A zsoltárok könyve 74

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA MARTINI
1 Maszkíl Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, teljesen, miért gyúlt fel haragod legelőd juhai ellen?	1 Salmo, e cantico di Asaph. Noi darem laude a te, o Dio: ti darem laude, e invocheremo il tuo nome.
2 Emlékezzél meg gyülekezetedről, amelyet kezdettől fogva birtokodba vettél! Örökségedet, a törzset megváltottad, a Sion hegyét, amelyen laktál.	2 Racconterem le tue meraviglie: quand' io avrò preso il tempo, io giudicherò con giustizia.
3 Menj fel az ősi romokra: a szentélyben mindent feldúlt az ellenség!	3 Si è strutta la terra con tutti i suoi abitatori: io fui che alle colonne di lei diedi saldezza.
4 Azok ordítoznak gyülekezeted helyén, akik gyűlölnek téged, jelvényeiket kitűzték győzelmük jeléül.	4 Ho detto agli iniqui: Non vogliate operare iniquamente; e ai peccatori: non vogliate alzar le corna.
5 Olyanok, mint aki magasra emelt fejszéjét lengeti a sűrű erdőben.	5 Non vogliate alzar in alto le vostre corna: non vogliate parlar coatro Dio iniquamente.
6 Minden ajtaját kidöntötték, baltával és bárddal rombolták.	6 Imperocché né ad oriente, né ad occidente, né sulle montagne deserte (avrete scampo); perocché il giudice è Dio.
7 Lángba borították szentélyedet, neved hajlékát földig meggyalázták.	7 Egli umilia l'uno, e l'altro esalta, perché il Signore ha nella mano un calice di vin pretto, (calice) pieno di amara mistura.
8 Azt mondták szívükben: »Rohanjuk le őket együtt!« Fölperzselték Isten minden szentélyét az országban.	8 E da questo ne mesce in altrove (calice): ma la feccia di esso non è consumata: ne beranno tutti i peccatori della terra.
9 Jeleinket nem látjuk, nincs többé prófétánk, és nincs már köztünk, aki látna.	9 Ma io per tutti i secoli annunzierò, e canterò laudi al Dio di Giacobbe.
10 Isten, meddig szidalmaz még az ellenség téged, örökké gyalázza az ellenség nevedet?	10 Perocché io spezzerò tutte le corna de' peccatori; ma i giusti alzeranno le loro teste.
11 Miért vonod vissza kezed és tartod öledben jobbodat?
12 Hiszen Isten a mi királyunk ősidőktől fogva, aki szabadulást szerzett a föld közepén.
13 Hatalmaddal a tengert kettéhasítottad, a sárkányok fejét a vizekben összetörted.
14 A Leviatán fejeit összezúztad, eledelül adtad a tengeri szörnyeknek.
15 Te fakasztottál forrásokat, patakokat, te szárítottad ki az állandó folyókat.
16 Tied a nappal és tied az éjszaka, te hoztad létre a napot és a csillagokat.
17 Te szabtad meg a föld minden határát, te teremtetted a nyarat és a telet.
18 Emlékezz meg arról, hogy az Urat ellenség szidalmazza, s egy oktalan nép gyalázza nevedet.
19 A benned bízó lelkeket ne engedd át a vadállatoknak, ne felejtsd el végképp a szegényeidet!
20 Tekints szövetségedre, mert tele van az ország minden zuga a gonoszság sátraival.
21 Ne távozzék tőled szégyennel a megalázott, hadd áldja nevedet a szegény és a szűkölködő!
22 Kelj fel, Isten! Védd meg ügyedet! Emlékezz meg a gyalázatról, amellyel egész nap illet téged az esztelen!
23 Ne feledd el ellenségeid lármáját; Szüntelen növekszik az ellened szegülők háborgása!