Jeremiæ 24

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Ostendit mihi Dominus : et ecce duo calathi pleni ficis, positi ante templum Domini, postquam transtulit Nabuchodonosor rex Babylonis Jechoniam filium Joakim, regem Juda, et principes ejus, et fabrum, et inclusorem, de Jerusalem, et adduxit eos in Babylonem.	1 Ezt mutatta nekem az Úr: íme, két kosár füge állt az Úr temploma előtt, miután Nebukadnezár, Babilon királya fogságba vitte Joachint, Joakim fiát, Júda királyát és Júda fejedelmeit, a mesterembereket meg az aranyműveseket Jeruzsálemből, és elvitte őket Babilonba.
2 Calathus unus ficus bonas habebat nimis, ut solent ficus esse primi temporis : et calathus unus ficus habebat malas nimis, quæ comedi non poterant eo quod essent malæ.	2 Az egyik kosárban igen jó fügék voltak, amilyenek a korán érő fügék; a másik kosárban pedig igen rossz fügék voltak, melyeket nem lehetett megenni, olyan rosszak voltak.
3 Et dixit Dominus ad me : Quid tu vides, Jeremia ? Et dixi : Ficus, ficus bonas, bonas valde : et malas, malas valde, quæ comedi non possunt eo quod sint malæ.	3 Akkor ezt mondta nekem az Úr: »Mit látsz, Jeremiás?« Azt feleltem: »Fügéket; a jó fügék igen jók, a rosszak pedig igen rosszak, nem lehet megenni őket, olyan rosszak.«
4 Et factum est verbum Domini ad me, dicens :	4 Ekkor így hangzott az Úr igéje hozzám:
5 Hæc dicit Dominus Deus Israël : Sicut ficus hæ bonæ, sic cognoscam transmigrationem Juda, quam emisi de loco isto in terram Chaldæorum, in bonum.	5 »Így szól az Úr, Izrael Istene: Mint ezekre a jó fügékre, úgy tekintek jóindulattal Júda száműzöttjeire, akiket elküldtem erről a helyről a káldeaiak földjére.
6 Et ponam oculos meos super eos ad placandum, et reducam eos in terram hanc : et ædificabo eos, et non destruam : et plantabo eos, et non evellam.	6 Rajtuk tartom szememet jóindulattal, és visszahozom őket erre a földre. Felépítem őket, és nem rombolok, elültetem őket, és nem gyomlálok.
7 Et dabo eis cor ut sciant me, quia ego sum Dominus : et erunt mihi in populum, et ego ero eis in Deum, quia revertentur ad me in toto corde suo.	7 Olyan szívet adok nekik, hogy megismerjenek engem, hogy én vagyok az Úr; az én népem lesznek, én pedig az ő Istenük leszek, mert megtérnek hozzám egész szívükkel.
8 Et sicut ficus pessimæ quæ comedi non possunt eo quod sint malæ, hæc dicit Dominus : Sic dabo Sedeciam regem Juda, et principes ejus, et reliquos de Jerusalem, qui remanserunt in urbe hac, et qui habitant in terra Ægypti.	8 De mint a rossz fügékkel, melyeket nem lehet megenni, olyan rosszak – bizony így szól az Úr –, úgy teszek Cidkijával, Júda királyával, az ő fejedelmeivel és Jeruzsálem maradékával, akik ebben az országban maradtak, és akik Egyiptom földjén laknak.
9 Et dabo eos in vexationem, afflictionemque omnibus regnis terræ, in opprobrium, et in parabolam, et in proverbium, et in maledictionem in universis locis ad quæ ejeci eos.	9 Iszonyattá teszem őket, szerencsétlenséggé a föld minden királysága előtt; gyalázattá és példázattá, gúny tárgyává és átokká mindazokon a helyeken, ahová elűzöm őket.
10 Et mittam in eis gladium, et famem, et pestem, donec consumantur de terra quam dedi eis et patribus eorum.	10 Elküldöm rájuk a kardot, az éhínséget és a dögvészt, míg csak ki nem pusztulnak arról a földről, melyet nekik és atyáiknak adtam.«