Job 30

CATHOLIC PUBLIC DOMAIN	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 But now, those younger in years scorn me, whose fathers I would not have seen fit to place with the dogs of my flock,	1 Most pedig olyanok űznek belőlem csúfot, akik korban utánam vannak, akiknek atyáit nem tartottam arra érdemesnek, hogy nyájam kutyái közé állítsam!
2 the strength of whose hands was nothing to me, and they were considered unworthy of life itself.	2 Semmire sem mennék kezük erejével, még az életre sem látszanak méltóknak,
3 They were barren from poverty and hunger; they gnawed in solitude, layered with misfortune and misery.	3 ínségtől és éhségtől aszottak és a sivatagon tengődnek, mocskosok az ínségtől s a nyomorúságtól,
4 And they chewed grass and the bark from trees, and the root of junipers was their food.	4 füveket és fakérget rágcsálnak, és borókagyökér a kenyerük,
5 They took these things from the steep valleys, and when they discovered one of these things, they rushed to the others with a cry.	5 a völgyekben tépik őket, és ha egyre ráakadnak, odafutnak nagy hűhóval.
6 They lived in the parched desert and in caves underground or above the rocks.	6 A hegyi folyók vadonjaiban laknak, a föld üregeiben és kavicsokon;
7 They rejoiced among these kinds of things, and they considered it delightful to be under thorns.	7 még örömet is találnak ebben, és élvezetnek veszik, hogy tövisek alatt laknak;
8 These are the sons of foolish and base men, not even paying any attention to the land.	8 balgák, senkik fiai, akik számba sem jönnek a földön.
9 Now I become their song, and I have been made into their proverb.	9 Most, íme, ezek faragnak rám nótákat és vesznek a nyelvükre engem.
10 They loathe me, and so they flee far from me, and they are not reluctant to spit in my face.	10 Irtóznak, messze húzódnak el tőlem, nem átallják, hogy képembe köpjenek,
11 For he has opened his quiver and has afflicted me, and he has placed a bridle in my mouth.	11 mert Isten megnyitotta a tegezét és rám lőtt, számba zabolát vetett.
12 Immediately, upon rising, my calamities rise up to the right. They have overturned my feet and have pressed me down along their way like waves.	12 Jobbom felől hirtelen rám szakadtak csapásaim, s elgáncsolták lábamat; elnyomtak útjaikkal, mint valami árvízzel,
13 They have diverted my journeys; they have waited to ambush me, and they have prevailed, and there was no one who might bring help.	13 széthányták ösvényeimet, leselkedtek utánam és legyűrtek, és nem volt, aki segítsen.
14 They have rushed upon me, as when a wall is broken or a gate opened, and they have been pulled down into my miseries.	14 Rám rohantak, úgy mint a faltörésen és a megnyitott ajtón át, ide hömpölyögtek, hogy nyomorgassanak.
15 I have been reduced to nothing. You have taken away my desire like a wind, and my health has passed by like a cloud.	15 Semmivé lettem; elragadtad kívánságomat, mint a szél, boldogságom elvonult, mint a felhő.
16 But now my soul withers within myself, and the days of affliction take hold of me.	16 Most pedig önmagát emészti a lelkem, és megragadnak az ínség napjai.
17 At night, my bone is pierced with sorrows, and those who feed on me, do not sleep.	17 Fájdalom járja át csontjaimat éjjel, s akik rágódnak rajtam, nem pihennek.
18 By the sheer number of them my clothing is worn away, and they have closed in on me like the collar of my coat.	18 Sokaságuk miatt tönkremegy a ruhám, körülvettek engem, mint a ruha fejnyílása.
19 I have been treated like dirt, and I have been turned into embers and ashes.	19 Sárhoz lettem hasonló, olyan vagyok, mint a por és hamu.
20 I cry to you, and you do not heed me. I stand up, and you do not look back at me.	20 Kiáltok hozzád, de nem hallgatsz meg engem, állok előtted, de nem vetsz ügyet rám.
21 You have changed me into hardness, and, with the hardness of your hand, you oppose me.	21 Kegyetlen lettél hozzám, és kemény kézzel fordulsz ellenem.
22 You have lifted me up, and, placing me as if on the wind, you have thrown me down powerfully.	22 Felemeltél, szél hátára kaptál, azután levágtál erővel.
23 I know that you will hand me over to death, where a home has been established for all the living.	23 Tudom, hogy átadsz a halálnak, hol hajlék van minden élő részére.
24 Truly, then, you do not extend your hand in order to consume them, and if they fall down, you will save them.	24 Te azonban nem az ő megrontásukra nyújtod ki kezedet és ha összeroskadnak, te leszel a megmentő!
25 Once, I wept over him who was afflicted, and my soul had compassion on the poor.	25 Sirattam hajdan azt, akinek kemény volt a napja, és sajnálta lelkem a szegényt.
26 I expected good things, but evil things have come to me. I stood ready for light, yet darkness burst forth.	26 Jót reméltem, de rossz jött rám, fényt vártam, de sötétség tört elő.
27 My insides have seethed, without any rest, for the days of affliction have prevented it.	27 Forr a bensőm és nem tud megnyugodni, nyomor napjai törtek rám.
28 I went forth mourning, without anger, and rising up, I cried out in confusion.	28 Szomorúan járok, napfény nélkül, felkelek a gyülekezetben és kiáltok.
29 I was the brother of snakes, and the companion of ostriches.	29 Testvére lettem a sakáloknak és társa a struccmadaraknak.
30 My skin has become blackened over me, and my bones have dried up because of the heat.	30 Megfeketült rajtam a bőröm, és láztól kiégtek csontjaim.
31 My harp has been turned into mourning, and my pipes have been turned into a voice of weeping.	31 Zokogásra fordult a lantom, és sírásra fuvolám szava!