Sirák fiának könyve 43

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA RICCIOTTI
1 Dísze az égbolt a magasban; az ég szépségének látványa milyen dicső!	1 - Bellezza dell'empireo è il [limpido] firmamento, e l'aspetto del cielo è visione di gloria.
2 A felkelő nap, amikor megjelenik, hirdeti, hogy csodálatos a Magasságbeli alkotása!	2 Il sole col suo apparire annunzia alla levata [il giorno]; ammirabile strumento, opera dell'Altissimo!
3 Perzseli délben a földet, ki tudja hőségét elviselni? Izzó tüzelővel megtelt kemencénél	3 Nel mezzogiorno brucia la terra, e dinanzi al suo ardore chi può reggere? [C'è] chi attizza la fornace per i lavori a fuoco:
4 háromszorta inkább perzseli a nap a hegyeket, tüzes sugarakat lövell, és fényben úszva megvakítja a szemet.	4 tre volte tanto il sole infoca i monti! Soffia vampe di fuoco, e col fulgor de' suoi raggi accieca gli occhi.
5 Nagy az Úr, aki azt alkotta, az ő parancsára siet pályáján.	5 Grande è il Signore che l'ha creato, e al comando di lui esso accelera il corso.
6 A hold is mindenkor a maga idejében mutatja az időt, és jel örök időkre.	6 E anche la luna [appare] ognora a suo tempo, indice delle stagioni e segnale perpetuo.
7 A hold jelzi az ünnepnapot, világító az, amely telte után megfogyatkozik,	7 Dalla luna [si ha] l'indicazione de' giorni festivi: è un luminare che decresce [arrivato] alla pienezza.
8 – az ő neve szerint van a hónap – majd csodás módon növekszik töltéig.	8 Il mese è [chiamato] dal suo nome: essa cresce meravigliosamente nel suo mutarsi.
9 Magasságbeli harci fegyver az, amely dicsőn ragyog az égbolton.	9 Essa è la fiaccola del l'accampamento nelle [regioni] superne; fulgida brilla nel firmamento del cielo.
10 Az ég dísze a csillagok pompája, beragyogja velük az Úr a világot a magasból.	10 La bellezza del cielo è lo splendor delle stelle: lassù dall'alto il Signore illumina il mondo.
11 A Szent szavára rendben állnak, és nem lankadnak őrhelyükön.	11 Al cenni del Santo stanno esse pronte al comando, e non si spossano nelle loro vigilie.
12 Nézd a szivárványt és áldd az alkotóját, mert igen gyönyörű az a pompájában,	12 Mira l'arco [baleno] e benedici Colui che l'ha fatto: è molto bello nel suo splendore.
13 átfogja az eget nagyszerű ívével, a Magasságbeli keze feszítette ki.	13 Esso cinge il cielo col suo cerchio fulgente; le mani dell'Altissimo l'hanno disteso.
14 Parancsa által sietteti a havat, és szaporán küldi el ítélete villámait,	14 Col suo comando [Iddio] fa precipitar la neve, e scaglia veloci le folgori del suo giudizio.
15 ezért nyílnak meg a tárházak, és repülnek ki a felhők, mint a madarak.	15 Perciò si aprono i serbatoi, e volan fuori le nuvole come uccelli.
16 Fölségében helyezte el a felhőket, és tördeli össze a jégeső szemeit.	16 Con la sua maestà condensa le nuvole, e son spezzate le pietre della grandine.
17 Megrendülnek a hegyek tekintetétől, és akarata szerint fúj a déli szél,	17 Al suo apparire si scuoton le montagne, e al voler di lui soffia lo scirocco.
18 mennydörgésének szava felriasztja a földet, s az északi vihar, a szelek összecsapása.	18 Il fragor del suo tuono percuote la terra, [e si scatena] l'uragano aquilonare e il turbinio del vento.
19 Elhinti a havat, mint a pihenni szálló madarakat, s az leereszkedik, mint a szálló sáska.	19 Come uccelli che volan giù a posarsi, egli sparge la neve, e come locuste che si buttano a terra essa discende.
20 Csodálja a szem fehér színének szépségét, és elámul a szív a hullásától.	20 L'occhio ammira la bellezza del suo candore, e del suo fioccar si turba il cuore.
21 Mint a sót, úgy hinti a zúzmarát a földre, s amikor megfagyott, olyan az, mint a bojtorján tüskéi.	21 La brina egli spande come sale sulla terra, e ghiacciata che sia, divien come punte di triboli.
22 Fúj a hideg északi szél, mire kristállyá fagy a víz színe, bevon minden állóvizet, és mintegy páncéllal borítja a tavat.	22 Soffia il freddo vento aquilonare, e si gela l'acqua in ghiaccio: sopra ogni massa d'acque esso si stende, e come d'una corazza si riveste l'acqua.
23 Elemészti a hegyeket és megperzseli a pusztát, és mint a tűz, elégeti a zöldet.	23 E inaridisce [Iddio] i monti e abbrucia il deserto, e dissecca la verzura come fuoco.
24 Gyógyulás minderre a felhők csepegése, a hulló harmat, amely felüdíti azt, ami elszikkadt.	24 Rimedio a tutto [ciò] è il pronto apparir d'una nuvola, e la rugiada sopravveniente ricrea dall'ardore:
25 Szavára eláll a szél, akaratával csendesítette le a világtengert, és helyezte el benne az Úr a szigeteket.	25 a una parola di lui tace il vento. Conforme al suo proposito domò l'oceano profondo, e ci piantò il Signore le isole.
26 Akik bejárták a tengert, beszélnek veszedelmeiről, ha hallunk róluk, szinte elámulunk.	26 Quei che navigano il mare, ne raccontano i pericoli: e all'udirli co' nostri orecchi restiamo stupiti:
27 Nagyszerű csodadolgok vannak benne: állatok és mindenféle szörnyetegek különböző fajai, iszonyatos teremtmények!	27 ivi son creature strane e meravigliose, varietà di bestie d'ogni sorta e la razza de' mostri.
28 Általa ér az út sikeres véghez, és szava rendez el mindent.	28 Per lui fu assicurato [a ogni essere] la mèta del suo viaggio, e per la sua parola fu costituita ogni cosa.
29 Még sokat mondhatnánk, de szavunk elégtelen. A beszéd vége pedig: ő van mindenben!	29 Potremmo dir molto [ancora] e le parole non ci basterebbero; la conclusione de' discorsi [è questa]: « Egli è in tutto ».
30 Ha dicsőítjük, meddig jutunk el? Hisz ő hatalmasabb minden művénél!	30 Per gloriarlo, che valgon mai i nostri sforzi? Poiché egli è l'Onnipotente, al di sopra di tutte le sue opere.
31 Félelmetes az Úr és szerfölött hatalmas, csodálatos az ő ereje!	31 Terribile è il Signore e sovranamente grande, e portentosa la sua potenza.
32 Dicsérjétek az Urat, amennyire tőletek telik, mert ő még többre méltó, és csodálatos az ő fensége!	32 Celebrando il Signore, [esaltatelo] quanto mai potete; perchè egli sopravanzerà ancora, e meravigliosa è la sua magnificenza.
33 Áldjátok az Urat, magasztaljátok őt, amennyire tudjátok, mert nagyobb minden dicséretnél!	33 Benedicendo il Signore, esaltatelo quanto potete: perchè è maggiore d'ogni lode.
34 Akik magasztaljátok őt, kapjatok új erőre, ne lankadjatok, mert el nem éritek!	34 Esaltatelo, moltiplicate le [vostre] forze; non vi stancate, che non [lo] raggiungerete mai.
35 Ki látta őt, hogy le tudná írni, és ki tudta magasztalni, úgy, amint kezdettől fogva van? Van sok elrejtett dolog, ezeknél is különb, mert keveset láttunk műveiből. Mindezt azonban az Úr alkotta, és bölcsességet adott a jámboroknak.	35 Chi lo ha veduto e può darne contezza? e chi lo celebrerà mai a seconda di ciò ch'egli è ab eterno?
	36 Molte cose nascoste c'è maggiori di queste: poiché poco è quel che noi vediamo delle opere sue,
	37 E tutto ha fatto il Signore, e a chi piamente opera dà la sapienza.