Giobbe 33

DIODATI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Ora dunque, Giobbe, ascolta, ti prego, i miei ragionamenti, E porgi gli orecchi a tutte le mie parole.	1 Halljad tehát, Jób, beszédemet, és figyelj minden szavamra!
2 Ecco, ora io ho aperta la mia bocca, La mia lingua parla nel mio palato.	2 Íme, megnyitom számat, szóljon nyelvem torkomban!
3 Le mie parole saranno secondo la dirittura del mio cuore; E le mie labbra proferiranno scienza pura.	3 Becsületes szívből jönnek szavaim, és tiszta véleményt hirdet ajkam.
4 Lo Spirito di Dio mi ha fatto, E l’alito dell’Onnipotente mi ha data la vita.	4 Isten lehelete alkotott, s a Mindenható fuvallata éltet engem.
5 Se tu puoi, rispondimi; Mettiti in ordine contro a me, e presentati pure.	5 Ha tudsz, csak felelj meg nekem és állj ki velem szemben.
6 Ecco, io sono a Dio, come tu; Anch’io sono stato tratto dal fango.	6 hisz engem is Isten alkotott, mint téged, ugyanolyan agyagból alkotott engem is,
7 Ecco, il mio spavento non ti sgomenterà, E la mia mano non ti sarà grave addosso	7 a tőlem való félelem ne rettentsen meg téged, és ékesszólásom ne legyen terhedre!
8 Tu hai pur detto, udendolo io, Ed io ho intesa la voce delle parole:	8 Nos, te azt mondtad fülem hallatára, hallottam beszéded szavát:
9 Io son puro, senza misfatto; Io son netto, e non vi è iniquità in me;	9 ‘Tiszta vagyok és bűntelen, mocsok nélkül és nincs gonoszság bennem!
10 Ecco, egli trova delle occasioni contro a me; Egli mi reputa per suo nemico;	10 Íme, ő vádakat talál ki ellenem és ellenségének néz engem!
11 Egli ha messi i miei piedi ne’ ceppi, Egli spia tutti i miei sentieri.	11 Béklyóba szorítja lábamat és figyeli minden utamat!’
12 Ecco, in questo tu non sei stato giusto; io ti risponderò; Perciocchè Iddio è vie maggiore che l’uomo.	12 Ez az, amiben nincs igazad, felelem neked, mert Isten különb az embernél.
13 Perchè hai tu conteso con lui, Perchè egli non dichiara tutte le sue ragioni?	13 Azért perelsz vele, mert egyetlen szavadat sem méltatta válaszra?
14 Egli è ben vero, che talora Iddio parla una volta, E due, a chi non vi ha atteso.	14 Egyszer szól Isten, és nem hozza elő ugyanazt másodszor:
15 In sogno, in vision notturna, Quando il più profondo sonno cade in su gli uomini, Quando essi son tutti sonnacchiosi sopra i lor letti;	15 álom által, éjjeli látomásban, amikor mély álom száll az emberekre, s az ágyon szenderegnek;
16 Allora egli apre loro l’orecchio, E suggella il lor castigo;	16 megnyitja akkor az emberek fülét és megintve fegyelemre tanítja őket,
17 Per istorre l’uomo dalle opere sue, E per far che la superbia dell’uomo non apparisca più;	17 hogy eltérítse az embert tetteitől, és megszabadítsa a kevélységtől,
18 Per iscampar l’anima sua dalla fossa, E far che la sua vita non passi per la spada	18 hogy visszatartsa lelkét a sírveremtől, és életét, hogy ne rohanjon kardba.
19 Ma talora altresì l’uomo è castigato con dolori sopra il suo letto, E tutte le sue ossa di grave malattia;	19 Meg is feddi őt még fájdalommal az ágyban, és megfonnyasztja minden csontját,
20 E la sua vita gli fa abbominare il cibo, E l’anima sua la vivanda desiderabile;	20 úgy, hogy megutálja élete a kenyeret, és lelke a régi kedvelt ételt;
21 La sua carne è consumata, talchè non apparisce più; E le sue ossa, che prima non si vedevano, spuntano fuori;	21 húsa elsorvad, csontjai pedig, amelyek be voltak borítva, előtűnnek.
22 E l’anima sua si accosta alla fossa, E la vita sua a’ mali mortali.	22 Lelke a sírveremhez közeledik, és élete a halálthozókhoz.
23 Ma se allora vi è appresso di lui alcun messo, un parlatore, Uno d’infra mille, Per dichiarare all’uomo il suo dovere;	23 De ha közbenjár érte egy angyal, csak egy az ezer közül, hogy hírül adja az embernek kötelességét,
24 Iddio gli farà grazia, e dirà: Riscuotilo, che non iscenda alla fossa; Io ho trovato il riscatto.	24 megkönyörül majd rajta és mondja: ‘Engedd őt szabadon, hogy ne szálljon a sírverembe, megtaláltam már, amiért neki kegyelmezzek.’
25 La sua carne diventerà morbida, più che non è in fanciullezza; Egli ritornerà a’ dì della sua giovanezza.	25 Ha el is sorvadt teste a büntetésektől, újra kezdi ifjúsága napjait.
26 Egli supplicherà a Dio, ed egli gli sarà placato, E gli farà veder la sua faccia con giubilo, E renderà all’uomo la sua giustizia.	26 Könyörög Istenhez, és ő kegyébe fogadja, hogy ujjongva láthassa arcát, és visszaadja az embernek igazságát.
27 Ed esso poi si volgerà verso gli uomini, e dirà: Io avea peccato, ed avea pervertita la dirittura, E ciò non mi ha punto giovato.	27 Körültekint az emberek között és mondja: ‘Vétkeztem és valóban helytelenül cselekedtem, de nem bűnhődtem, amint méltó voltam:
28 Così Iddio riscoterà l’anima sua, che non passi nella fossa, E la vita sua vedrà la luce	28 megváltotta lelkemet, hogy ne szálljon a sírverembe, hanem éljek és lássam a napvilágot!’
29 Ecco, Iddio opera tutte queste cose Due e tre volte inverso l’uomo;	29 Íme, mindezeket cselekszi Isten, kétszer is, akár háromszor is az emberrel,
30 Per ritrarre l’anima sua dalla fossa, Acciocchè sia illuminata della luce de’ viventi.	30 hogy visszarántsa lelkét az enyészettől, hogy megvilágítsa az élők napfényével.
31 Attendi, o Giobbe, ascoltami; Taci, ed io parlerò.	31 Figyelmezz, Jób, és hallgass rám! Légy csendben, hadd beszéljek én!
32 Se tu hai alcuna cosa da dire, rispondimi; Parla, perciocchè io desidero giustificarti.	32 Ha van mondanivalód, felelj meg nekem, beszélj, mert szívesen adnék neked igazat.
33 Se no, ascoltami tu; Taci, ed io t’insegnerò la sapienza	33 Ha pedig nincs mit mondanod, hallgass engem, légy csendben, majd bölcsességre tanítalak!«