Canticum Canticorum 6

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 (Sponsa)Dilectus meus descendit in hortum suum ad areolam aromatum, ut pascatur in hortis, et lilia colligat.	1 Merre szokott kedvesed járni, te, legszebb a nők között? Hová szokott kedvesed betérni, hogy veled együtt keressük?
2 Ego dilecto meo, et dilectus meus mihi, qui pascitur inter lilia.	2 Kedvesem a kertjébe szokott menni, a balzsamágyakhoz, hogy élvezze a kertet, és liliomot szedjen.
3 (Sponsus)Pulchra es, amica mea ; suavis, et decora sicut Jerusalem ; terribilis ut castrorum acies ordinata.	3 Én a kedvesemé vagyok, s a kedvesem az enyém, s ő élvezi a liliomokat.
4 Averte oculos tuos a me, quia ipsi me avolare fecerunt. Capilli tui sicut grex caprarum quæ apparuerunt de Galaad.	4 Szép vagy, kedvesem, aranyos, bájos, mint Jeruzsálem, félelmetes, mint a csatarendben álló tábor!
5 Dentes tui sicut grex ovium quæ ascenderunt de lavacro : omnes gemellis fœtibus, et sterilis non est in eis.	5 Fordítsd el rólam szemeidet, mert zavarba ejtenek! Hajad, mint a kecskenyáj, amely Gileádról alászáll.
6 Sicut cortex mali punici, sic genæ tuæ, absque occultis tuis.	6 Fogaid, mint a juhnyáj, amely kijön a fürdőből; ikreket szül mindegyik, meddő egy sincs közöttük.
7 Sexaginta sunt reginæ, et octoginta concubinæ, et adolescentularum non est numerus.	7 Halántékod, mint a gránátalmaszelet, a fátyolod mögött.
8 Una est columba mea, perfecta mea, una est matris suæ, electa genetrici suæ. Viderunt eam filiæ, et beatissimam prædicaverunt ; reginæ et concubinæ, et laudaverunt eam.	8 Hatvanan vannak a királynék, nyolcvanan a feleségek, s a leányok szám nélkül vannak,
9 Quæ est ista quæ progreditur quasi aurora consurgens, pulchra ut luna, electa ut sol, terribilis ut castrorum acies ordinata ?	9 de egy a galambom, a szeplőtlenem, egyetlene anyjának, kedveltje szülőjének. Látják őt a leányok, és boldognak hirdetik, a királynék, a feleségek, és magasztalják:
10 (Sponsa)Descendi in hortum nucum, ut viderem poma convallium, et inspicerem si floruisset vinea, et germinassent mala punica.	10 »Ki az, aki felbukkan, mint a hajnal pírja, szép, mint a hold, tiszta, mint a nap, félelmetes, mint a csatarendben álló tábor?«
11 Nescivi : anima mea conturbavit me, propter quadrigas Aminadab.	11 Lementem a dióskertbe nézni a völgynek rügyeit, nézni, kihajtott-e a szőlő, virágzik-e a gránátalma.
12 (Chorus)Revertere, revertere, Sulamitis ! revertere, revertere ut intueamur te.	12 És váratlanul zavarba jött lelkem Aminádáb négyesfogatai miatt.