Baruch 2

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Propter quod statuit Dominus Deus noster verbum suum, quod locutus est ad nos, et ad judices nostros qui judicaverunt Israël, et ad reges nostros, et ad principes nostros, et ad omnem Israël et Juda :	1 Ezért az Úr, a mi Istenünk teljesítette szavát, amelyet kimondott ellenünk és bíráink ellen, akik bíráskodtak Izraelen, továbbá királyaink ellen, főembereink ellen és egész Izrael meg Júda ellen,
2 ut adduceret Dominus super nos mala magna, quæ non sunt facta sub cælo quemadmodum facta sunt in Jerusalem, secundum quæ scripta sunt in lege Moysi,	2 hogy oly nagy csapást hoz ránk az Úr, amilyen még nem volt az ég alatt, – amilyen Jeruzsálemet érte, úgy amint az meg van írva Mózes törvényében,
3 et manducaret homo carnes filii sui et carnes filiæ suæ.	3 úgyhogy megeszi az ember a saját fiának húsát és a saját leányának húsát.
4 Et dedit eos sub manu regum omnium qui sunt in circuitu nostro, in improperium et in desolationem in omnibus populis in quibus nos dispersit Dominus :	4 Kiszolgáltatta őket az összes király hatalmának, akik körülöttünk vannak, hogy gyalázat és borzalom tárgyává legyenek mindazon nép között, amelyek közé az Úr széjjelszórt minket.
5 et facti sumus subtus, et non supra, quia peccavimus Domino Deo nostro, non obaudiendo voci ipsius.	5 És alájuk kerültünk, nem pedig föléjük, mert vétkeztünk az Úr, a mi Istenünk ellen, mivel nem engedelmeskedtünk szavának.
6 Domino Deo nostro justitia, nobis autem et patribus nostris confusio faciei, sicut est dies hæc :	6 Az Úré, a mi Istenünké az igazságosság, a miénk pedig és atyáinké arcunk megszégyenülése, amint azt ez a nap mutatja.
7 quia locutus est Dominus super nos omnia mala hæc quæ venerunt super nos :	7 Bizony, kimondta az Úr ellenünk mindezeket a csapásokat, amelyek ránk jöttek,
8 et non sumus deprecati faciem Domini Dei nostri, ut reverteremur unusquisque nostrum a viis nostris pessimis.	8 és mi nem engeszteltük meg az Úrnak, a mi Istenünknek arcát azzal, hogy mindnyájan megtértünk volna igen gonosz útjainkról.
9 Et vigilavit Dominus in malis, et adduxit ea super nos : quia justus est Dominus in omnibus operibus suis quæ mandavit nobis,	9 Ezért vigyázott az Úr a bajokra és ránk hozta őket, mert igazságos az Úr minden intézkedésében, amelyet nekünk meghagyott,
10 et non audivimus vocem ipsius ut iremus in præceptis Domini, quæ dedit ante faciem nostram.	10 és mi nem hallgattunk szavára, hogy kövessük az Úr parancsolatait, melyeket elénk állított.
11 Et nunc, Domine Deus Israël, qui eduxisti populum tuum de terra Ægypti in manu valida, et in signis, et in prodigiis, et in virtute tua magna, et in brachio excelso, et fecisti tibi nomen sicut est dies iste :	11 Nos tehát, Urunk, Izrael Istene, aki kivezetted népedet Egyiptom földjéről erős kézzel, jelekkel és csodákkal, a te nagy hatalmaddal, felemelt karral, és nevet szereztél magadnak, amint azt a mai nap mutatja:
12 peccavimus, impie egimus, inique gessimus, Domine Deus noster, in omnibus justitiis tuis.	12 vétkeztünk, istentelenül cselekedtünk, gonoszul viselkedtünk, Urunk, Istenünk, minden parancsolatoddal szemben.
13 Avertatur ira tua a nobis, quia derelicti sumus pauci inter gentes ubi dispersisti nos.	13 Forduljon el rólunk haragod, hiszen csak kevesen maradtunk meg a nemzetek között, ahová szétszórtál minket.
14 Exaudi, Domine, preces nostras et orationes nostras, et educ nos propter te, et da nobis invenire gratiam ante faciem eorum qui nos abduxerunt :	14 Hallgasd meg, Urunk, könyörgéseinket és imádságainkat, és szabadíts meg minket önmagadért, és add, hogy kegyelmet találjunk azok színe előtt, akik elhurcoltak minket;
15 ut sciat omnis terra quia tu es Dominus Deus noster, et quia nomen tuum invocatum est super Israël, et super genus ipsius.	15 hadd tudja meg az egész föld, hogy te, az Úr vagy a mi Istenünk, és a te nevedet viseli Izrael és nemzetsége.
16 Respice, Domine, de domo sancta tua in nos, et inclina aurem tuam, et exaudi nos.	16 Tekints ránk, Urunk, szent hajlékodból, hajtsd hozzánk füledet és hallgass meg minket,
17 Aperi oculos tuos et vide : quia non mortui qui sunt in inferno, quorum spiritus acceptus est a visceribus suis, dabunt honorem et justificationem Domino :	17 nyisd fel szemedet és láss! Hiszen nem az alvilágban lévő halottak, akiknek testéből elvetted a lelket, adnak tiszteletet és igazat az Úrnak,
18 sed anima quæ tristis est super magnitudine mali, et incedit curva et infirma, et oculi deficientes, et anima esuriens, dat tibi gloriam et justitiam Domino.	18 hanem az a lélek, amely bánkódik a nyomorúság súlya alatt, és meggörnyedve és megtörve jár, továbbá a bágyadt szem és az éhező lélek ad tiszteletet és igazat az Úrnak.
19 Quia non secundum justitias patrum nostrorum nos fundimus preces et petimus misericordiam ante conspectum tuum, Domine Deus noster :	19 Nem azért könyörgünk és esedezünk irgalomért színed előtt, Urunk, Istenünk, mert atyáink igazak voltak,
20 sed quia misisti iram tuam et furorem tuum super nos, sicut locutus es in manu puerorum tuorum prophetarum, dicens :	20 hanem mert ránk küldted haragodat és indulatodat, amint szóltál szolgáid, a próféták által, mondván:
21 Sic dicit Dominus : Inclinate humerum vestrum et cervicem vestram, et opera facite regi Babylonis, et sedebitis in terra quam dedi patribus vestris.	21 Ezt mondja az Úr: ‘Hajtsátok meg vállatokat és nyakatokat, és szolgáljatok Babilon királyának, és akkor megmaradtok abban az országban, amelyet atyáitoknak adtam.
22 Quod si non audieritis vocem Domini Dei vestri, operari regi Babyloniæ, defectionem vestram faciam de civitatibus Juda, et a foris Jerusalem,	22 Ha azonban nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára, hogy Babilon királyának szolgáljatok, kiűzlek titeket Júda városaiból és Jeruzsálemből,
23 et auferam a vobis vocem jucunditatis et vocem gaudii, et vocem sponsi et vocem sponsæ, et erit omnis terra sine vestigio ab inhabitantibus eam.	23 és elveszem tőletek a vígság szavát és az öröm szavát, a vőlegény szavát és a menyasszony szavát, és az egész országban nyoma sem lesz a benne lakóknak!’
24 Et non audierunt vocem tuam, ut operarentur regi Babylonis : et statuisti verba tua, quæ locutus es in manibus puerorum tuorum prophetarum, ut transferrentur ossa regum nostrorum et ossa patrum nostrorum de loco suo :	24 De ők nem hallgattak szavadra, hogy Babilon királyának szolgáljanak. Ezért beteljesítetted igéidet, amelyeket szolgáid, a próféták által mondtál, hogy elhurcolják majd helyükről királyaink csontjait és atyáink csontjait.
25 et ecce projecta sunt in calore solis et in gelu noctis, et mortui sunt in doloribus pessimis, in fame et in gladio, et in emissione.	25 És lám, ott hevernek a nap tüzében és az éjszaka hidegében, és sokan meghaltak a legkínosabb fájdalmak között, éhség, kard és száműzetés által.
26 Et posuisti templum in quo invocatum est nomen tuum in ipso sicut hæc dies, propter iniquitatem domus Israël et domus Juda.	26 Sőt azt a templomot is, amely a te nevedet viselte, olyanná tetted, amilyennek azt a mai nap mutatja – Izrael házának és Júda házának gonoszsága miatt.
27 Et fecisti in nobis, Domine Deus noster, secundum omnem bonitatem tuam et secundum omnem miserationem tuam illam magnam :	27 Velünk azonban, Urunk Istenünk, egész jóságod és egész nagy irgalmasságod szerint cselekedtél,
28 sicut locutus es in manu pueri tui Moysi, in die qua præcepisti ei scribere legem tuam coram filiis Israël,	28 melyről szóltál szolgád, Mózes által azon a napon, amelyen meghagytad neki, hogy írja le Izrael fiai előtt törvényedet.
29 dicens : Si non audieritis vocem meam, multitudo hæc magna convertetur in minimam inter gentes, quo ego eos dispergam :	29 Azt mondtad: ‘Ha nem hallgattok szavamra, ez a nagy sokaság igen kicsinnyé lesz azok közt a nemzetek közt, amelyek közé majd szétszórom őket,
30 quia scio quod me non audiet populus : populus est enim dura cervice. Et convertetur ad cor suum in terra captivitatis suæ,	30 mert tudom, hogy ez a nép nem hallgat majd rám, hiszen kemény nyakú egy nép ez. Fogságának földjén azonban majd megtér szívében,
31 et scient quia ego sum Dominus Deus eorum : et dabo eis cor, et intelligent ; aures, et audient :	31 és megtudják, hogy én, az Úr vagyok az ő Istenük; én pedig értelmes szívet és figyelmes fület adok majd nekik,
32 et laudabunt me in terra captivitatis suæ, et memores erunt nominis mei,	32 és dicsérnek majd engem fogságuk földjén és megemlékeznek nevemről.
33 et avertent se a dorso suo duro, et a malignitatibus suis : quia reminiscentur viam patrum suorum, qui peccaverunt in me.	33 Megtérnek majd kemény nyakasságukból és gonoszságaikból, mert visszagondolnak atyáik útjára, akik vétkeztek ellenem.
34 Et revocabo illos in terram quam juravi patribus eorum, Abraham, Isaac, et Jacob : et dominabuntur ejus, et multiplicabo eos, et non minorabuntur :	34 Akkor visszahívom őket arra a földre, amelyet esküvel ígértem meg atyáiknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, és uralkodnak rajta; megsokasítom őket és többé meg nem fogyatkoznak.
35 et statuam illis testamentum alterum sempiternum, ut sim illis in Deum, et ipsi erunt mihi in populum : et non movebo amplius populum meum, filios Israël, a terra quam dedi illis.	35 És egy másik, örök szövetségre lépek velük, hogy én legyek az Istenük és ők legyenek az én népem. Nem űzöm el többé népemet, Izrael fiait, abból az országból, amelyet nekik adtam.’