A zsoltárok könyve 74

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLIA
1 Maszkíl Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, teljesen, miért gyúlt fel haragod legelőd juhai ellen?	1 Poema. De Asaf. ¿Por qué has de rechazar, oh Dios, por siempre, por qué humear de cólera contra el rebaño de tu pasto?
2 Emlékezzél meg gyülekezetedről, amelyet kezdettől fogva birtokodba vettél! Örökségedet, a törzset megváltottad, a Sion hegyét, amelyen laktál.	2 Acuérdate de la comunidad que de antiguo adquiriste, la que tú rescataste, tribu de tu heredad, y del monte Sión donde pusiste tu morada.
3 Menj fel az ősi romokra: a szentélyben mindent feldúlt az ellenség!	3 Guía tus pasos a estas ruinas sin fin: todo en el santuario lo ha devastado el enemigo.
4 Azok ordítoznak gyülekezeted helyén, akik gyűlölnek téged, jelvényeiket kitűzték győzelmük jeléül.	4 En el lugar de tus reuniones rugieron tus adversarios, pusieron sus enseñas, enseñas
5 Olyanok, mint aki magasra emelt fejszéjét lengeti a sűrű erdőben.	5 que no se conocían, en el frontón de la entrada. Machetes en bosque espeso,
6 Minden ajtaját kidöntötték, baltával és bárddal rombolták.	6 a una cercenaban sus jambas, y con hacha y martillo desgajaban.
7 Lángba borították szentélyedet, neved hajlékát földig meggyalázták.	7 Prendieron fuego a tu santuario, por tierra profanaron la mansión de tu nombre.
8 Azt mondták szívükben: »Rohanjuk le őket együtt!« Fölperzselték Isten minden szentélyét az országban.	8 Dijeron en su corazón: «¡Destruyámoslos en bloque!» Quemaron en la tierra todo lugar de santa reunión.
9 Jeleinket nem látjuk, nincs többé prófétánk, és nincs már köztünk, aki látna.	9 No vemos nuestras enseñas, no existen ya profetas, ni nadie entre nosotros que sepa hasta cuándo.
10 Isten, meddig szidalmaz még az ellenség téged, örökké gyalázza az ellenség nevedet?	10 ¿Hasta cuándo, oh Dios, provocará el adversario? ¿Ultrajará tu nombre por siempre el enemigo?
11 Miért vonod vissza kezed és tartod öledben jobbodat?	11 ¿Por qué retraes tu mano, y en tu seno retienes escondida tu diestra?
12 Hiszen Isten a mi királyunk ősidőktől fogva, aki szabadulást szerzett a föld közepén.	12 Oh Dios, mi rey desde el principio, autor de salvación en medio de la tierra,
13 Hatalmaddal a tengert kettéhasítottad, a sárkányok fejét a vizekben összetörted.	13 tú hendiste el mar con tu poder, quebraste las cabezas de los montruos en las aguas;
14 A Leviatán fejeit összezúztad, eledelül adtad a tengeri szörnyeknek.	14 tú machacaste las cabezas de Leviatán y las hiciste pasto de las fieras;
15 Te fakasztottál forrásokat, patakokat, te szárítottad ki az állandó folyókat.	15 tú abriste manantiales y torrentes, y secaste ríos inagotables;
16 Tied a nappal és tied az éjszaka, te hoztad létre a napot és a csillagokat.	16 tuyo es el día, tuya también la noche, tú la luna y el sol estableciste,
17 Te szabtad meg a föld minden határát, te teremtetted a nyarat és a telet.	17 tú trazaste todos los confines de la tierra, el verano y el invierno tú formaste.
18 Emlékezz meg arról, hogy az Urat ellenség szidalmazza, s egy oktalan nép gyalázza nevedet.	18 Recuérdalo, Yahveh: provoca el enemigo, tu nombre ultraja un pueblo necio.
19 A benned bízó lelkeket ne engedd át a vadállatoknak, ne felejtsd el végképp a szegényeidet!	19 No entregues a la bestia el alma de tu tórtola, la vida de tus pobres no olvides para siempre.
20 Tekints szövetségedre, mert tele van az ország minden zuga a gonoszság sátraival.	20 Piensa en la alianza, que están llenos los rincones del país de guaridas de violencia.
21 Ne távozzék tőled szégyennel a megalázott, hadd áldja nevedet a szegény és a szűkölködő!	21 ¡No vuelva cubierto de vergüenza el oprimido; el humilde y el pobre puedan loar tu nombre!
22 Kelj fel, Isten! Védd meg ügyedet! Emlékezz meg a gyalázatról, amellyel egész nap illet téged az esztelen!	22 ¡Alzate, oh Dios, a defender tu causa, acuérdate del necio que te provoca todo el día!
23 Ne feledd el ellenségeid lármáját; Szüntelen növekszik az ellened szegülők háborgása!	23 No olvides el griterío de tus adversarios, el clamor de tus agresores que crece sin cesar!