Sirák fiának könyve 43

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA VOLGARE
1 Dísze az égbolt a magasban; az ég szépségének látványa milyen dicső!	1 Lo firmamento dell' altezza è sua bellezza; [la bellezza] del cielo nella visione della gloria.
2 A felkelő nap, amikor megjelenik, hirdeti, hogy csodálatos a Magasságbeli alkotása!	2 Il sole nella sua veduta, annunziante nell' uscimento, vaso maraviglioso, l' opera di Dio eccelso.
3 Perzseli délben a földet, ki tudja hőségét elviselni? Izzó tüzelővel megtelt kemencénél	3 Che nel meridiano circolo arde la terra; e chi potrà nel cospetto dell' ardore suo sostenere? La fornace sua guardando nell'opera dello ardore;
4 háromszorta inkább perzseli a nap a hegyeket, tüzes sugarakat lövell, és fényben úszva megvakítja a szemet.	4 tre cotanti il sole ardendo li monti, soffiando raggi affogati e risplendendo colli suoi raggi, acceca gli occhi.
5 Nagy az Úr, aki azt alkotta, az ő parancsára siet pályáján.	5 Grande è Iddio il quale fece quello, e festinò il suo viaggio nelle opere sue.
6 A hold is mindenkor a maga idejében mutatja az időt, és jel örök időkre.	6 E la luna in tutte le cose nel tempo suo, e dimostramento del tempo sì è segnale del secolo.
7 A hold jelzi az ünnepnapot, világító az, amely telte után megfogyatkozik,	7 E dalla luna è il segno del dì della festa; egli è luminare il quale scema nel compimento.
8 – az ő neve szerint van a hónap – majd csodás módon növekszik töltéig.	8 Egli è denominato il mese secondo il nome suo; e crescendo e decrescendo, se ne maravigliano molti.
9 Magasságbeli harci fegyver az, amely dicsőn ragyog az égbolton.	9 O vaso de' campi militari, risplendente nel firmamento del cielo!
10 Az ég dísze a csillagok pompája, beragyogja velük az Úr a világot a magasból.	10 La bellezza del cielo è dalla gloria delle stelle, il Signore illuminando il mondo dal cielo.
11 A Szent szavára rendben állnak, és nem lankadnak őrhelyükön.	11 Nelle parole (di Dio) i santi staranno al giudicio, e non falliranno nelle vigilie sue.
12 Nézd a szivárványt és áldd az alkotóját, mert igen gyönyörű az a pompájában,	12 Vedi l'arco (del cielo), e benedici colui che il fece; egli è molto bello nello splendore suo.
13 átfogja az eget nagyszerű ívével, a Magasságbeli keze feszítette ki.	13 Giroe il cielo nel cerchiamento della gloria sua; le mani di Dio l' apersono.
14 Parancsa által sietteti a havat, és szaporán küldi el ítélete villámait,	14 Con lo suo comandamento (Iddio) mandoe la neve; e affretta di mandare li lampi del suo giudicio.
15 ezért nyílnak meg a tárházak, és repülnek ki a felhők, mint a madarak.	15 Imperciò sono aperti li tesori (suoi), e volarono li nuvoli sì come uccelli.
16 Fölségében helyezte el a felhőket, és tördeli össze a jégeső szemeit.	16 Egli puose nella sua grandezza li nuvoli, e spezzaronsi in pezzi della gragnuola (dinanzi da lui per li suoi comandamenti).
17 Megrendülnek a hegyek tekintetétől, és akarata szerint fúj a déli szél,	17 E dinanzi da lui si commoveranno li monti; il vento trarrae secondo la volontade sua.
18 mennydörgésének szava felriasztja a földet, s az északi vihar, a szelek összecsapása.	18 La voce del suo tuono battè la terra; la tempesta d' aquilone, e la radunanza de' venti.
19 Elhinti a havat, mint a pihenni szálló madarakat, s az leereszkedik, mint a szálló sáska.	19 E sì come uccello ponendosi a sedere spande neve, e sì come locusta (cioè grillo) cadendo nel suo discendere.
20 Csodálja a szem fehér színének szépségét, és elámul a szív a hullásától.	20 L'occhio si maraviglierae della bellezza del suo colore; il cuore ismarrirae sopra la sua pioggia.
21 Mint a sót, úgy hinti a zúzmarát a földre, s amikor megfagyott, olyan az, mint a bojtorján tüskéi.	21 Ispanderae in su la terra freddo, sì come sale; e da che elli si raggelerae, sarà sì come le cime del cardo.
22 Fúj a hideg északi szél, mire kristállyá fagy a víz színe, bevon minden állóvizet, és mintegy páncéllal borítja a tavat.	22 Il vento freddo da tramontana trasse; il cristallo si congelò nell' acqua; egli si riposa sopra ogni raccoglimento d'acqua, e vestirassi dell' acque, sì come d' una lorica.
23 Elemészti a hegyeket és megperzseli a pusztát, és mint a tűz, elégeti a zöldet.	23 E divorerae li monti, e arderae il deserto, e spegnerae la verdezza sì come fuoco.
24 Gyógyulás minderre a felhők csepegése, a hulló harmat, amely felüdíti azt, ami elszikkadt.	24 La medicina di tutti è nell' affrettamento de' nuvoli; la rugiada scontrata dallo ardore vegnente farà umile colui.
25 Szavára eláll a szél, akaratával csendesítette le a világtengert, és helyezte el benne az Úr a szigeteket.	25 Il vento taceo nella parola sua; nel suo pensiero abbonacciò il mare; il Signore isole piantò [in] quello.
26 Akik bejárták a tengert, beszélnek veszedelmeiről, ha hallunk róluk, szinte elámulunk.	26 Coloro che nàvicano il mare, raccontano il pericolo di quello; noi (uomini) udendolo (non) ce ne maraviglieremo.
27 Nagyszerű csodadolgok vannak benne: állatok és mindenféle szörnyetegek különböző fajai, iszonyatos teremtmények!	27 Quivi sono le nobilissime e mirabili opere (di Dio); varie generazioni di bestie e di tutti li animali, e le creature delle belve.
28 Általa ér az út sikeres véghez, és szava rendez el mindent.	28 Per lui è compiuto il fine del viaggio, e tutte le cose sono ordinate nella sua parola.
29 Még sokat mondhatnánk, de szavunk elégtelen. A beszéd vége pedig: ő van mindenben!	29 Noi diremo molte cose, e mancheremo nel dire; ma la fine e compimento delli sermoni sì è Iddio.
30 Ha dicsőítjük, meddig jutunk el? Hisz ő hatalmasabb minden művénél!	30 Gloriandolo noi (in tutte le cose) a che valeremo (e potremo)? (Quasi dica: non siamo sufficienti, però ch' ) egli è onnipotente sopra le opere sue.
31 Félelmetes az Úr és szerfölött hatalmas, csodálatos az ő ereje!	31 Terribile è il Signore, e fortemente grande, e mirabile nella sua potenza.
32 Dicsérjétek az Urat, amennyire tőletek telik, mert ő még többre méltó, és csodálatos az ő fensége!	32 Glorificando noi il Signore quantunque noi potremo, ancora varrà egli (e potrà) più, e maravigliosa è la sua magnificenza.
33 Áldjátok az Urat, magasztaljátok őt, amennyire tudjátok, mert nagyobb minden dicséretnél!	33 Benedicete il Signore, ed esaltatelo quanto potete; però ch' egli è maggiore d' ogni laude.
34 Akik magasztaljátok őt, kapjatok új erőre, ne lankadjatok, mert el nem éritek!	34 Esaltando lui, vi riempierete di virtude; non vi affaticate, però che voi non vi aggiugnerete.
35 Ki látta őt, hogy le tudná írni, és ki tudta magasztalni, úgy, amint kezdettől fogva van? Van sok elrejtett dolog, ezeknél is különb, mert keveset láttunk műveiből. Mindezt azonban az Úr alkotta, és bölcsességet adott a jámboroknak.	35 Or chi vede Iddio e raccontalo? e chi è colui che il magnificò sì com' elli è dal principio?
	36 Molte cose sono nascose, maggiori di queste; poche vedemmo delle sue opere.
	37 Iddio fece tutte le cose, e diede sapienza a coloro che pietosamente adòperano.