ΙΩΒ - Giobbe - Job 33

LXX	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 ου μην δε αλλα ακουσον ιωβ τα ρηματα μου και λαλιαν ενωτιζου μου	1 Halljad tehát, Jób, beszédemet, és figyelj minden szavamra!
2 ιδου γαρ ηνοιξα το στομα μου και ελαλησεν η γλωσσα μου	2 Íme, megnyitom számat, szóljon nyelvem torkomban!
3 καθαρα μου η καρδια ρημασιν συνεσις δε χειλεων μου καθαρα νοησει	3 Becsületes szívből jönnek szavaim, és tiszta véleményt hirdet ajkam.
4 πνευμα θειον το ποιησαν με πνοη δε παντοκρατορος η διδασκουσα με	4 Isten lehelete alkotott, s a Mindenható fuvallata éltet engem.
5 εαν δυνη δος μοι αποκρισιν προς ταυτα υπομεινον στηθι κατ' εμε και εγω κατα σε	5 Ha tudsz, csak felelj meg nekem és állj ki velem szemben.
6 εκ πηλου διηρτισαι συ ως και εγω εκ του αυτου διηρτισμεθα	6 hisz engem is Isten alkotott, mint téged, ugyanolyan agyagból alkotott engem is,
7 ουχ ο φοβος μου σε στροβησει ουδε η χειρ μου βαρεια εσται επι σοι	7 a tőlem való félelem ne rettentsen meg téged, és ékesszólásom ne legyen terhedre!
8 πλην ειπας εν ωσιν μου φωνην ρηματων σου ακηκοα	8 Nos, te azt mondtad fülem hallatára, hallottam beszéded szavát:
9 διοτι λεγεις καθαρος ειμι ουχ αμαρτων αμεμπτος δε ειμι ου γαρ ηνομησα	9 ‘Tiszta vagyok és bűntelen, mocsok nélkül és nincs gonoszság bennem!
10 μεμψιν δε κατ' εμου ευρεν ηγηται δε με ωσπερ υπεναντιον	10 Íme, ő vádakat talál ki ellenem és ellenségének néz engem!
11 εθετο δε εν ξυλω τον ποδα μου εφυλαξεν δε μου πασας τας οδους	11 Béklyóba szorítja lábamat és figyeli minden utamat!’
12 πως γαρ λεγεις δικαιος ειμι και ουκ επακηκοεν μου αιωνιος γαρ εστιν ο επανω βροτων	12 Ez az, amiben nincs igazad, felelem neked, mert Isten különb az embernél.
13 λεγεις δε δια τι της δικης μου ουκ επακηκοεν παν ρημα	13 Azért perelsz vele, mert egyetlen szavadat sem méltatta válaszra?
14 εν γαρ τω απαξ λαλησαι ο κυριος εν δε τω δευτερω ενυπνιον	14 Egyszer szól Isten, és nem hozza elő ugyanazt másodszor:
15 η εν μελετη νυκτερινη ως οταν επιπιπτη δεινος φοβος επ' ανθρωπους επι νυσταγματων επι κοιτης	15 álom által, éjjeli látomásban, amikor mély álom száll az emberekre, s az ágyon szenderegnek;
16 τοτε ανακαλυπτει νουν ανθρωπων εν ειδεσιν φοβου τοιουτοις αυτους εξεφοβησεν	16 megnyitja akkor az emberek fülét és megintve fegyelemre tanítja őket,
17 αποστρεψαι ανθρωπον εξ αδικιας το δε σωμα αυτου απο πτωματος ερρυσατο	17 hogy eltérítse az embert tetteitől, és megszabadítsa a kevélységtől,
18 εφεισατο δε της ψυχης αυτου απο θανατου και μη πεσειν αυτον εν πολεμω	18 hogy visszatartsa lelkét a sírveremtől, és életét, hogy ne rohanjon kardba.
19 παλιν δε ηλεγξεν αυτον εν μαλακια επι κοιτης και πληθος οστων αυτου εναρκησεν	19 Meg is feddi őt még fájdalommal az ágyban, és megfonnyasztja minden csontját,
20 παν δε βρωτον σιτου ου μη δυνηται προσδεξασθαι και η ψυχη αυτου βρωσιν επιθυμησει	20 úgy, hogy megutálja élete a kenyeret, és lelke a régi kedvelt ételt;
21 εως αν σαπωσιν αυτου αι σαρκες και αποδειξη τα οστα αυτου κενα	21 húsa elsorvad, csontjai pedig, amelyek be voltak borítva, előtűnnek.
22 ηγγισεν δε εις θανατον η ψυχη αυτου η δε ζωη αυτου εν αδη	22 Lelke a sírveremhez közeledik, és élete a halálthozókhoz.
23 εαν ωσιν χιλιοι αγγελοι θανατηφοροι εις αυτων ου μη τρωση αυτον εαν νοηση τη καρδια επιστραφηναι επι κυριον αναγγειλη δε ανθρωπω την εαυτου μεμψιν την δε ανοιαν αυτου δειξη	23 De ha közbenjár érte egy angyal, csak egy az ezer közül, hogy hírül adja az embernek kötelességét,
24 ανθεξεται του μη πεσειν αυτον εις θανατον ανανεωσει δε αυτου το σωμα ωσπερ αλοιφην επι τοιχου τα δε οστα αυτου εμπλησει μυελου	24 megkönyörül majd rajta és mondja: ‘Engedd őt szabadon, hogy ne szálljon a sírverembe, megtaláltam már, amiért neki kegyelmezzek.’
25 απαλυνει δε αυτου τας σαρκας ωσπερ νηπιου αποκαταστησει δε αυτον ανδρωθεντα εν ανθρωποις	25 Ha el is sorvadt teste a büntetésektől, újra kezdi ifjúsága napjait.
26 ευξαμενος δε προς κυριον και δεκτα αυτω εσται εισελευσεται δε προσωπω καθαρω συν εξηγορια αποδωσει δε ανθρωποις δικαιοσυνην	26 Könyörög Istenhez, és ő kegyébe fogadja, hogy ujjongva láthassa arcát, és visszaadja az embernek igazságát.
27 ειτα τοτε απομεμψεται ανθρωπος αυτος εαυτω λεγων οια συνετελουν και ουκ αξια ητασεν με ων ημαρτον	27 Körültekint az emberek között és mondja: ‘Vétkeztem és valóban helytelenül cselekedtem, de nem bűnhődtem, amint méltó voltam:
28 σωσον ψυχην μου του μη ελθειν εις διαφθοραν και η ζωη μου φως οψεται	28 megváltotta lelkemet, hogy ne szálljon a sírverembe, hanem éljek és lássam a napvilágot!’
29 ιδου παντα ταυτα εργαται ο ισχυρος οδους τρεις μετα ανδρος	29 Íme, mindezeket cselekszi Isten, kétszer is, akár háromszor is az emberrel,
30 αλλ' ερρυσατο την ψυχην μου εκ θανατου ινα η ζωη μου εν φωτι αινη αυτον	30 hogy visszarántsa lelkét az enyészettől, hogy megvilágítsa az élők napfényével.
31 ενωτιζου ιωβ και ακουε μου κωφευσον και εγω ειμι λαλησω	31 Figyelmezz, Jób, és hallgass rám! Légy csendben, hadd beszéljek én!
32 ει εισιν λογοι αποκριθητι μοι λαλησον θελω γαρ δικαιωθηναι σε	32 Ha van mondanivalód, felelj meg nekem, beszélj, mert szívesen adnék neked igazat.
33 ει μη συ ακουσον μου κωφευσον και διδαξω σε σοφιαν	33 Ha pedig nincs mit mondanod, hallgass engem, légy csendben, majd bölcsességre tanítalak!«