Ezechielis 24

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Et factum est verbum Domini ad me in anno nono, in mense decimo, decima die mensis, dicens :	1 Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám a kilencedik esztendőben, a tizedik hónapban, a hónap tizedik napján:
2 Fili hominis, scribe tibi nomen diei hujus, in qua confirmatus est rex Babylonis adversum Jerusalem hodie.	2 »Emberfia, írd fel magadnak a mai nap nevét, mert ma támadta meg Babilon királya Jeruzsálemet.
3 Et dices per proverbium ad domum irritatricem parabolam, et loqueris ad eos : Hæc dicit Dominus Deus : Pone ollam ; pone, inquam, et mitte in eam aquam.	3 Beszélj az ellenszegülő házhoz képes beszédben, és így szólj hozzájuk: Ezeket mondja az Úr Isten: Tégy fel egy üstöt; tedd fel, mondom, és önts bele vizet.
4 Congere frusta ejus in eam, omnem partem bonam, femur et armum, electa et ossibus plena.	4 Rakj bele húsdarabokat, mindenféle jó részt, combot és lapockát, válogatott és csontokkal teli darabokat.
5 Pinguissimum pecus assume, compone quoque strues ossium sub ea : efferbuit coctio ejus, et discocta sunt ossa illius in medio ejus.	5 Vedd a legkövérebb juhot, rakd alá a csontokat is; hadd forrjon fel, ami benne fő, hogy csontjai is megfőjenek benne.
6 Propterea hæc dicit Dominus Deus : Væ civitati sanguinum, ollæ cujus rubigo in ea est, et rubigo ejus non exivit de ea ! per partes et per partes suas ejice eam : non cecidit super eam sors.	6 S így szól az Úr Isten: Jaj a vérontó városnak, az üstnek, amely rozsdás lett, és rozsdája nem megy le róla! Darabról darabra szedd ki, anélkül, hogy sorsot vetnél rá.
7 Sanguis enim ejus in medio ejus est ; super limpidissimam petram effudit illum : non effudit illum super terram, ut possit operiri pulvere.	7 Mert vére ott van benne, kopár sziklán ontotta ki azt; nem a földre ontotta, hogy belephetné a por.
8 Ut superinducerem indignationem meam, et vindicta ulciscerer, dedi sanguinem ejus super petram limpidissimam, ne operiretur.	8 Hogy ráhozzam méltatlankodásomat és bosszút állhassak rajta, a legsimább sziklára engedtem ontani vérét, hogy semmi se lepje be.
9 Propterea hæc dicit Dominus Deus : Væ civitati sanguinum, cujus ego grandem faciam pyram !	9 Ezért így szól az Úr Isten: Jaj a vér városának, melynek nagy máglyát rakok!
10 Congere ossa, quæ igne succendam : consumentur carnes, et coquetur universa compositio, et ossa tabescent.	10 Hordd össze a csontokat, hogy meggyújtsam őket tűzzel; hadd eméssze meg a húst, főjön meg az egész egyveleg, és málljanak szét a csontok!
11 Pone quoque eam super prunas vacuam, ut incalescat, et liquefiat æs ejus, et confletur in medio ejus inquinamentum ejus, et consumatur rubigo ejus.	11 Aztán tedd fel üresen a parázsra, hogy felforrósodjék és érce megolvadjon, a szennye olvadjon el benne és rozsdája emésztődjék meg.
12 Multo labore sudatum est, et non exivit de ea nimia rubigo ejus, neque per ignem.	12 Sok munkába és izzadságba került, de temérdek rozsdája nem ment ki belőle még a tűz által sem.
13 Immunditia tua execrabilis, quia mundare te volui, et non es mundata a sordibus tuis : sed nec mundaberis prius, donec quiescere faciam indignationem meam in te.	13 Tisztátalanságod utálatos, mert meg akartalak tisztítani, és mégsem tisztultál meg szennyedtől; s nem is tisztulsz meg addig, míg ki nem töltöm rajtad bosszúságomat.
14 Ego Dominus locutus sum : veniet, et faciam : non transeam, nec parcam, nec placabor : juxta vias tuas, et juxta adinventiones tuas judicabo te, dicit Dominus.	14 Én, az Úr, szóltam: eljön az, és megcselekszem; nem haladok el mellette, nem irgalmazok és nem engesztelődöm meg; útjaid szerint és törekvéseid szerint ítéllek meg« – mondja az Úr.
15 Et factum est verbum Domini ad me, dicens :	15 Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
16 Fili hominis, ecce ego tollo a te desiderabile oculorum tuorum in plaga : et non planges, neque plorabis, neque fluent lacrimæ tuæ.	16 »Emberfia, íme, egy csapással elveszem tőled szemed gyönyörűségét, de ne sirasd; ne sírj, s a könnyeid se folyjanak.
17 Ingemisce tacens : mortuorum luctum non facies : corona tua circumligata sit tibi, et calceamenta tua erunt in pedibus tuis : nec amictu ora velabis, nec cibos lugentium comedes.	17 Sóhajts csöndben, halotti gyászt ne tarts; tedd föl fejedre turbánodat, és sarud legyen a lábadon; ruháddal ne takard el arcodat, és a gyászolók eledelét se edd.«
18 Locutus sum ergo ad populum mane, et mortua est uxor mea vespere : fecique mane sicut præceperat mihi.	18 Szóltam tehát reggel a néphez, és estére meghalt a feleségem; reggel pedig úgy tettem, amint Ő megparancsolta nekem.
19 Et dixit ad me populus : Quare non indicas nobis quid ista significent quæ tu facis ?	19 Ekkor a nép ezt mondta nekem: »Miért nem mondod meg nekünk, mit jelent az, amit cselekszel?«
20 Et dixi ad eos : Sermo Domini factus est ad me, dicens :	20 Azt feleltem nekik: »Az Úr így szólt hozzám:
21 Loquere domui Israël : Hæc dicit Dominus Deus : Ecce ego polluam sanctuarium meum, superbiam imperii vestri, et desiderabile oculorum vestrorum, et super quo pavet anima vestra : filii vestri et filiæ vestræ quas reliquistis, gladio cadent.	21 Beszélj Izrael házához: Így szól az Úr Isten: Íme, én megfertőzöm szentélyemet, országotok büszkeségét és szemetek gyönyörűségét, amely miatt aggódik a lelketek; fiaitok és leányaitok, akiket hátrahagytatok, kard által esnek el.
22 Et facietis sicut feci : ora amictu non velabitis, et cibos lugentium non comedetis :	22 Akkor ti is úgy tesztek majd, amint én tettem: Arcotokat nem takarjátok el ruhátokkal és a gyászolók eledelét nem eszitek;
23 coronas habebitis in capitibus vestris, et calceamenta in pedibus : non plangetis, neque flebitis, sed tabescetis in iniquitatibus vestris, et unusquisque gemet ad fratrem suum.	23 turbánotok a fejeteken lesz és sarutok a lábatokon; nem jajgattok, sem nem sóhajtoztok, hanem elsenyvedtek majd gonoszságaitokban, és mindenki csak a rokona előtt siránkozik majd.
24 Eritque Ezechiel vobis in portentum : juxta omnia quæ fecit, facietis cum venerit istud : et scietis quia ego Dominus Deus.	24 Mert Ezekiel csodálatos jel lesz számotokra; mindenben úgy cselekszetek majd ti is, amint ő cselekedett, amikor ez majd megtörténik; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten.
25 Et tu, fili hominis, ecce in die qua tollam ab eis fortitudinem eorum, et gaudium dignitatis, et desiderium oculorum eorum, super quo requiescunt animæ eorum, filios et filias eorum :	25 Te pedig, emberfia, íme, azon a napon, amelyen elveszem tőlük erősségüket és méltóságuk örömét és szemük gyönyörűségét, amelyen a lelkük megnyugszik: fiaikat és leányaikat –
26 in die illa, cum venerit fugiens ad te ut annuntiet tibi :	26 azon a napon, amelyen majd hozzád érkezik a menekülő, hogy hírt adjon neked –,
27 in die, inquam illa, aperietur os tuum cum eo qui fugit, et loqueris, et non silebis ultra : erisque eis in portentum, et scietis quia ego Dominus.	27 aznap, mondom, amikor megérkezik a menekülő, nyíljék meg szád és beszélj! Nem kell többé hallgatnod, mert csodálatos jellé leszel számukra, és ti megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!«