Salmi 49

LA SACRA BIBBIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Al maestro di coro. Dei figli di Core. Salmo.	1 A karvezetőnek. Kóré fiainak zsoltára.
2 Ascoltate questo, o popoli tutti, udite, voi tutti abitatori del mondo,	2 Halljátok meg ezt, nemzetek, mindnyájan, vegyétek fületekbe, földkerekség lakói, mindannyian:
3 sia nobili che plebei, voi ricchi e poveri insieme.	3 mind alacsonysorsúak és nemesek, gazdagok, szegények egyaránt!
4 Detti sapienti parlerà la mia bocca, cose intelligenti la riflessione del mio cuore.	4 Bölcsességet mond a szám, okosságot a szívem elmélkedése.
5 Tenderò il mio orecchio al detto sentenzioso, svolgerò sull'arpa la mia sentenza misteriosa.	5 Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval tárom föl rejtélyemet.
6 Perché dovrei temere nei giorni di sventura, quando la malvagità m'avvolge di quelli che m'inseguono?	6 Miért félnék a balszerencse napján, ha körülvesz a gáncsoskodók gonoszsága?
7 La loro fiducia sta nella loro sostanza e nell'abbondanza delle ricchezze il loro vanto.	7 Ők saját erejükben bíznak, vagyonuk nagyságával kérkednek.
8 Certo, nessuno mai potrà redimersi, nessuno potrà mai dare a Dio il prezzo del suo riscatto.	8 Pedig az ember nem válthatja meg magát, senki sem adhat Istennek váltságdíjat magáért.
9 Troppo caro sarebbe il prezzo dell'anima sua, egli dovrà cedere per sempre,	9 Igen drága lelkének váltsága: soha meg nem fizetheti,
10 in modo da poter vivere per sempre e giammai scendere nella fossa.	10 hogy örökké éljen és ne jusson az enyészetre.
11 Poiché ecco: muoiono i sapienti e alla stessa maniera periscono lo stolto e l'empio,	11 Hisz láthatja, meghalnak a bölcsek; Ugyanúgy elvesznek, mint a balgák és az esztelenek, és másokra hagyják gazdagságukat.
12 lasciando ad altri il proprio avere; le tombe saranno le loro eterne dimore, le loro abitazioni di evo in evo. Eppure chiamarono molte terre con i loro nomi!	12 Sírjuk lesz lakóhelyük mindörökre; Hajlékuk nemzedékről nemzedékre, noha nevet szereztek maguknak földjükön.
13 L'uomo in onore non comprende d'essere simile alle bestie che vengono sterminate.	13 Az ember, övezze bár tisztelet, nem marad meg; Olyan, mint az igavonó állat, amely kimúlik, bizony hasonló hozzá.
14 Tale è la sorte di coloro che pongono in sé la loro fiducia; tale è la fine di coloro che pongono nella bocca la loro compiacenza.	14 Ez az útja azoknak, akik önmagukban bíznak, és azoknak a vége, akik saját beszédükben gyönyörködnek.
15 Come un gregge agli inferi sono destinati, scenderanno senz'altro nel sepolcro e la loro gloria è votata alla rovina, gli inferi saranno la loro abitazione.	15 Mint a juh, úgy terelődnek az alvilágba, a halál legelteti őket. Leszállnak a sírba sietve, alakjuk megsemmisül, az alvilág lesz lakásuk.
16 Certo, Dio redime l'anima mia, dalla stretta degli inferi certo mi prenderà.	16 De az én lelkemet Isten megváltja, az alvilág hatalmából kiragad engem.
17 Non temere se qualcuno s'arricchisce, se aumenta lo sfarzo della sua casa,	17 Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megnövekszik háza dicsősége,
18 poiché alla sua morte non porterà via nulla, il suo sfarzo non scenderà dietro a lui.	18 mert ha meghal, semmit sem visz magával, és dicsősége nem száll le utána.
19 Benché nella sua vita si congratuli con l'anima sua: "Sei oggetto di lode, perché hai buona fortuna",	19 Mondja bár áldottnak magát életében: »Dicsérni fognak téged, amiért magadnak tetted a jót«,
20 raggiungerà nondimeno la generazione dei suoi padri, i quali in eterno non vedranno la luce.	20 mégis csak elmegy atyái nemzetségéhez, amely soha többé nem látja a világosságot.
21 Eppure l'uomo in onore non comprende di essere simile alle bestie che vengono sterminate.	21 Az ember, övezze bár tisztelet, okosságot nem tanúsít; olyan, mint az igavonó állat, amely kimúlik – bizony hasonló hozzá.