Baruch 4

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Hic liber mandatorum Dei, et lex quæ est in æternum : omnes qui tenent eam pervenient ad vitam : qui autem dereliquerunt eam, in mortem.	1 Ez az Isten parancsainak könyve, az örök érvényű törvény; mindazok, akik megtartják, eljutnak az életre, akik pedig elhagyják, meghalnak.
2 Convertere, Jacob, et apprehende eam : ambula per viam ad splendorem ejus contra lumen ejus.	2 Térj meg, Jákob, és ragadd meg azt, haladj az úton annak fényessége felé, az ő világossága felé.
3 Ne tradas alteri gloriam tuam, et dignitatem tuam genti alienæ.	3 Ne add másnak dicsőségedet, se méltóságodat más nemzetnek!
4 Beati sumus, Israël, quia quæ Deo placent manifesta sunt nobis.	4 Boldogok vagyunk, Izrael, mert ami Istennek tetszik, ismeretes előttünk.
5 Animæquior esto, populus Dei, memorabilis Israël :	5 Légy bizalommal, Isten népe, emlékezzél meg, Izrael!
6 venundati estis gentibus non in perditionem : sed propter quod in ira ad iracundiam provocastis Deum, traditi estis adversariis.	6 El vagytok adva a nemzeteknek, de nem végromlásra, hanem mert szörnyű haragra lobbantottátok Istent, azért adott át titeket az ellenségnek.
7 Exacerbastis enim eum qui fecit vos, Deum æternum, immolantes dæmoniis, et non Deo.	7 Mert felingereltétek alkotótokat, az örök Istent, azzal, hogy szellemeknek áldoztatok, és nem Istennek.
8 Obliti enim estis Deum qui nutrivit vos, et contristastis nutricem vestram Jerusalem.	8 Mert elfelejtettétek az Istent, aki táplált titeket, és megszomorítottátok dajkátokat, Jeruzsálemet.
9 Vidit enim iracundiam a Deo venientem vobis, et dixit : Audite, confines Sion : adduxit enim mihi Deus luctum magnum.	9 Ő látta Istennek rátok törő haragját, és így szólt: »Halljátok ti, Sion szomszédai: Nagy gyászt hozott rám Isten!
10 Vidi enim captivitatem populi mei, filiorum meorum et filiarum, quam superduxit illis Æternus.	10 Mert láttam népem számkivetését, fiaimét és leányaimét, melyet rájuk hozott az Örökkévaló.
11 Nutrivi enim illos cum jucunditate ; dimisi autem illos cum fletu et luctu.	11 Mert felneveltem őket boldogan, de sírva és gyász közepette váltam meg tőlük.
12 Nemo gaudeat super me viduam et desolatam : a multis derelicta sum propter peccata filiorum meorum, quia declinaverunt a lege Dei.	12 Senki se örvendjen rajtam, ki özvegységre jutottam és egyedül állok. Sokan elhagytak engem fiaim bűnei miatt, mert ők eltávoztak az Isten törvényétől;
13 Justitias autem ipsius nescierunt, nec ambulaverunt per vias mandatorum Dei, neque per semitas veritatis ejus cum justitia ingressi sunt.	13 nem törődtek rendeleteivel, nem haladtak az Isten parancsainak útjain, és nem jártak igazsága szerint a fegyelem ösvényein.
14 Veniant confines Sion, et memorentur captivitatem filiorum et filiarum mearum, quam superduxit illis Æternus.	14 Jöjjenek Sion szomszédai, és gondoljanak fiaim és leányaim számkivetésére, melyet rájuk hozott az Örökkévaló.
15 Adduxit enim super illos gentem de longinquo, gentem improbam, et alterius linguæ,	15 Mert rájuk hozott egy népet a távolból, egy arcátlan és másnyelvű népet,
16 qui non sunt reveriti senem, neque puerorum miserti sunt, et abduxerunt dilectos viduæ, et a filiis unicam desolaverunt.	16 mely nem tisztelte az aggastyánt, nem irgalmazott a gyermekeknek, elhurcolta az özvegy szeretteit, s a magános nőt megfosztotta leányaitól.«
17 Ego autem, quid possum adjuvare vos ?	17 Ám én mit segíthetnék rajtatok?
18 qui enim adduxit super vos mala, ipse vos eripiet de manibus inimicorum vestrorum.	18 Aki rátok hozta a bajokat, ő ragad majd ki titeket ellenségeitek kezéből!
19 Ambulate, filii, ambulate : ego enim derelicta sum sola.	19 Menjetek csak, fiaim, menjetek, mert én elhagyatottan magamra maradtam!
20 Exui me stola pacis, indui autem me sacco obsecrationis, et clamabo ad Altissimum in diebus meis.	20 Levetettem a jólét öltözetét, a könyörgés szőrruháját öltöttem magamra, s a Magasságbelihez kiáltok napjaimban.
21 Animæquiores estote, filii ; clamate ad Dominum, et eripiet vos de manu principum inimicorum.	21 Legyetek bizalommal, fiaim, kiáltsatok az Úrhoz, és ő kiragad majd titeket az ellenséges fejedelmek kezéből!
22 Ego enim speravi in æternum salutem vestram, et venit mihi gaudium a Sancto, super misericordia quæ veniet vobis ab æterno salutari nostro.	22 Mert én az Örökkévalótól remélem szabadulástokat, és megörvendeztet engem a Szent azzal az irgalommal, melyet örök Szabadítónk gyakorol veletek.
23 Emisi enim vos cum luctu et ploratu : reducet autem vos mihi Dominus cum gaudio et jucunditate in sempiternum.	23 Gyász és sírás közepette váltam meg tőletek, de örömben és vigasságban hoz majd vissza titeket hozzám mindörökre az Úr.
24 Sicut enim viderunt vicinæ Sion captivitatem vestram a Deo, sic videbunt et in celeritate salutem vestram a Deo, quæ superveniet vobis cum honore magno et splendore æterno.	24 Mert amint Sion szomszédai látták elhurcoltatástokat, melyet rátok hozott Isten, úgy fogják nemsokára látni szabadulástokat is, melyet rátok hoz Isten nagy dicsőséggel és az Örökkévaló fényességével.
25 Filii, patienter sustinete iram quæ supervenit vobis : persecutus est enim te inimicus tuus : sed cito videbis perditionem ipsius, et super cervices ipsius ascendes.	25 Fiaim, viseljétek türelemmel az Isten haragját, mely rátok zúdult; mert ellenséged üldöz ugyan téged, de nemsokára látod majd romlását és a nyakára hágsz.
26 Delicati mei ambulaverunt vias asperas : ducti sunt enim ut grex direptus ab inimicis.	26 Dédelgetett gyermekeim rögös utakon jártak, mert úgy hurcolták el őket, mint nyájat, melyet elrabolt az ellenség.
27 Animæquiores estote, filii, et proclamate ad Dominum : erit enim memoria vestra ab eo qui duxit vos.	27 Legyetek bizalommal, fiaim, és kiáltsatok az Úrhoz, mert megemlékezik rólatok, ki elvitt titeket.
28 Sicut enim fuit sensus vester ut erraretis a Deo, decies tantum iterum convertentes requiretis eum :	28 Bizony, miként arra irányult figyelmetek, hogy eltévelyedjetek Istentől, éppúgy térjetek meg és tízszer jobban keressétek őt újra.
29 qui enim induxit vobis mala, ipse rursum adducet vobis sempiternam jucunditatem cum salute vestra.	29 Mert aki rátok hozta a bajokat, örök vidámságot is ad majd újra nektek, azzal, hogy megszabadít titeket.
30 Animæquior esto, Jerusalem : exhortatur enim te, qui te nominavit.	30 Légy bizalommal, Jeruzsálem, mert megvigasztal majd téged, aki neveden szólít!
31 Nocentes peribunt, qui te vexaverunt : et qui gratulati sunt in tua ruina, punientur.	31 Elvesznek majd, akik ártalmadra voltak és gyötörtek téged, megbűnhődnek, akik örültek veszteden.
32 Civitates quibus servierunt filii tui, punientur, et quæ accepit filios tuos.	32 Megbűnhődnek majd azok a városok, melyeknek rabszolgái lettek fiaid; az is, amely átvette fiaidat!
33 Sicut enim gavisa est in tua ruina, et lætata est in casu tuo, sic contristabitur in sua desolatione,	33 Mert amint örvendett romlásodnak és ujjongott bukásodon, éppúgy szomorkodik majd a saját pusztulásán!
34 et amputabitur exsultatio multitudinis ejus, et gaudimonium ejus erit in luctum.	34 Véget ér sokasága fölött érzett öröme, és gyászra fordul vidámsága;
35 Ignis enim superveniet ei ab Æterno in longiturnis diebus, et habitabitur a dæmoniis in multitudine temporis.	35 Mert tüzet bocsát rá az Örökkévaló hosszú időre, és ártó szellemek fognak benne lakni igen sokáig.
36 Circumspice, Jerusalem, ad orientem, et vide jucunditatem a Deo tibi venientem.	36 Tekints, Jeruzsálem, kelet felé, és lásd azt az örömöt, melyet Isten áraszt rád.
37 Ecce enim veniunt filii tui, quos dimisisti dispersos : veniunt collecti ab oriente usque ad occidentem, in verbo Sancti, gaudentes in honorem Dei.	37 Mert íme, megjönnek fiaid, kiket elbocsátottál, a széjjelszórtak; megjönnek, mert összegyűjti őket napkelettől napnyugtáig a Szentnek szava, és örvendeznek az Isten dicsőségén.