Marcus 8

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 In diebus illis iterum cum turba multa esset, nec haberent quod manducarent, convocatis discipulis, ait illis :	1 Azokban a napokban, amikor ismét nagy tömeg volt együtt és nem volt mit enniük, magához hívta tanítványait és azt mondta nekik:
2 Misereor super turbam : quia ecce jam triduo sustinent me, nec habent quod manducent :	2 »Sajnálom a tömeget, mert íme, már három napja velem vannak, és nincs mit enniük.
3 et si dimisero eos jejunos in domum suam, deficient in via : quidam enim ex eis de longe venerunt.	3 Ha étlen bocsátom haza őket, ellankadnak az úton, mert egyesek messziről jöttek közülük.«
4 Et responderunt ei discipuli sui : Unde illos quis poterit saturare panibus in solitudine ?	4 Tanítványai azt felelték neki: »Hogyan tarthatná jól az ember ezeket kenyérrel itt a pusztában?«
5 Et interrogavit eos : Quot panes habetis ? Qui dixerunt : Septem.	5 Ő pedig megkérdezte őket: »Hány kenyeretek van?« Azok azt felelték: »Hét.«
6 Et præcepit turbæ discumbere super terram. Et accipiens septem panes, gratias agens fregit, et dabat discipulis suis ut apponerent, et apposuerunt turbæ.	6 Erre megparancsolta a tömegnek, hogy telepedjen le a földre. Fogta a hét kenyeret, hálát adott, megszegte és odaadta tanítványainak, hogy eléjük tegyék; és azok a tömeg elé tették.
7 Et habebant pisciculos paucos : et ipsos benedixit, et jussit apponi.	7 Egy kevés haluk is volt; azokat is megáldotta, és szólt, hogy ezeket is tegyék eléjük.
8 Et manducaverunt, et saturati sunt, et sustulerunt quod superaverat de fragmentis, septem sportas.	8 Aztán ettek és jóllaktak. Végül a megmaradt darabokból hét kosárral szedtek össze.
9 Erant autem qui manducaverunt, quasi quatuor millia : et dimisit eos.	9 Akik ettek, mintegy négyezren voltak. Majd elbocsátotta őket.
10 Et statim ascendens navim cum discipulis suis, venit in partes Dalmanutha.	10 Ő pedig azonnal beszállt a hajóba tanítványaival és Dalmanuta vidékére ment.
11 Et exierunt pharisæi, et cœperunt conquirere cum eo, quærentes ab illo signum de cælo, tentantes eum.	11 Ekkor kijöttek a farizeusok, elkezdtek vele vitatkozni, és kísértették őt, égi jelet kérve tőle.
12 Et ingemiscens spiritu, ait : Quid generatio ista signum quærit ? Amen dico vobis, si dabitur generationi isti signum.	12 Ekkor lelke mélyéből felsóhajtott és azt mondta: »Miért kér jelet ez a nemzedék? Bizony, mondom nektek: nem kap jelet ez a nemzedék.«
13 Et dimittens eos, ascendit iterum navim et abiit trans fretum.	13 Azután otthagyta őket, ismét a hajóba szállt, és átkelt a túlsó partra.
14 Et obliti sunt panes sumere : et nisi unum panem non habebant secum in navi.	14 Közben elfelejtettek kenyeret vinni, és egy kenyérnél több nem volt náluk a hajóban.
15 Et præcipiebat eis, dicens : Videte, et cavete a fermento pharisæorum, et fermento Herodis.	15 Ekkor így intette őket: »Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és Heródes kovászától.«
16 Et cogitabant ad alterutrum, dicentes : quia panes non habemus.	16 Azok pedig tanakodtak egymás közt, arra gondolva, hogy: »Nincsen kenyerünk.«
17 Quo cognito, ait illis Jesus : Quid cogitatis, quia panes non habetis ? nondum cognoscetis nec intelligitis ? adhuc cæcatum habetis cor vestrum ?	17 Jézus észrevette ezt, és azt mondta nekik: »Miért tanakodtok azon, hogy nincsen kenyeretek? Még mindig nem tudjátok és nem értitek a dolgot? Még mindig el van vakulva a szívetek?
18 oculos habentes non videtis ? et aures habentes non auditis ? nec recordamini,	18 Van szemetek, és nem láttok? Van fületek, és nem hallotok? Nem emlékeztek arra,
19 quando quinque panes fregi in quinque millia : quot cophinos fragmentorum plenos sustulistis ? Dicunt ei : Duodecim.	19 hogy amikor az öt kenyeret ötezernek megtörtem, hány tele kosár hulladékot szedtetek fel?« Azt felelték neki: »Tizenkettőt.«
20 Quando et septem panes in quatuor millia : quot sportas fragmentorum tulistis ? Et dicunt ei : Septem.	20 »És amikor a hét kenyeret négyezernek, hány kosár maradékot szedtetek össze?« Azt felelték neki: »Hetet.«
21 Et dicebat eis : Quomodo nondum intelligitis ?	21 Erre így szólt hozzájuk: »Miért van tehát az, hogy mégsem értitek?«
22 Et veniunt Bethsaidam, et adducunt ei cæcum, et rogabant eum ut illum tangeret.	22 Azután Betszaidába érkeztek. Egy vakot vezettek hozzá, és kérték őt, hogy érintse meg.
23 Et apprehensa manu cæci, eduxit eum extra vicum : et exspuens in oculos ejus impositis manibus suis, interrogavit eum si quid videret.	23 Ő kézen fogta a vakot, kivezette a helységből, és a szemére köpve rátette a kezeit, aztán megkérdezte tőle, hogy lát-e valamit.
24 Et aspiciens, ait : Video homines velut arbores ambulantes.	24 Az föltekintett és azt mondta: »Látom az embereket, mintha a fák járkálnának.«
25 Deinde iterum imposuit manus super oculos ejus : et cœpit videre : et restitutus est ita ut clare videret omnia.	25 Azután ismét a szemére tette a kezét, mire az látni kezdett, meggyógyult, és tisztán látott mindent.
26 Et misit illum in domum suam, dicens : Vade in domum tuam : et si in vicum introieris, nemini dixeris.	26 S ő ezzel küldte őt haza: »A faluba ne menj be!«
27 Et egressus est Jesus, et discipuli ejus in castella Cæsareæ Philippi : et in via interrogabat discipulos suos, dicens eis : Quem me dicunt esse homines ?	27 Jézus ezután elment tanítványaival Fülöp Cézáreájának falvaiba. Az úton megkérdezte tanítványait: »Kinek tartanak engem az emberek?«
28 Qui responderunt illi, dicentes : Joannem Baptistam, alii Eliam, alii vero quasi unum de prophetis.	28 Ők azt felelték neki: »Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások pedig egynek a próféták közül.«
29 Tunc dicit illis : Vos vero quem me esse dicitis ? Respondens Petrus, ait ei : Tu es Christus.	29 Erre megkérdezte őket: »És ti kinek tartotok engem?« Péter felelt neki: »Te vagy a Krisztus.«
30 Et comminatus est eis, ne cui dicerent de illo.	30 Ő ekkor a lelkükre kötötte, hogy ezt senkinek se mondják el róla.
31 Et cœpit docere eos quoniam oportet Filium hominis pati multa, et reprobari a senioribus, et a summis sacerdotibus et scribis, et occidi : et post tres dies resurgere.	31 Ezután elkezdte őket tanítani arra, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie. El kell, hogy vessék a vének, a főpapok és az írástudók, meg kell, hogy öljék, és három nap múlva föl kell támadnia.
32 Et palam verbum loquebatur. Et apprehendens eum Petrus, cœpit increpare eum.	32 Egész nyíltan mondta el nekik ezt a dolgot. Ekkor Péter félrehívta őt, és kezdte lebeszélni.
33 Qui conversus, et videns discipulos suos, comminatus est Petro, dicens : Vade retro me Satana, quoniam non sapis quæ Dei sunt, sed quæ sunt hominum.	33 De ő megfordult, a tanítványaira tekintett, és megdorgálta Pétert ezekkel a szavakkal: »Távozz előlem, Sátán! Mert nem az Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével.«
34 Et convocata turba cum discipulis suis, dixit eis : Si quis vult me sequi, deneget semetipsum : et tollat crucem suam, et sequatur me.	34 Azután magához hívta a tömeget a tanítványaival együtt, és azt mondta nekik: »Aki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét és kövessen engem.
35 Qui enim voluerit animam suam salvam facere, perdet eam : qui autem perdiderit animam suam propter me, et Evangelium, salvam faciet eam.	35 Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt.
36 Quid enim proderit homini, si lucretur mundum totum et detrimentum animæ suæ faciat ?	36 Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkének pedig kárát vallja?
37 Aut quid dabit homo commutationis pro anima sua ?	37 Hisz mit adhat az ember cserébe a lelkéért?
38 Qui enim me confusus fuerit, et verba mea in generatione ista adultera et peccatrice, et Filius hominis confundetur eum, cum venerit in gloria Patris sui cum angelis sanctis.	38 Mert aki szégyell engem és az én igéimet ebben a házasságtörő és bűnös korban, az Emberfia is szégyellni fogja azt, amikor eljön Atyjának dicsőségében a szent angyalokkal.«
39 Et dicebat illis : Amen dico vobis, quia sunt quidam de hic stantibus, qui non gustabunt mortem donec videant regnum Dei veniens in virtute.