A zsoltárok könyve 89

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA RICCIOTTI
1 Maszkíl az ezrahita Etántól.	1 - Preghiera di Mosè, uomo di Dio. O Signore, rifugio tu se' stato per noi, di generazione in generazione.
2 Az Úr kegyelmét örökké éneklem, hűségedet nemzedékről nemzedékre hirdeti szám.	2 Prima che i monti fossero, e fosse creata la terra e il mondo, d'eternità in eternità tu esisti, o Dio.
3 Mert ezt mondtad: »Örök időkre épül az irgalom« – hűséged szilárdan áll a mennyekben. –	3 Non ridurre l'uomo all'abiezione, tu [che] dicesti: «Tornate [nella polvere], o figliuoli degli uomini».
4 »Szövetségre léptem választottammal, megesküdtem szolgámnak, Dávidnak:	4 Perchè mille anni dinanzi a' tuoi occhison come il giorno di ieri ch'è [già] trascorso
5 örökre megszilárdítom utódodat, nemzedékről nemzedékre építem trónodat.«	5 e [come] una veglia notturna. Cosa di nessun pregio sono i loro anni:
6 Csodáidat, Uram, magasztalják az egek, és hűségedet az egybegyűlt szentek.	6 come l'erba che germoglia al mattino, che al mattino fiorisce e germoglia, e alla sera è tagliata e si fa dura e secca:
7 Mert ki hasonló az Úrhoz a fellegek közt ki olyan az Isten fiai között, mint Isten?	7 perchè, noi veniam meno per il tuo sdegno, e per il tuo furore siam conturbati.
8 Isten, akit rettegnek a szentek tanácsában, aki nagyobb és félelmetesebb mindazoknál, akik körülötte vannak.	8 Hai messo le nostre iniquità davanti a te: la nostra vita [occulta è apparsa] alla luce del tuo volto.
9 Uram, Seregek Istene, ki hasonló hozzád? Hatalmas vagy, Uram, és hűséged övez téged.	9 Perchè tutti i nostri dì si dileguanoe per il tuo sdegno veniam meno: i nostri anni come il ragno si travagliano.
10 Te uralkodsz a tenger erején és háborgó hullámait te fékezed meg.	10 I giorni di nostra vita sono un settant'anni, e, al massimo, un'ottantina: e il loro splendore più superbo è travaglio e vanità, perchè passa rapidamente, e noi ce ne voliam via!
11 Te tapostad el Ráhábot, halálra sebezve, hatalmas karoddal szétszórtad ellenségeidet.	11 Chi sa la potenza dell' ira tuae, per il timor che t'è dovuto, sa misurare il tuo sdegno?
12 Tiéd az ég, és tiéd a föld, te alkottad a föld kerekségét és mindazt, ami rajta van.	12 La tua destra fa[cci] dunque conoscere e gli uomini illuminati nel cuore dalla sapienza, [i quali sian la nostra norma).
13 Te teremtetted északot és délt, nevedben örvendezik a Tábor és a Hermon.	13 Volgiti, o Signore, - fino a quando [sarai in collera]? - e placabile ti mostra a' tuoi servi.
14 Karod hatalmas, kezed erős, jobbod diadalmas.	14 Saziaci il mattino con la tua grazia, sicchè esultiamo e giubiliamo tutti i nostri giorni!
15 Igazságosság és jog trónod alapja, irgalom és igazság vonulnak előtted.	15 Rallegraci per i giorni che ci hai umiliati, per gli anni in cui provammo sciagure.
16 Boldog az a nép, amely tud ünnepelni. Az ilyenek arcod világosságánál járnak, Uram.	16 Volgi lo sguardo sui tuoi servi e sulle tue creature, e reggi tu i figli loro.
17 Nevedben egész nap ujjonganak, s felmagasztalódnak igazságosságodban.	17 E sia la luce [e la benignità] del Signore Iddio nostro su noi!e le opere delle nostre mani dirigi [e sostieni] in noi, l'opera delle nostre mani dirigi [e sostieni] tu.
18 Mert te vagy erejük és ékességük és jóságod emeli magasra fejünket.
19 Mert az Úré a pajzsunk, s Izrael Szentjéé a királyunk.
20 Egykor látomásban szóltál szentjeidhez és azt mondtad: »Segítséget nyújtottam egy hősnek, felemeltem népemből egy választottat.
21 Megtaláltam szolgámat, Dávidot, felkentem őt szent olajommal.
22 Vele lesz erős kezem, és karom megerősíti őt.
23 Semmit sem tehet vele az ellenség, és nem árthat majd neki a gonoszság fia.
24 Kiirtom előle ellenségeit, és gyűlölőit megfutamítom.
25 Vele lesz hűségem és kegyelmem, és hatalma magasra emelkedik nevemben.
26 Ráteszem kezét a tengerre és jobbját a folyóvizekre.
27 Így szól majd hozzám: ‘Atyám vagy te, én Istenem, és szabadításom kősziklája!’
28 S én elsőszülöttemmé teszem őt, legfölségesebbé a föld királyai között.
29 Örökre megőrzöm irgalmamat iránta, és szövetségem mindig vele marad.
30 Örökkévalóvá teszem nemzetségét, s fenntartom trónját, amíg az ég áll.
31 De ha fiai elhagyják törvényemet és nem járnak parancsaim szerint,
32 ha bemocskolják rendeleteimet, és parancsaimat nem teljesítik:
33 vesszővel büntetem meg vétkeiket, és veréssel bűneiket.
34 De nem vonom meg tőle kegyelmemet, és hűségemet nem hazudtolom meg.
35 Nem töröm meg szövetségemet, s ami elhagyta ajkamat, érvénytelenné nem teszem.
36 Megesküdtem egyszer szentségemre: nem hazudom Dávidnak,
37 örökké tart nemzetsége, és mint a nap, színem előtt a trónja,
38 megmarad örökké, miként a hold, a hűséges égi tanú.«
39 Te őt mégis elvetetted s megutáltad, haragra gerjedtél fölkented ellen;
40 Felbontottad szolgád szövetségét, földig aláztad szent koronáját.
41 Lerontottad minden kőfalát, romhalmazzá tetted bástyáit.
42 Kifosztották őt mindazok, akik arra jártak, szomszédai gyalázata lett.
43 Fölemelted elnyomóinak jobb kezét, megörvendeztetted ellenségeit.
44 Kardja élét elvetted és nem segítetted meg őt a harcban.
45 Véget vetettél tündöklésének, trónját a földre döntötted.
46 Megrövidítetted ifjúságát, gyalázatba borítottad őt.
47 Meddig fordulsz még el teljesen, Uram, meddig ég még haragod, mint a tűz?
48 Emlékezz meg arról, milyen rövid az én létem! Milyen semmisnek alkottad az emberek fiait mind?
49 Ki az az ember, aki él, s halált nem látna, s megmenthetné lelkét az alvilág kezéből?
50 Hol van, Uram, hajdani irgalmad, amellyel megesküdtél hűségedre Dávidnak?
51 Emlékezzél meg, Uram, szolgáid gyalázatáról, amelyet keblemben hordok sok nemzettől,
52 amellyel gyaláznak téged ellenségeid, Uram, és gyalázzák fölkented lépteit.
53 Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen! Ámen!