Jób könyve 7

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA TINTORI
1 Katonasor az ember élete a földön, és napjai olyanok, mint a napszámos napjai:	1 « La vita dell'uomo sulla terra è una milizia, e i suoi giorni sono come la giornata d'un salariato.
2 kívánkozik árnyék után, mint a szolga, és várja munkája végét, mint a napszámos.	2 Come lo schiavo sospira l'ombra, e l'operaio aspetta la fine del suo lavoro,
3 Nekem is kárba veszett hónapok jutottak részemül, és keserves éjjeleket számlálok magamnak.	3 così, essendomi toccati mesi vuoti, ho contato le notti d'affanno.
4 Ha lefekszem, kérdem: Mikor kelek újra? Majd várom az estét, és mire beáll a szürkület, jóllakom kínnal.	4 Se mi metto a dormire, dico: Quando mi leverò? E poi di nuovo dovrò aspettare la sera, pieno d'affanni fino alla notte.
5 Rothadásba, por szennyébe öltözik a testem, bőröm elszárad és összezsugorodik.	5 La mia carne è rivestita di putredine e di croste terrose, la mia pelle è secca e raggrinzita,
6 Napjaim gyorsabban szaladnak, mint a takács vetélője, és remény nélkül eltűnnek.	6 i miei giorni son passati più veloci dell'attimo in cui dal tessitore è recisa la tela, e sono svaniti senza speranza.
7 Emlékezzél meg, hogy életem már csak lehelet, és szemem nem lát többé boldogságot.	7 Ricordati che la mia vita è un soffio, che l'occhio mio non tornerà a vedere la felicità.
8 Nem lát engem többé ember szeme; mire rám veted szemedet, már nem vagyok.	8 Lo sguardo dell'uomo non mi vedrà: mi cercherai ed io non sarò più.
9 Amint a felhő elenyészik, elmegy, úgy nem jön fel többé, aki alászállt az alvilágba;	9 Come si consuma una nube e dilegua, così chi scende nel soggiorno dei morti non ne uscirà.
10 nem tér már vissza házába, és otthona nem látja többé viszont.	10 Non tornerà più nella sua casa, nè più lo ravviserà la sua dimora.
11 Ezért én sem türtőztetem számat, szólok lelkem gyötrelmében, panaszkodom lelkem keservében:	11 Per questo non risparmierò la mia bocca, parlerò nell'angoscia del mio spirito, ragionerò nell'amarezza dell'anima mia.
12 óceán vagyok-e vagy szörnyeteg, hogy börtönbe vetsz engem?	12 Son forse io il mare, o un mostro marino, chè m'hai chiuso in un carcere?
13 Ha gondolom: Majd megvigasztal fekvőhelyem, könnyebbségem lesz, ha elmerengek ágyamon,	13 Se io dico: il mio letto mi consolerà, avrò sollievo parlando meco sul mio giaciglio,
14 akkor álmokkal rettegtetsz és rémlátással rémítesz,	14 tu mi spaventerai con sogni, mi terrai agitato con orrende visioni.
15 úgyhogy inkább megfulladást áhít a lelkem, és halál után epednek csontjaim.	15 Per questo l'anima mia preferisce d'essere soffocata, e le mie ossa bramano la morte:
16 Undorodom! Nem kívánok tovább élni! Kímélj meg, hisz merő semmi az életem!	16 son senza speranza; la vita mi fugge. Abbi pietà di me, perchè i miei giorni sono un niente.
17 Mi is az ember, hogy nagyra tartod, és érdemesnek látod vele törődni,	17 Che cosa è l'uomo, che tu ne fai tanto conto? E perchè poni in lui il tuo cuore?
18 minden reggel meglátogatod, és minduntalan próbára teszed?	18 Lo visiti la mattina presto e lo metti subito alla prova.
19 Még meddig tart, hogy nem kímélsz, és nem engeded, hogy nyugodtan nyelhessem le nyálamat?	19 Quando avrai pietà di me, e mi permetterai d'inghiottire la mia saliva?
20 Vétkeztem? Mit tettem ezzel neked, óh emberek Őre! Miért tettél céltábládnak, hogy terhe lettem önmagamnak?	20 Ho peccato: che devo farti, o custode degli uomini? Perchè mi hai posto contro di te, ed io son divenuto grave a me stesso?
21 Miért nem törlöd el a vétkemet, és miért nem veszed el a bűnömet? Lám – most a porba térek megnyugodni, és ha holnap keresel, már nem leszek!«	21 Perchè non perdoni il mio peccato? Perchè non togli la mia iniquità? Ecco presto dormirò nella polvere, e se domattina mi cercherai, io non sarò più ».