Salmi 44

LA SACRA BIBBIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Al maestro di coro. Dei figli di Core. Maskil.	1 A karvezetőnek. Maszkíl, Kóré fiaitól.
2 O Dio, noi udimmo con le nostre orecchie, i nostri padri ci narrarono le gesta che compisti ai loro tempi, nei tempi antichi, tu con la tua mano!	2 Isten, tulajdon fülünkkel hallottuk, atyáink beszélték el nekünk, mit műveltél napjaikban, a hajdankor napjaiban.
3 Spodestasti nazioni e al loro posto li piantasti; affliggesti popoli, mentre loro li rendevi numerosi.	3 Nemzeteket szórt szét kezed, őket pedig elültetted, népeket sanyargattál meg, őket pedig kiterjesztetted.
4 Infatti, non s'impossessarono della terra con la forza della loro spada, né fu per loro d'aiuto il loro braccio. Ma fu la tua destra, il tuo braccio, e la luce del tuo volto, avendo tu posto in loro la tua compiacenza.	4 Nem kardjukkal szereztek országot, s nem karjuk juttatta diadalra őket, hanem a te jobbod, a te karod, s arcod ragyogása, mert bennük lelted kedvedet.
5 Tu sei, mio re e mio Dio, colui che disponevi le vittorie di Giacobbe.	5 Te vagy az én királyom és Istenem, te küldesz segítséget Jákobnak.
6 Con te affrontavamo i nostri nemici, con il tuo nome calpestavamo i nostri oppositori.	6 Általad ökleljük ellenségeinket, neveddel tiporjuk le támadóinkat.
7 Infatti, nessuna fiducia ponevo nell'arco, e la mia spada non mi era d'aiuto.	7 Mert nem az íjamban bízom, nem a kardom hoz szabadulást nekem.
8 Ma tu ci salvasti dai nostri nemici, tu umiliasti coloro che ci odiavano.	8 Sanyargatóinktól te mentesz meg minket, és te szégyeníted meg gyűlölőinket.
9 In Dio ci gloriavamo ogni giorno, e il tuo nome lodavamo in perpetuo.	9 Mindennap Istenben dicsekszünk, és a te nevedet magasztaljuk mindörökké.
10 Eppure ci hai respinti, coprendoci di vergogna; non esci più in testa alle nostre schiere;	10 De most elvetettél és szégyenben hagytál minket, nem vonultál ki seregeinkkel, ó Isten.
11 ci hai fatto indietreggiare davanti al nemico, e quanti ci odiano si sono caricati di preda.	11 Megfutamítottál ellenségeink előtt, és gyűlölőink fosztogatnak minket.
12 Ci hai resi qual gregge da macello e ci hai dispersi in mezzo alle nazioni.	12 Vágójuhok gyanánt odaadtál minket, szétszórtál a nemzetek között.
13 Hai barattato il tuo popolo per nulla e non ti sei arricchito con la sua vendita.	13 Népedet ár nélkül eladtad, nem lettél gazdagabb a cserével.
14 Ci hai posto qual ludibrio per i nostri vicini, oggetto di scherno e d'irrisione per quelli che ci circondano.	14 Kiszolgáltattál szomszédaink gyalázásának, azok nevetésének és gúnyolódásának, akik körülöttünk laknak.
15 Ci hai resi una favola in mezzo alle nazioni, un motivo per cui si scuote il capo, fra i popoli.	15 Példabeszédül vetettél minket a nemzeteknek, fejüket csóválgatják fölöttünk a népek.
16 Sta la mia vergogna ogni giorno davanti a me e coperto di rossore è il mio volto,	16 Egész nap szemem előtt van szégyenem, s arcom gyalázata elborít engem,
17 all'udire colui che oltraggia e insulta, alla vista del nemico e del vendicatore.	17 hogy gúnyolódót és szidalmazót kell hallanom, ellenséget és üldözőt kell látnom.
18 Ci è sopraggiunto tutto questo, ma non ti avevamo dimenticato, né avevamo tradito la tua alleanza.	18 Mindez ránk szakadt, pedig mi nem feledtünk el téged, nem szegtük meg szövetségedet.
19 Non s'era volto indietro il nostro cuore, né dalla tua via s'erano sviati i nostri passi.	19 Szívünk nem fordult el tőled, és nem tértek el ösvényeink a te utaidtól,
20 Ci hai colpiti in modo da ridurci a un posto di sciacalli, e hai disteso su di noi l'ombra della morte.	20 noha kiűztél minket a sakálok helyére, és beborítottál minket a halál árnyékával.
21 Se avessimo dimenticato il nome del nostro Dio, e le nostre mani avessimo teso verso un dio straniero,	21 Ha Istenünk nevét elfeledtük volna, ha más istenek felé tártuk volna kezünket,
22 non avrebbe forse Dio scoperto tale cosa, dal momento che egli conosce i segreti del cuore?	22 nemde számonkérné azt Isten? Hiszen ő ismeri a szív rejtekeit.
23 Sì, a causa tua siamo messi a morte tutto il giorno, e siamo trattati come gregge da macello.	23 Ámde minket mindenkor teérted gyilkolnak, és levágásra szánt juhoknak tartanak.
24 Déstati, perché dormi, o Signore? Svégliati, non ci rigettare per sempre.	24 Ébredj fel, miért alszol, Uram? Ébredj fel, ne taszíts el végleg!
25 Perché nascondi il tuo volto e non ti curi della nostra miseria e afflizione?	25 Miért fordítod el arcodat, s felejted el ínségünket és szorongatásunkat?
26 Sì, prostrata nella polvere è l'anima nostra, aderisce fino a terra il nostro ventre.	26 Hisz lelkünk a porba hanyatlott, testünk a földhöz tapadt. Kelj, Uram, segítségünkre, és irgalmadban válts meg minket!
27 Sorgi in nostro soccorso; riscattaci per la tua misericordia.