A zsoltárok könyve 74

KÁLDI-NEOVULGÁTA	JERUSALEM
1 Maszkíl Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, teljesen, miért gyúlt fel haragod legelőd juhai ellen?	1 Poème. D'Asaph. Pourquoi, ô Dieu, rejeter jusqu'à la fin, fumer de colère contre le troupeau de tonbercail?
2 Emlékezzél meg gyülekezetedről, amelyet kezdettől fogva birtokodba vettél! Örökségedet, a törzset megváltottad, a Sion hegyét, amelyen laktál.	2 Rappelle-toi ton assemblée que tu as acquise dès l'origine, que tu rachetas, tribu de ton héritage, etce mont Sion où tu fis ta demeure.
3 Menj fel az ősi romokra: a szentélyben mindent feldúlt az ellenség!	3 Elève tes pas vers ce chaos sans fin: il a tout saccagé, l'ennemi, au sanctuaire;
4 Azok ordítoznak gyülekezeted helyén, akik gyűlölnek téged, jelvényeiket kitűzték győzelmük jeléül.	4 dans le lieu de tes assemblées ont rugi tes adversaires, ils ont mis leurs insignes au fronton del'entrée, des insignes
5 Olyanok, mint aki magasra emelt fejszéjét lengeti a sűrű erdőben.	5 qu'on ne connaissait pas. Leurs cognées en plein bois,
6 Minden ajtaját kidöntötték, baltával és bárddal rombolták.	6 abattant les vantaux, et par la hache et par la masse ils martelaient;
7 Lángba borították szentélyedet, neved hajlékát földig meggyalázták.	7 ils ont livré au feu ton sanctuaire, profané jusqu'à terre la demeure de ton nom.
8 Azt mondták szívükben: »Rohanjuk le őket együtt!« Fölperzselték Isten minden szentélyét az országban.	8 Ils ont dit en leur coeur: "Ecrasons-les d'un coup! " Ils ont brûlé dans le pays tout lieu d'assembléesainte.
9 Jeleinket nem látjuk, nincs többé prófétánk, és nincs már köztünk, aki látna.	9 Nos signes ont cessé, il n'est plus de prophètes, et nul parmi nous ne sait jusques à quand.
10 Isten, meddig szidalmaz még az ellenség téged, örökké gyalázza az ellenség nevedet?	10 Jusques à quand, ô Dieu, blasphémera l'oppresseur? L'ennemi va-t-il outrager ton nom jusqu'à lafin?
11 Miért vonod vissza kezed és tartod öledben jobbodat?	11 Pourquoi retires-tu ta main, tiens-tu ta droite cachée en ton sein?
12 Hiszen Isten a mi királyunk ősidőktől fogva, aki szabadulást szerzett a föld közepén.	12 Pourtant, ô Dieu, mon roi dès l'origine, l'auteur des délivrances au milieu du pays,
13 Hatalmaddal a tengert kettéhasítottad, a sárkányok fejét a vizekben összetörted.	13 toi qui fendis la mer par ta puissance, qui brisas les têtes des monstres sur les eaux;
14 A Leviatán fejeit összezúztad, eledelül adtad a tengeri szörnyeknek.	14 toi qui fracassas les têtes de Léviathan pour en faire la pâture des bêtes sauvages,
15 Te fakasztottál forrásokat, patakokat, te szárítottad ki az állandó folyókat.	15 toi qui ouvris la source et le torrent, toi qui desséchas des fleuves intarissables;
16 Tied a nappal és tied az éjszaka, te hoztad létre a napot és a csillagokat.	16 à toi le jour, et à toi la nuit, toi qui agenças la lumière et le soleil,
17 Te szabtad meg a föld minden határát, te teremtetted a nyarat és a telet.	17 toi qui posas toutes les limites de la terre, l'été et l'hiver, c'est toi qui les formas.
18 Emlékezz meg arról, hogy az Urat ellenség szidalmazza, s egy oktalan nép gyalázza nevedet.	18 Rappelle-toi, Yahvé, l'ennemi blasphème, un peuple insensé outrage ton nom.
19 A benned bízó lelkeket ne engedd át a vadállatoknak, ne felejtsd el végképp a szegényeidet!	19 Ne livre pas à la bête l'âme de ta tourterelle, la vie de tes malheureux, ne l'oublie pas jusqu'à la fin.
20 Tekints szövetségedre, mert tele van az ország minden zuga a gonoszság sátraival.	20 Regarde vers l'alliance. Ils sont pleins, les antres du pays, repaires de violence.
21 Ne távozzék tőled szégyennel a megalázott, hadd áldja nevedet a szegény és a szűkölködő!	21 Que l'opprimé ne rentre pas couvert de honte, que le pauvre et le malheureux louent ton nom!
22 Kelj fel, Isten! Védd meg ügyedet! Emlékezz meg a gyalázatról, amellyel egész nap illet téged az esztelen!	22 Lève-toi, ô Dieu, plaide ta cause, rappelle-toi l'insensé qui te blasphème tout le jour!
23 Ne feledd el ellenségeid lármáját; Szüntelen növekszik az ellened szegülők háborgása!	23 N'oublie pas le vacarme de tes adversaires, la clameur de tes ennemis, qui va toujours montant!