A zsoltárok könyve 74

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA CEI 2008
1 Maszkíl Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, teljesen, miért gyúlt fel haragod legelőd juhai ellen?	1 Maskil. Di Asaf.O Dio, perché ci respingi per sempre,fumante di colleracontro il gregge del tuo pascolo?
2 Emlékezzél meg gyülekezetedről, amelyet kezdettől fogva birtokodba vettél! Örökségedet, a törzset megváltottad, a Sion hegyét, amelyen laktál.	2 Ricòrdati della comunitàche ti sei acquistata nei tempi antichi.Hai riscattato la tribù che è tua proprietà,il monte Sion, dove hai preso dimora.
3 Menj fel az ősi romokra: a szentélyben mindent feldúlt az ellenség!	3 Volgi i tuoi passi a queste rovine eterne:il nemico ha devastato tutto nel santuario.
4 Azok ordítoznak gyülekezeted helyén, akik gyűlölnek téged, jelvényeiket kitűzték győzelmük jeléül.	4 Ruggirono i tuoi avversari nella tua assemblea,issarono le loro bandiere come insegna.
5 Olyanok, mint aki magasra emelt fejszéjét lengeti a sűrű erdőben.	5 Come gente che s’apre un varco verso l’altocon la scure nel folto della selva,
6 Minden ajtaját kidöntötték, baltával és bárddal rombolták.	6 con l’ascia e con le mazzefrantumavano le sue porte.
7 Lángba borították szentélyedet, neved hajlékát földig meggyalázták.	7 Hanno dato alle fiamme il tuo santuario,hanno profanato e demolito la dimora del tuo nome;
8 Azt mondták szívükben: »Rohanjuk le őket együtt!« Fölperzselték Isten minden szentélyét az országban.	8 pensavano: «Distruggiamoli tutti».Hanno incendiato nel paese tutte le dimore di Dio.
9 Jeleinket nem látjuk, nincs többé prófétánk, és nincs már köztünk, aki látna.	9 Non vediamo più le nostre bandiere,non ci sono più profetie tra noi nessuno sa fino a quando.
10 Isten, meddig szidalmaz még az ellenség téged, örökké gyalázza az ellenség nevedet?	10 Fino a quando, o Dio, insulterà l’avversario?Il nemico disprezzerà per sempre il tuo nome?
11 Miért vonod vissza kezed és tartod öledben jobbodat?	11 Perché ritiri la tua manoe trattieni in seno la tua destra?
12 Hiszen Isten a mi királyunk ősidőktől fogva, aki szabadulást szerzett a föld közepén.	12 Eppure Dio è nostro re dai tempi antichi,ha operato la salvezza nella nostra terra.
13 Hatalmaddal a tengert kettéhasítottad, a sárkányok fejét a vizekben összetörted.	13 Tu con potenza hai diviso il mare,hai spezzato la testa dei draghi sulle acque.
14 A Leviatán fejeit összezúztad, eledelül adtad a tengeri szörnyeknek.	14 Tu hai frantumato le teste di Leviatàn,lo hai dato in pasto a un branco di belve.
15 Te fakasztottál forrásokat, patakokat, te szárítottad ki az állandó folyókat.	15 Tu hai fatto scaturire fonti e torrenti,tu hai inaridito fiumi perenni.
16 Tied a nappal és tied az éjszaka, te hoztad létre a napot és a csillagokat.	16 Tuo è il giorno e tua è la notte,tu hai fissato la luna e il sole;
17 Te szabtad meg a föld minden határát, te teremtetted a nyarat és a telet.	17 tu hai stabilito i confini della terra,l’estate e l’inverno tu li hai plasmati.
18 Emlékezz meg arról, hogy az Urat ellenség szidalmazza, s egy oktalan nép gyalázza nevedet.	18 Ricòrdati di questo:il nemico ha insultato il Signore,un popolo stolto ha disprezzato il tuo nome.
19 A benned bízó lelkeket ne engedd át a vadállatoknak, ne felejtsd el végképp a szegényeidet!	19 Non abbandonare ai rapaci la vita della tua tortora,non dimenticare per sempre la vita dei tuoi poveri.
20 Tekints szövetségedre, mert tele van az ország minden zuga a gonoszság sátraival.	20 Volgi lo sguardo alla tua alleanza;gli angoli della terra sono covi di violenza.
21 Ne távozzék tőled szégyennel a megalázott, hadd áldja nevedet a szegény és a szűkölködő!	21 L’oppresso non ritorni confuso,il povero e il misero lodino il tuo nome.
22 Kelj fel, Isten! Védd meg ügyedet! Emlékezz meg a gyalázatról, amellyel egész nap illet téged az esztelen!	22 Àlzati, o Dio, difendi la mia causa,ricorda che lo stolto ti insulta tutto il giorno.
23 Ne feledd el ellenségeid lármáját; Szüntelen növekszik az ellened szegülők háborgása!	23 Non dimenticare il clamore dei tuoi nemici;il tumulto dei tuoi avversari cresce senza fine.