Salmi 144

LA SACRA BIBBIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Di Davide. Benedetto il Signore, mia roccia, che addestra le mie mani alla guerra, le mie dita alla battaglia!	1 Dávidtól. Áldott az Úr, az én segítségem, aki kezemet harcra tanítja, ujjaimat viadalra.
2 Mia grazia e mia fortezza, mia roccia e mio scampo, mio scudo, sotto il quale mi rifugio, colui che soggioga a me i popoli.	2 Ő az én irgalmam és erősségem, oltalmam és szabadítóm, pajzsom, akiben remélek, védelmezőm és reménységem, ő veti alám népemet.
3 Signore, che cos'è l'uomo che tu te ne curi, un figlio d'uomo, che tu te ne dia pensiero?	3 Uram, mi az ember, hogy figyelembe veszed, s az emberfia, hogy tekintettel vagy rá?
4 L'uomo è simile a un soffio, i suoi giorni, come ombra che svanisce.	4 Olyan az ember, mint a lehelet, napjai elenyésznek mint az árnyék.
5 Signore, piega i tuoi cieli e scendi, tocca i monti ed essi emetteranno fumo.	5 Uram, hajlítsd le egeidet és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!
6 Manda fulmini e li disperderai, invia le tue saette e li sconvolgerai.	6 Ragyogtass villámokat és szórd szerteszét, küldd el nyilaidat és zavard össze őket.
7 Stendi le mani dall'alto: scampami e salvami dalle acque profonde, dal potere di gente straniera,	7 Nyújtsd le a magasból kezed, ragadj ki, ments ki a nagy vizekből, az idegenek kezéből,
8 la cui bocca parla con menzogna, la cui destra è piena di falsità.	8 akiknek szája hiúságot beszél, jobbjuk pedig a hazugság jobbja!
9 O Dio, ti canterò un canto nuovo, con l'arpa a dieci corde a te inneggerò,	9 Isten, új éneket énekelek neked, tízhúrú hárfán zsoltárt zengek neked.
10 a te che desti vittorie ai re, che scampasti Davide tuo servo.	10 Aki győzelmet adsz a királyoknak, és megmented szolgádat, Dávidot a gonosz kardjától.
11 Scampami dalla spada funesta e liberami dal potere di gente straniera, la cui bocca parla con menzogna, la cui destra è piena di falsità.	11 Ragadj ki és ments ki az idegenek kezéből, akiknek hiúságot beszél szája, jobbjuk pedig a hazugság jobbja.
12 I nostri figli siano come piante ben cresciute nella loro giovinezza; le nostre figlie come le colonne angolari ben scolpite per la costruzione d'un palazzo.	12 Fiaink olyanok ifjúságukban, mint a növekvő hajtás, ifjúságtól duzzadók; Leányaink mint a templom sarokkövei, díszesek, mint a műves oszlopok.
13 Siano pieni i nostri granai, ricolmi di ogni genere di viveri; si riproducano i nostri greggi a migliaia, a miriadi nelle nostre campagne.	13 Raktáraink tele vannak, bővelkednek minden jóban; Juhaink termékenyek, megszámlálhatatlanok mezőinken,
14 Siano carichi i nostri buoi; nessuna breccia, nessuna incursione, non un gemito vi sia nelle nostre piazze.	14 Marháink kövérek. Kőfalainkon nincs rés, sem átjárás, utcáinkon jajgatás nem hangzik.
15 Beato il popolo che possiede queste cose: beato il popolo il cui Dio è il Signore!	15 Boldog az a nép, amelynek így megy dolga, boldog az a nép, amelynek az Úr az Istene!