Salmi 88

LA SACRA BIBBIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Canto. Salmo. Dei figli di Core. Al maestro di coro. Secondo "Macalat". Maskil. Di Eman l'ezraita.	1 Kóré fiainak éneke. Zsoltár. A karvezetőnek. A »Mahálát« szerint. Éneklésre.
2 Signore, Dio della mia salvezza, ho gridato di giorno e di notte rimango davanti a te.	2 Uram, szabadításom Istene, éjjel-nappal hozzád kiáltok.
3 Giunga al tuo cospetto la mia preghiera; tendi il tuo orecchio al mio lamento.	3 Jusson színed elé imádságom, füledet hajtsd könyörgésemre.
4 Poiché sazia di sventura è l'anima mia; ed è giunta la mia vita sulla soglia degli inferi.	4 Mert fájdalommal van tele a lelkem és életem az alvilághoz közeledik.
5 Sono annoverato ormai fra quelli che scendono nella fossa, sono nello stato di un uomo che è privo di vigore.	5 A sírba szállók közé soroltak engem, olyanná lettem, mint akinek nincsen segítsége.
6 Fra i morti è la mia dimora, come quelli che sono stati trafitti e riposano nei sepolcri: di essi tu non hai più alcun ricordo, sono tagliati fuori, lontano dalla tua mano.	6 A holtak között van fekhelyem, mint a halálra sebzettek, akik a sírban alszanak, akikről nem emlékezel meg többé, és akiket kitéptek kezedből.
7 Mi hai collocato nella fossa sotterranea, nelle tenebre e nelle profondità dell'abisso.	7 Letettél engem a verem mélyére, a sötétségbe s a halál árnyékába.
8 Su di me s'è abbattuto il tuo furore, hai fatto venire su di me tutti i tuoi flutti.	8 Rám nehezedett haragod, rám zúdítottad minden hullámodat.
9 Hai allontanato da me i miei conoscenti, mi hai reso per loro un oggetto d'orrore. Sono rinchiuso, senza via di scampo.	9 Eltávolítottad tőlem ismerőseimet, utálatossá tettél előttük; Fogoly vagyok és nincs menekvésem.
10 Si consuma il mio occhio a causa dell'afflizione. Ti ho invocato, Signore, ogni giorno, ho teso verso di te le mie mani.	10 Szemem elbágyad a gyötrelemtől. Uram, egész nap tehozzád kiáltok, feléd terjesztem kezemet:
11 Forse tu compi prodigi per i morti? O sorgono le ombre a celebrare le tue lodi?	11 Vajon a holtakkal művelsz-e csodákat, és fölkelnek-e az árnyak, hogy dicsérjenek téged?
12 Si parlerà forse nel sepolcro della tua misericordia? O della tua fedeltà nel luogo della distruzione?	12 Vajon hirdeti-e valaki a sírban irgalmasságodat és hűségedet az enyészet helyén?
13 Forse nelle tenebre si annunzieranno le tue meraviglie? O la tua giustizia nella terra dell'oblìo?	13 Vajon a sötétség helyén ismerik-e csodáidat és igazságodat a feledés földjén?
14 Ma io a te, o Signore, grido aiuto, e al mattino giunga a te la mia preghiera.	14 Uram, én hozzád kiáltok, kora reggel eléd száll imádságom.
15 Perché, o Signore, rigetti l'anima mia e nascondi il tuo volto da me?	15 Miért taszítasz el engem, Uram, miért rejted el tőlem arcodat?
16 Io sono misero e moribondo fin dalla giovinezza; porto il peso dei tuoi terrori fino a restarne smarrito.	16 Szegény és halálos beteg vagyok ifjúkorom óta, a tőled való rettegés súlya nyom, bensőm összezavarodott.
17 Sopra di me è passata la tua ira, i tuoi spaventi mi hanno annientato;	17 Átcsapott rajtam haragod és megrendítettek engem borzalmaid.
18 mi avvolgono come acqua tutto il giorno; tutti insieme si riversano su di me.	18 Körülvesznek engem, mint a vizek, egész nap, mindenünnen körülvesznek.
19 Hai allontanato da me amici e compagni, miei conoscenti sono solo le tenebre.	19 Eltávolítottad tőlem a barátokat és a közelállókat, csak a sötétség a társam.