Livro de Jó 9

SAGRADA BIBLIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Jó tomou a palavra nestes termos:	1 Felelt Jób, és így szólt:
2 Sim; bem sei que é assim; como poderia o homem ter razão contra Deus?	2 »Bizony tudom, hogy úgy van, és hogy nem lehet igaza az embernek Istennel szemben;
3 Se quisesse disputar com ele, não lhe responderia uma vez entre mil.	3 ha vele pörbe szállni kíván, ezer közül egyre sem tud neki megfelelni.
4 Deus é sábio em seu coração e poderoso, quem pode afrontá-lo impunemente?	4 Bölcs szívű ő és hatalmas erejű; ki maradhat bántódás nélkül, ha ellene szegül?
5 Ele transporta os montes sem que estes percebam, ele os desmorona em sua cólera.	5 Elmozdít ő hegyeket, úgyhogy észre sem veszik, felforgatja őket haragjában;
6 Sacode a terra em sua base, e suas colunas são abaladas.	6 kimozdítja helyéből a földet, úgyhogy megrendülnek oszlopai;
7 Dá uma ordem ao sol que não se levante, põe um selo nas estrelas.	7 meghagyja a napnak és fel nem kel, és pecsét alá helyezi a csillagokat;
8 Ele sozinho formou a extensão dos céus, e caminha sobre as alturas do mar.	8 egyedül feszítette ki az égboltot és taposott a tenger hullámain;
9 Ele criou a Grande Ursa, Órion, as Plêiades, e as câmaras austrais.	9 ő teremtette a Göncölszekeret és a Kaszást, a Fiastyúkot és a Dél Csillagát;
10 Fez maravilhas insondáveis, prodígios incalculáveis.	10 nagyokat cselekszik, amiket nem lehet kifürkészni, csodás dolgokat, amelyeket nem lehet megszámlálni.
11 Ele passa despercebido perto de mim, toca levemente em mim sem que eu tenha percebido.	11 Ha eljön hozzám, nem látom; ha elmegy, nem veszem észre.
12 Quem poderá impedi-lo de arrebatar uma presa? Quem lhe dirá: Por que fazes isso?	12 Ha hirtelen számon kér, ki tud neki megfelelni? Vagy ki mondhatja neki: ‘Ezt miért teszed?’
13 De sua cólera Deus não volta atrás; diante dele jazem prosternados os auxiliares de Raab.	13 Isten nem vonja vissza haragját, és alatta meghajolnak Rahab szolgái.
14 Quem sou eu para replicar-lhe, para escolher argumentos contra ele?	14 Mi vagyok tehát én, hogy megfelelhetnék neki, és szavakat találhatnék vele szemben?
15 Ainda que eu tivesse razão, não responderia; pediria clemência a meu juiz.	15 Ha igazam volna, sem tudnék neki megfelelni, hanem inkább kérlelnem kellene bírámat.
16 Se eu o chamasse, e ele não me respondesse, não acreditaria que tivesse ouvido a minha voz;	16 Ha pedig velem, aki hozzá kiáltok, szóba állna, nem hinném, hogy hallgatna szavamra;
17 ele, que me desfaz como um redemoinho, que multiplica minhas feridas sem manifestar o motivo,	17 mert fergeteggel zúz össze engem, és sokasítja sebeimet ok nélkül is;
18 que não me deixa tomar fôlego, mas me enche de amarguras.	18 nem enged lélegzethez jutni, és betölt engem keservekkel.
19 Se se busca fortaleza, é ele o forte; se se busca o direito, quem o determinará?	19 Ha erőről van szó: ő a legerősebb, ha az ítélet igazságáról: senki sem mer mellettem tanúskodni.
20 Se eu pretendesse ser justo, minha boca me condenaria; se fosse inocente, ela me declararia perverso.	20 Ha igazolni akarnám magamat, saját szám kárhoztatna, ha megmutatnám ártatlanságomat, engem bűnösnek bizonyítana.
21 Inocente! Sim, eu o sou; pouco me importa a vida, desprezo a existência.	21 Ha ártatlan is vagyok, nem veszek erről tudomást. Meguntam életemet!
22 Pouco importa; é por isso que eu disse que ele faz perecer o inocente como o ímpio.	22 Egyre megy! mondom ezért magamban, ő jámbort és bűnöst egyaránt elemészt!
23 Se um flagelo causa de repente a morte, ele ri-se do desespero dos inocentes.	23 Ha ostorral sújt, öljön meg egyszerre, és ne nevessen ártatlanok bűnhődésén!
24 A terra está entregue nas mãos dos maus, e ele cobre com um véu os olhos de seus juízes; se não é ele, quem é pois {que faz isso}?	24 Bűnös kézre került a föld, bírái arcát betakarja; kicsoda tenné ezt, ha nem ő?
25 Os dias de minha vida são mais rápidos do que um corcel, fogem sem ter visto a felicidade	25 Napjaim futárnál is gyorsabbak voltak, elrohantak és nem láttak boldogságot!
26 passam como as barcas de junco, como a águia que se precipita sobre a presa	26 Repülnek, mint a nádcsónak, mint a sas, amely lecsap étkére.
27 Se decido esquecer minha queixa, abandonar meu ar triste e voltar a ser alegre,	27 Ha felteszem magamban: Dehogy beszélek így! Más arcot öltök és vidám leszek:
28 temo por todos os meus tormentos, sabendo que não me absolverás.	28 akkor is iszonnyal gondolok minden kínomra, és tudom, hogy nem kíméled a bűnöst.
29 Tenho certeza de ser condenado: o que me adianta cansar-me em vão?	29 Ha úgyis bűnösnek kell lennem, miért fáradok hiába?
30 Por mais que me lavasse na neve, que limpasse minhas mãos na lixívia,	30 Mosakodnám bár a hó levében, és még oly tisztán ragyogna is kezem,
31 tu me atirarias na imundície, e as minhas próprias vestes teriam horror de mim.	31 akkor is szennybe mártanál, úgyhogy ruháim undorodnának tőlem.
32 {Deus} não é um homem como eu a quem possa responder, com quem eu possa comparecer na justiça,	32 Mert nem ember ő, mint én, akinek megfelelnék, sem olyan, hogy velem egy sorban mehetne törvény elé;
33 pois que não há entre nós árbitro que ponha sua mão sobre nós dois.	33 nincs, aki mindegyikünket felelősségre vonja, aki kezét tehetné mindkettőnkre.
34 Que {Deus} retire sua vara de cima de mim, para pôr um termo a seus medonhos terrores;	34 Távoztassa csak tőlem pálcáját, hogy félelme ne rémítsen,
35 então lhe falarei sem medo; pois, estou só comigo mesmo.	35 akkor beszélnék én és nem félnék tőle, mert félelem közepette nem tudok felelni.