Livre de Job 19

JERUSALEM	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Job prit la parole et dit:	1 És felelt Jób, és ezt mondta:
2 Jusqu'à quand allez-vous me tourmenter et m'écraser par vos discours?	2 »Meddig akarjátok keseríteni lelkemet, és meddig őröltök engem beszéddel?
3 Voilà dix fois que vous m'insultez et me malmenez sans vergogne.	3 Immár tízszer gyaláztok, és nem restelltek nyomorgatni engem.
4 Même si je m'étais égaré, mon égarement resterait en moi seul.	4 Hisz ha tévedtem volna is, akkor is csak engem érintene tévedésem.
5 Mais, en vérité, quand vous pensez triompher de moi et m'imputer mon opprobre,	5 Ti azonban hivalkodtok velem szemben, és szememre vetitek gyalázatomat.
6 sachez que Dieu lui-même m'a fait du tort et enveloppé de son filet.	6 Nos tudjátok meg tehát, hogy Isten meg nem érdemelt ítélettel sújtott engem, és vett engem körül ostoraival.
7 Si je crie à la violence, pas de réponse; si j'en appelle, point de jugement.	7 Ha kiáltom, hogy: ‘erőszak’! senki sem hallgat meg engem. Ha jajgatok, nincs aki igazságot tegyen.
8 Il a dressé sur ma route un mur infranchissable, mis des ténèbres sur mes sentiers.	8 Elkerítette utamat, és nem mehetek tovább, sötétséget borított ösvényemre.
9 Il m'a dépouillé de ma gloire, ôté la couronne de ma tête.	9 Jóhíremből kivetkőztetett engem, és fejemről levette a koronát.
10 Il me sape de toutes parts pour me faire disparaître; il déracine comme un arbre mon espérance.	10 Megrontott engem körös-körül, és oda vagyok, elvette reményemet, mint a kitépett fáét.
11 Enflammé de colère contre moi, il me considère comme son adversaire.	11 Haragja fellángolt ellenem, és ellenségei közé sorolt engem.
12 Ensemble ses troupes sont arrivées; elles ont frayé vers moi leur chemin d'approche, campé autour dema tente.	12 Együtt vonultak fel portyázó hadai, rajtam keresztül vették útjukat, és megszállták sátramat körös-körül.
13 Mes frères, il les a écartés de moi, mes relations s'appliquent à m'éviter.	13 Messzire űzte tőlem testvéreimet: akik ismernek engem, elidegenedtek tőlem;
14 Mes proches et mes familiers ont disparu, les hôtes de ma maison m'ont oublié.	14 rokonaim elhagytak, és ismerőseim elfelejtettek;
15 Mes servantes me tiennent pour un intrus, je suis un étranger à leurs yeux.	15 házam zsellérei és szolgálóim idegennek néznek, jöttment vagyok szemükben;
16 Si j'appelle mon serviteur, il ne répond pas, et je dois moi-même le supplier.	16 szólítom szolgámat és nem felel, és könyörgésre kell fognom szavamat;
17 Mon haleine répugne à ma femme, ma puanteur à mes propres frères.	17 nőm undorodik a leheletemtől, bűzös vagyok tulajdon gyermekeim előtt;
18 Même les gamins me témoignent du mépris: si je me lève, ils se mettent à dauber sur moi.	18 még a kisgyermekek is megvetnek; ha eltávozom tőlük, leszólnak engem;
19 Tous mes intimes m'ont en horreur, mes préférés se sont retournés contre moi.	19 régi bizalmasaim undorodnak tőlem, s akit legjobban szerettem, ellenem fordult.
20 Sous ma peau, ma chair tombe en pourriture et mes os se dénudent comme des dents.	20 Húsom fölemésztődött, a bőr csontjaimra tapadt, és ínyem elsorvadt fogaim körül.
21 Pitié, pitié pour moi, ô vous mes amis! car c'est la main de Dieu qui m'a frappé.	21 Szánjatok meg! Szánjatok meg legalább ti, barátaim! Mert az Úr keze érintett engem.
22 Pourquoi vous acharner sur moi comme Dieu lui-même, sans vous rassasier de ma chair?	22 Miért üldöztök engem úgy, mint Isten, és mért nem tudtok betelni húsommal?
23 Oh! je voudrais qu'on écrive mes paroles, qu'elles soient gravées en une inscription,	23 Bárcsak felírnák szavaimat, vajha könyvbe jegyeznék azokat,
24 avec le ciseau de fer et le stylet, sculptées dans le roc pour toujours!	24 vas íróvesszővel ólomtáblára, vagy vésővel sziklába metszenék őket!
25 Je sais, moi, que mon Défenseur est vivant, que lui, le dernier, se lèvera sur la poussière.	25 Mert tudom, hogy megváltóm él, s a végső napon felkelek a földről;
26 Après mon éveil, il me dressera près de lui et, de ma chair, je verrai Dieu.	26 és ismét körülvesz a bőröm, és saját testemben látom meg Istenemet;
27 Celui que je verrai sera pour moi, celui que mes yeux regarderont ne sera pas un étranger. Et mesreins en moi se consument.	27 én magam látom meg őt, és önnön szemem nézi őt, és nem más! E reményem van eltéve keblemben!
28 Lorsque vous dites: "Comment l'accabler, quel prétexte trouverons-nous en lui?"	28 Nos, miért mondjátok tehát: ‘Vegyük őt üldözőbe, hadd találjuk meg benne a dolog gyökerét!?’
29 Craignez pour vous-mêmes l'épée, car la colère s'enflammera contre les fautes, et vous saurez qu'il y aun jugement.	29 Fussatok a kard éle elől, mert a kard a jogtalanság megtorlója, és tudjátok meg, hogy van ítélet!«