| 1 Una autem sabbati valde diluculo venerunt ad monumentum, portantes quæ paraverant aromata : | 1 A hét első napján kora hajnalban a sírhoz mentek, magukkal vitték az illatszereket, amelyeket készítettek. |
| 2 et invenerunt lapidem revolutum a monumento. | 2 A követ a sírtól elhengerítve találták. |
| 3 Et ingressæ non invenerunt corpus Domini Jesu. | 3 Amikor beléptek, nem találták az Úr Jézus testét. |
| 4 Et factum est, dum mente consternatæ essent de isto, ecce duo viri steterunt secus illas in veste fulgenti. | 4 Történt pedig, hogy amíg ezen tanakodtak, egyszerre két férfi állt ott mellettük, ragyogó ruhában. |
| 5 Cum timerent autem, et declinarent vultum in terram, dixerunt ad illas : Quid quæritis viventem cum mortuis ? | 5 Az asszonyok megijedtek, és a földre szegezték tekintetüket. Azok pedig így szóltak hozzájuk: »Miért keresitek az élőt a holtak között? |
| 6 non est hic, sed surrexit : recordamini qualiter locutus est vobis, cum adhuc in Galilæa esset, | 6 Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek csak vissza, mit mondott nektek, mikor még Galileában volt: |
| 7 dicens : Quia oportet Filium hominis tradi in manus hominum peccatorum, et crucifigi, et die tertia resurgere. | 7 ‘Az Emberfiának a bűnös emberek kezébe kell kerülnie, hogy megfeszítsék, de harmadnapra föltámad.’« |
| 8 Et recordatæ sunt verborum ejus. | 8 Ekkor eszükbe jutottak ezek a szavai. |
| 9 Et regressæ a monumento nuntiaverunt hæc omnia illis undecim, et ceteris omnibus. | 9 Visszatértek tehát a sírtól, és elmondták mindezt a tizenegynek és a többieknek. |
| 10 Erat autem Maria Magdalene, et Joanna, et Maria Jacobi, et ceteræ quæ cum eis erant, quæ dicebant ad apostolos hæc. | 10 Mária Magdolna, Johanna, Mária, Jakab anyja, és a velük lévő többi asszony mondta el mindezt az apostoloknak. |
| 11 Et visa sunt ante illos sicut deliramentum verba ista, et non crediderunt illis. | 11 Ők azonban képzelődésnek tartották szavaikat, és nem hittek nekik. |
12 Petrus autem surgens cucurrit ad monumentum : et procumbens vidit linteamina sola posita, et abiit secum mirans quod factum fuerat.
| 12 Péter mégis útra kelt, és a sírhoz futott. Behajolt, de csak a lepleket látta, ezért a történteken csodálkozva hazament. |
| 13 Et ecce duo ex illis ibant ipsa die in castellum, quod erat in spatio stadiorum sexaginta ab Jerusalem, nomine Emmaus. | 13 Aznap ketten közülük egy Emmausz nevű helységbe mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádium távolságra volt, |
| 14 Et ipsi loquebantur ad invicem de his omnibus quæ acciderant. | 14 s beszélgettek egymással mindarról, ami történt. |
| 15 Et factum est, dum fabularentur, et secum quærerent : et ipse Jesus appropinquans ibat cum illis : | 15 Miközben beszélgettek és tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk. |
| 16 oculi autem illorum tenebantur ne eum agnoscerent. | 16 De a szemüket akadályozta valami, hogy fel ne ismerjék. |
| 17 Et ait ad illos : Qui sunt hi sermones, quos confertis ad invicem ambulantes, et estis tristes ? | 17 Megszólította őket: »Miről beszélgettek egymással útközben?« Ők szomorúan megálltak. |
| 18 Et respondens unus, cui nomen Cleophas, dixit ei : Tu solus peregrinus es in Jerusalem, et non cognovisti quæ facta sunt in illa his diebus ? | 18 Az egyik, akinek Kleofás volt a neve, azt felelte: »Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban?« |
| 19 Quibus ille dixit : Quæ ? Et dixerunt : De Jesu Nazareno, qui fuit vir propheta, potens in opere et sermone coram Deo et omni populo : | 19 Ő megkérdezte tőlük: »Micsoda?« Azt felelték: »A Názáreti Jézus esete, aki tettben és szóban hatalmas próféta volt Isten és az egész nép előtt. |
| 20 et quomodo eum tradiderunt summi sacerdotes et principes nostri in damnationem mortis, et crucifixerunt eum : | 20 Hogy hogyan adták őt a főpapok és főembereink halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg őt. |
| 21 nos autem sperabamus quia ipse esset redempturus Israël : et nunc super hæc omnia, tertia dies est hodie quod hæc facta sunt. | 21 Pedig mi azt reméltük, hogy ő fogja megváltani Izraelt. Azonfelül ma már harmadik napja, hogy ezek történtek. |
| 22 Sed et mulieres quædam ex nostris terruerunt nos, quæ ante lucem fuerunt ad monumentum, | 22 De néhány közülünk való asszony is megzavart bennünket, akik hajnalban a sírnál voltak, |
| 23 et non invento corpore ejus, venerunt, dicentes se etiam visionem angelorum vidisse, qui dicunt eum vivere. | 23 s mivel nem találták a testét, visszajöttek azzal a hírrel, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt mondták, hogy él. |
| 24 Et abierunt quidam ex nostris ad monumentum : et ita invenerunt sicut mulieres dixerunt, ipsum vero non invenerunt. | 24 Társaink közül néhányan a sírhoz mentek, és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták, de őt magát nem látták.« |
| 25 Et ipse dixit ad eos : O stulti, et tardi corde ad credendum in omnibus quæ locuti sunt prophetæ ! | 25 Erre ő azt mondta nekik: »Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek arra, hogy elhiggyétek mindazt, amit a próféták mondtak! |
| 26 Nonne hæc oportuit pati Christum, et ita intrare in gloriam suam ? | 26 Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Krisztusnak, hogy bemehessen dicsőségébe?« |
| 27 Et incipiens a Moyse, et omnibus prophetis, interpretabatur illis in omnibus scripturis quæ de ipso erant. | 27 És kezdve Mózesen és valamennyi prófétán, mindent megmagyarázott nekik, ami az Írásokban róla szólt. |
| 28 Et appropinquaverunt castello quo ibant : et ipse se finxit longius ire. | 28 Mikor odaértek a faluhoz, ahová mentek, úgy tett, mintha tovább akarna menni. |
| 29 Et coëgerunt illum, dicentes : Mane nobiscum, quoniam advesperascit, et inclinata est jam dies. Et intravit cum illis. | 29 De marasztalták: »Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben van már a nap!« Bement hát, hogy velük maradjon. |
| 30 Et factum est, dum recumberet cum eis, accepit panem, et benedixit, ac fregit, et porrigebat illis. | 30 Amikor asztalhoz ült velük, fogta a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta nekik. |
| 31 Et aperti sunt oculi eorum, et cognoverunt eum : et ipse evanuit ex oculis eorum. | 31 Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték, de ő eltűnt a szemük elől. |
| 32 Et dixerunt ad invicem : Nonne cor nostrum ardens erat in nobis dum loqueretur in via, et aperiret nobis Scripturas ? | 32 Ők pedig így szóltak egymáshoz: »Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, és feltárta előttünk az Írásokat?« |
| 33 Et surgentes eadem hora regressi sunt in Jerusalem : et invenerunt congregatos undecim, et eos qui cum illis erant, | 33 Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket. |
| 34 dicentes : Quod surrexit Dominus vere, et apparuit Simoni. | 34 Azok elmondták: »Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!« |
35 Et ipsi narrabant quæ gesta erant in via, et quomodo cognoverunt eum in fractione panis.
| 35 Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és azt, hogy hogyan ismerték fel őt a kenyértöréskor. |
| 36 Dum autem hæc loquuntur, stetit Jesus in medio eorum, et dicit eis : Pax vobis : ego sum, nolite timere. | 36 Amíg ezekről beszéltek, egyszer csak maga Jézus állt közöttük, és azt mondta nekik: »Békesség nektek!« |
| 37 Conturbati vero et conterriti, existimabant se spiritum videre. | 37 Megrémültek és féltek, mert azt hitték, hogy szellemet látnak. |
| 38 Et dixit eis : Quid turbati estis, et cogitationes ascendunt in corda vestra ? | 38 De ő megkérdezte tőlük: »Miért rémültetek meg, és miért támad kétely szívetekben? |
| 39 videte manus meas, et pedes, quia ego ipse sum ; palpate et videte, quia spiritus carnem et ossa non habet, sicut me videtis habere. | 39 Nézzétek meg a kezemet és lábamat, hogy valóban én vagyok! Tapintsatok meg, és lássátok, mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.« |
| 40 Et cum hoc dixisset, ostendit eis manus et pedes. | 40 Ezt mondta, azután megmutatta nekik a kezét és a lábát. |
| 41 Adhuc autem illis non credentibus, et mirantibus præ gaudio, dixit : Habetis hic aliquid quod manducetur ? | 41 Mivel örömükben még mindig nem hittek, és csak csodálkoztak, azt mondta nekik: »Van itt valami ennivalótok?« |
| 42 At illi obtulerunt ei partem piscis assi et favum mellis. | 42 Erre adtak neki egy darab sült halat. |
43 Et cum manducasset coram eis, sumens reliquias dedit eis.
| 43 Elvette, és a szemük láttára evett belőle. |
| 44 Et dixit ad eos : Hæc sunt verba quæ locutus sum ad vos cum adhuc essem vobiscum, quoniam necesse est impleri omnia quæ scripta sunt in lege Moysi, et prophetis, et Psalmis de me. | 44 Azután így szólt hozzájuk: »Ezek azok az igék, amelyeket elmondtam nektek, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesedni mindannak, ami meg van írva rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban.« |
| 45 Tunc aperuit illis sensum ut intelligerent Scripturas, | 45 Akkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat. |
| 46 et dixit eis : Quoniam sic scriptum est, et sic oportebat Christum pati, et resurgere a mortuis tertia die : | 46 Azt mondta nekik: »Úgy van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell, és harmadnapon feltámadni a halálból. |
| 47 et prædicari in nomine ejus pœnitentiam, et remissionem peccatorum in omnes gentes, incipientibus ab Jerosolyma. | 47 A nevében megtérést kell hirdetni a bűnök bocsánatára Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. |
| 48 Vos autem testes estis horum. | 48 Ti tanúi vagytok ezeknek. |
49 Et ego mitto promissum Patris mei in vos ; vos autem sedete in civitate, quoadusque induamini virtute ex alto.
| 49 Én majd elküldöm nektek azt, amit Atyám ígért. Ti csak maradjatok a városban, amíg el nem tölt az erő benneteket a magasságból.« |
| 50 Eduxit autem eos foras in Bethaniam, et elevatis manibus suis benedixit eis. | 50 Ezután kivezette őket Betánia közelébe, felemelte a kezét, és megáldotta őket. |
| 51 Et factum est, dum benediceret illis, recessit ab eis, et ferebatur in cælum. | 51 Áldás közben eltávozott tőlük, és fölvitetett a mennybe. |
| 52 Et ipsi adorantes regressi sunt in Jerusalem cum gaudio magno : | 52 Leborulva imádták, azután nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe. |
| 53 et erant semper in templo, laudantes et benedicentes Deum. Amen. | 53 Szüntelen ott voltak a templomban, és áldották Istent. |