A zsoltárok könyve 74

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA TINTORI
1 Maszkíl Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, teljesen, miért gyúlt fel haragod legelőd juhai ellen?	1 (Per la fine. Non distruggere. Salmo del cantico di Asaf)
2 Emlékezzél meg gyülekezetedről, amelyet kezdettől fogva birtokodba vettél! Örökségedet, a törzset megváltottad, a Sion hegyét, amelyen laktál.	2 Noi ti loderemo, o Dio, ti loderemo, invocheremo il tuo nome, celebreremo le tue maraviglie.
3 Menj fel az ősi romokra: a szentélyben mindent feldúlt az ellenség!	3 « Quando verrà il mio tempo, io giudicherò con giustizia.
4 Azok ordítoznak gyülekezeted helyén, akik gyűlölnek téged, jelvényeiket kitűzték győzelmük jeléül.	4 La terra s'è strutta con tutti i suoi abitatori: io ho rese salde le sue colonne ».
5 Olyanok, mint aki magasra emelt fejszéjét lengeti a sűrű erdőben.	5 Ho detto agli iniqui: « Non vogliate agire iniquamente » e ai peccatori: « Non alzate tanto la testa.
6 Minden ajtaját kidöntötték, baltával és bárddal rombolták.	6 Non alzate la testa contro il cielo, non vogliate parlare iniquamente contro Dio.
7 Lángba borították szentélyedet, neved hajlékát földig meggyalázták.	7 Perchè nè dall'oriente nè dall'occidente, nè dalle montagne deserte (verrà il soccorso):
8 Azt mondták szívükben: »Rohanjuk le őket együtt!« Fölperzselték Isten minden szentélyét az országban.	8 Dio è giudice: Egli umilia uno ed esalta l'altro.
9 Jeleinket nem látjuk, nincs többé prófétánk, és nincs már köztünk, aki látna.	9 Nella mano del Signore vi è un calice di vin pretto pieno di droghe. Egli ne mesce di qua e di là; la feccia di tal vino non è certo esaurita: ne berranno tutti i peccatori della terra ».
10 Isten, meddig szidalmaz még az ellenség téged, örökké gyalázza az ellenség nevedet?	10 Ed io proclamerò sempre tali cose, canterò al Dio di Giacobbe.
11 Miért vonod vissza kezed és tartod öledben jobbodat?	11 Fiaccherò la potenza dei peccatori, e sarà esaltata la potenza dei giusti.
12 Hiszen Isten a mi királyunk ősidőktől fogva, aki szabadulást szerzett a föld közepén.
13 Hatalmaddal a tengert kettéhasítottad, a sárkányok fejét a vizekben összetörted.
14 A Leviatán fejeit összezúztad, eledelül adtad a tengeri szörnyeknek.
15 Te fakasztottál forrásokat, patakokat, te szárítottad ki az állandó folyókat.
16 Tied a nappal és tied az éjszaka, te hoztad létre a napot és a csillagokat.
17 Te szabtad meg a föld minden határát, te teremtetted a nyarat és a telet.
18 Emlékezz meg arról, hogy az Urat ellenség szidalmazza, s egy oktalan nép gyalázza nevedet.
19 A benned bízó lelkeket ne engedd át a vadállatoknak, ne felejtsd el végképp a szegényeidet!
20 Tekints szövetségedre, mert tele van az ország minden zuga a gonoszság sátraival.
21 Ne távozzék tőled szégyennel a megalázott, hadd áldja nevedet a szegény és a szűkölködő!
22 Kelj fel, Isten! Védd meg ügyedet! Emlékezz meg a gyalázatról, amellyel egész nap illet téged az esztelen!
23 Ne feledd el ellenségeid lármáját; Szüntelen növekszik az ellened szegülők háborgása!