignidad es arrastrada como por el viento, mi esperanza de salvación ha pasado como una nube.	15 Semmivé lettem; elragadtad kívánságomat, mint a szél, boldogságom elvonult, mint a felhő.
16 Y ahora mi vida se diluye en mi interior, me han tocado días de aflicción.	16 Most pedig önmagát emészti a lelkem, és megragadnak az ínség napjai.
17 De noche, siento taladrar mis huesos, los que me roen no se dan descanso.	17 Fájdalom járja át csontjaimat éjjel, s akik rágódnak rajtam, nem pihennek.
18 El me toma de la ropa con gran fuerza, me ciñe como el cuello de mi túnica.	18 Sokaságuk miatt tönkremegy a ruhám, körülvettek engem, mint a ruha fejnyílása.
19 El me ha arrojado en el fango, y me asemejó al polvo y la ceniza.	19 Sárhoz lettem hasonló, olyan vagyok, mint a por és hamu.
20 Clamo a ti, y no me respondes; me presento, y no me haces caso.	20 Kiáltok hozzád, de nem hallgatsz meg engem, állok előtted, de nem vetsz ügyet rám.
21 Te has vuelto despiadado conmigo, me atacas con todo el rigor de tu mano.	21 Kegyetlen lettél hozzám, és kemény kézzel fordulsz ellenem.
22 Me levantas y me haces cabalgar en el viento, y me deshaces con la tempestad.	22 Felemeltél, szél hátára kaptál, azután levágtál erővel.
23 Sí, ya lo sé, me llevas a la muerte, al lugar de reunión de todos los vivientes.	23 Tudom, hogy átadsz a halálnak, hol hajlék van minden élő részére.
24 ¿Acaso no tendí mi mano al pobre cuando en su desgracia me pedía auxilio?	24 Te azonban nem az ő megrontásukra nyújtod ki kezedet és ha összeroskadnak, te leszel a megmentő!
25 ¿No lloré con el que vivía duramente y mi corazón no se afligió por el pobre?	25 Sirattam hajdan azt, akinek kemény volt a napja, és sajnálta lelkem a szegényt.
26 Yo esperaba lo bueno y llegó lo malo, aguardaba la luz y llegó la oscuridad.	26 Jót reméltem, de rossz jött rám, fényt vártam, de sötétség tört elő.
27 Me hierven las entrañas incesantemente, me han sobrevenido días de aflicción.	27 Forr a bensőm és nem tud megnyugodni, nyomor napjai törtek rám.
28 Ando ensombrecido y sin consuelo, me alzo en la asamblea y pido auxilio.	28 Szomorúan járok, napfény nélkül, felkelek a gyülekezetben és kiáltok.
29 Me he convertido en hermano de los chacales y en compañero de los avestruces.	29 Testvére lettem a sakáloknak és társa a struccmadaraknak.
30 Mi piel ennegrecida se me cae, mis huesos arden por la fiebre.	30 Megfeketült rajtam a bőröm, és láztól kiégtek csontjaim.
31 Mi cítara sólo sirve para el duelo y mi flauta para acompañar a los que lloran.	31 Zokogásra fordult a lantom, és sírásra fuvolám szava!