Livre de Job 31

BIBLES DES PEUPLES	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 J’avais imposé une règle à mes yeux, que jamais ils ne s’arrêtent sur une vierge.	1 Szerződést kötöttem szememmel, hogy szűzre nem tekintek.
2 Car, que nous enverra Dieu, de ses hauteurs, quel est le sort que nous prépare là-haut le Puissant?	2 És mi a jutalmam Istentől felülről, s örökrészem a Mindenhatótól a magasságból?
3 N’est-ce pas le malheur pour le méchant, les épreuves pour les malfaisants?	3 Nemde a romlás a bűnös számára van, s a balsors a gonosztevő részére!
4 N’a-t-il donc pas vu ma conduite? N’a-t-il pas noté toutes mes démarches?	4 Nem látja-e ő útjaimat és nem számlálja-e minden lépésemet?
5 Ai-je vécu dans le mensonge, me suis-je affairé pour tromper les autres?	5 Vajon hamisságban jártam-e, és csalárdságra sietett-e lábam?
6 Qu’il me pèse sur la balance de la justice! Dieu, saura que je suis sans reproches.	6 Vessen engem igaz mérlegre és győződjék meg Isten az ártatlanságomról!
7 Mes pas ont-ils dévié du droit chemin, me suis-je laissé mener par mes désirs, ai-je trempé dans des affaires sales?	7 Vajon letért-e lépésem az útról, és szemem után járt-e szívem? Tapad-e kezemhez szenny?
8 Alors, qu’un autre dévore ce que j’ai semé, que soient déracinés mes rejetons!	8 Akkor vessek én, de más fogyassza, és tépjék ki tövestül termésemet!
9 Me suis-je égaré pour une femme, ai-je fait le guet à la porte de mon prochain?	9 Vajon bomlott-e szívem asszony után? És leselkedtem-e barátom ajtajánál?
10 Que ma femme, alors, tourne la meule pour d’autres, et qu’un autre couche avec elle!	10 Akkor feleségem más cédája legyen, és mások hajoljanak föléje!
11 (Car c’est une chose honteuse, un crime détestable.)	11 Mert ez gyalázat lett volna, és igen nagy gonoszság,
12 Car j’aurais allumé le feu qui dévore, qui consumerait mes biens jusqu’à ma perte.	12 tűz, amely pusztít az enyészetig, és kiirt minden termést.
13 Ai-je méprisé les droits de mon serviteur ou de ma servante en conflit avec moi?	13 Semmibe vettem-e szolgám igazát, vagy szolgálómét, amikor velem pereskedtek?
14 Que ferais-je alors au tribunal de Dieu, que lui répondrais-je quand il m’interrogera?	14 Mitévő lennék, ha Isten felkelne ítéletre? És ha számon kérne, mit felelnék neki?
15 Il m’a pétri dans le sein de ma mère, eux de même, un seul Dieu nous a tous formés dans le ventre.	15 Nem az teremtett-e engem a méhben, aki azt is alkotta? És nem ugyanő formált-e engem az anya testében?
16 31:38 Si ma terre a crié vengeance contre moi, et qu’avec elle mes sillons ont pleuré,	16 Megtagadtam-e a szegényektől, amit kívántak? Epedni hagytam-e az özvegy szemét?
17 31:39 parce que j’en mangeais sans avoir rien payé, et suçais jusqu’au sang de ses travailleurs,	17 Egyedül fogyasztottam-e falatomat, és nem kapott-e belőle az árva is?
18 31:40 qu’ils donnent désormais, non du blé mais des ronces, et de la mauvaise herbe à la place de l’orge!	18 – Hiszen ifjúkorom óta növekedett velem a részvét és anyám méhéből jött ki velem! –
19 31:16 Ai-je refusé aux pauvres ce qu’ils désiraient, ai-je laissé la veuve attendre en vain?	19 Láttam-e veszni indulót úgy, hogy nem volt ruhája, és szegényt úgy, hogy nem volt takarója,
20 31:17 Ai-je mangé mon pain tout seul, sans que l’orphelin en ait sa part?	20 és nem áldottak-e engem akkor az ő oldalai, és nem melegedett-e juhaim gyapjában?
21 31:18 Tout jeune encore je me faisais son père, dès ma plus tendre enfance j’assistais la veuve.	21 Vajon fölemeltem-e kezemet az árva ellen, mert erősebbnek láttam magamat a kapuban?
22 31:19 À peine voyais-je un pauvre à demi nu, un miséreux sans rien pour se couvrir,	22 Akkor szakadjon le vállam a lapockájáról, és törjék le karom a csontjáról!
23 31:20 qu’il se réchauffait sous la laine de mes bêtes, et de tout son corps il me bénissait.	23 Hisz mindig féltem volna Istentől, akár a rám szakadó ártól, s el sem tudtam volna viselni a terhét.
24 31:21 Si j’ai fait un jour violence à l’orphelin, fort de mes appuis auprès des notables,	24 Vajon az aranyat tartottam-e erősségemnek, és mondtam-e a színaranynak: Te vagy bizodalmam!
25 31:22 que mon épaule alors se détache du tronc, que mon bras se brise au coude!	25 Örültem-e annak, hogy bőven volt vagyonom, és hogy sokat szerzett kezem?
26 31:23 Car je redoute les punitions de Dieu, et je ne pourrais rien face à sa majesté.	26 Néztem-e a napot, amint ragyogott, s a holdat, amint szépen úszott?
27 31:24 Ai-je mis ma confiance dans l’or, ai-je dit: “Avec toi, mon ami, je suis tranquille”?	27 És közben engedett-e szívem titokban a csábításnak, és csókra emeltem-e kezemet a számhoz?
28 31:25 Était-ce mon orgueil d’avoir tant de richesses et de m’être monté une telle fortune?	28 Igen nagy gonoszság lett volna ez is. Tagadása a fölséges Istennek!
29 31:26 Quand je voyais le soleil en son éclat, la marche de la lune radieuse au firmament,	29 Örültem-e annak romlásán, aki gyűlölt engem és ujjongtam-e, ha baleset érte?
30 31:27 me suis-je secrètement laissé séduire? ai-je baisé ma main comme on fait pour un dieu?	30 Hiszen nem engedtem, hogy torkom vétkezzék, hogy átokkal kihívjam halálát.
31 31:28 Cela encore serait un crime détestable, car j’aurais renié le Dieu Très-Haut.	31 Nem mondták-e sátram lakói: ‘Ne lakjunk-e jól pecsenyéjéből?’
32 31:29 Me suis-je réjoui du malheur de mon ennemi, ai-je dansé de joie quand l’épreuve le frappait?	32 – Nem hált a jövevény az utcán, nyitva állt ajtóm a vándornak! –
33 31:30 Non, je n’ai pas permis que ma bouche faute en lui souhaitant la mort!	33 Palástoltam-e bűnömet emberi módon, s elrejtettem-e vétkemet keblemben?
34 31:31 Tous disaient dans ma tente: “À qui n’a-t-il pas donné, largement, sa viande?”	34 Féltem-e nagy sokaságtól, és visszariasztott-e a rokonság lenézése, úgy, hogy inkább hallgattam, ki sem mozdultam az ajtón?
35 31:32 L’étranger ne passait pas la nuit dehors, car j’ouvrais mes portes au voyageur.	35 Bár lenne, aki meghallana engem, és meghallgatná óhajomat a Mindenható, s az írná meg a vádiratot, aki meg is ítél,
36 31:33 Ou bien aurais-je, c’est humain, caché mes fautes et refusé de reconnaître mes torts?	36 hogy a vállamon hordozzam, és ékességként felköthessem fejemre!
37 31:34 Ai-je alors vécu craignant les rumeurs, redoutant le mépris des familles, m’enfermant chez moi dans le silence?	37 Minden lépésemnél hírül adnám és bemutatnám neki, mint fejedelemnek!
38 31:35 Ah! qui me donnera d’être entendu? Je le signe: que le Puissant maintenant me réponde, que l’adversaire écrive son réquisitoire:	38 Bosszúért kiált-e ellenem szántóföldem, és sírnak-e vele barázdái?
39 31:36 je le porterai sur ma poitrine, je m’en ferai des couronnes.	39 Megettem-e termését fizetés nélkül, keserítettem-e szántói lelkét?
40 31:37 Je lui rendrai compte de tous mes pas, je me présenterai chez lui comme un prince. Fin des paroles de Job.	40 Akkor búza helyett tövist és árpa helyett gazt teremjen nekem!« Véget értek Jób szavai.