| 1 Meu filho, atende à minha sabedoria, inclina o teu ouvido à minha prudência, para conservares a reflexão e manteres em teus lábios a ciência. | 1 Figyelmezz, fiam, bölcsességemre, hajtsd füledet okosságomra, |
| 2 hogy óvatos légy, és ajkad megőrizze a tudást. Ügyet se vess a csalfa nőre, |
| 3 Os lábios da mulher estranha são como o favo que destila o mel, e as suas palavras são mais suaves do que o azeite; | 3 mert az idegen nő ajka méztől csepeg, az ínye olajnál is simább, |
| 4 porém o seu fim é amargo como o absinto, e cortante como uma espada de dois gumes. | 4 végül azonban keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű kard. |
| 5 Os seus pés encaminham-se para a morte, e os seus passos levara até aos Infernos. | 5 A lába halálba siet, és léptei az alvilág felé tartanak, |
| 6 Ela não anda pela vereda da vida. Os seus passos vagabundos vão errando, sem saber para onde. | 6 nem járnak az élet ösvényén, lépései változók és megismerhetetlenek. |
| 7 Agora, pois, meu filho, ouve-me, e não te apartes das palavras da minha boca. | 7 Nos tehát, fiam, hallgass rám, s el ne távozz szám igéitől! |
| 8 Afasta dela o teu caminho, e não te aproximes da porta de sua casa. | 8 Távol tartsd tőle utadat, ne is közelíts háza ajtajához, |
| 9 Não (lês a tua honra a estranhos, nem os tens anos a um cruel, | 9 hogy életedet másoknak ne kelljen odaadnod, és éveidet könyörtelen valakinek, |
| 10 para que não suceda que os estranhos enriqueçam com os teus bens, e que (os frutos dos) teus trabalhos passem para a casa doutrem, | 10 hogy idegenek ne töltekezzenek vagyonoddal, és kereseted más házába ne jusson, |
| 11 e que tu gemas no fim, quando tiveres consumido as tuas carnes e o teu corpo, e digas: | 11 hogy végezetül ne sopánkodj, amikor lefogyott a húsod és a tested – és ne mondd: |
| 12 Por que detestei a disciplina, e o meu coração não cedeu às repreensões, | 12 »Miért is utáltam a fegyelmet, miért nem engedett szívem az intelmeknek? |
| 13 nem ouvi a voz dos que ensinavam, nem dei ouvidos aos mestres? | 13 Miért nem hallgattam tanítóim szavára, és miért nem hajtottam fülemet azokhoz, akik oktattak! |
| 14 Quase cheguei ao cúmulo da desgraça, no meio da assembleia cio povo e dos anciães. | 14 Kevés híja, hogy végső bajba nem jutottam a község és gyülekezet körében!« |
| 15 Bebe da água da tua cisterna, e das correntes do teu poço. | 15 A vizet saját ciszternádból idd, és a magad kútjából a nedűt! |
| 16 Queres que corram fora as tuas fontes, queres espalhar as tuas águas nas praças públicas? | 16 Vajon a szabadba ömöljenek-e forrásaid, és az utcákra patakjaid? |
| 17 Possui-as tu só, e não tenham parte nelas os estranhos. | 17 Legyenek azok egyedül a tieid, és ne osztozzanak veled idegenek. |
| 18 Abençoada a tua nascente! Vive alegre com a mulher que tornaste na tua juventude. | 18 Áldott legyen a forrásod, és vigadj ifjúkorod feleségével! |
| 19 (Seja ela para ti como) uma corça que muito amas e (como) uma gazela cheia de graça; os seus encantos sejam o teu recreio em todo o tempo;no seu amor busca sempre as tuas delícias. | 19 A szerelmes szarvasünő, a bájos zerge – részegítsen meg téged a keble minden időben, és az ő szerelmében gyönyörködj szüntelen! |
| 20 Por que te deixas, meu filho, enganar pela mulher alheia, e repousas no seio duma estranha? | 20 Miért engednéd, fiam, hogy idegen asszony elcsábítson, s ugyan miért melegednél más nő keblén? |
| 21 O Senhor olha atentamente para os caminhos do homem, considera todos os seus passos. O ímpio é presa das suas próprias iniquidades, e é ligado com as cadeias dos seus pecados. | 21 Hisz a férfi útjai az Úr szeme előtt vannak, és ő minden ösvényét szemmel kíséri! |
| 22 A bűnöst vétkei megragadják, és bűneinek kötelei fogva tartják, |
| 23 Éle morrerá (infeliz), porque não recebeu a correcção, e se achará enganado pelo excesso da sua loucura. | 23 meg kell halnia fegyelem híján, csapdába kerül, mert nagyon is balga! |
