Jób könyve 7

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA MARTINI
1 Katonasor az ember élete a földön, és napjai olyanok, mint a napszámos napjai:	1 Milizia ell'è la vita dell'uomo sopra la terra, e i giorni suoi son come quelli di un bracciante.
2 kívánkozik árnyék után, mint a szolga, és várja munkája végét, mint a napszámos.	2 Come un servo sospira la sera, e il mercenario aspetta ansiosamente la fine del suo travaglio:
3 Nekem is kárba veszett hónapok jutottak részemül, és keserves éjjeleket számlálok magamnak.	3 Cosi io pure ebbi in retaggio dei mesi vuoti (di ristoro), e contai delle notti dolorose.
4 Ha lefekszem, kérdem: Mikor kelek újra? Majd várom az estét, és mire beáll a szürkület, jóllakom kínnal.	4 Se mi metto a dormire io dico: Quando mi leverò? E dipoi bramerò che venga la sera, e sarò pieno di affanni sino al far della notte.
5 Rothadásba, por szennyébe öltözik a testem, bőröm elszárad és összezsugorodik.	5 Coperta è la mia carne di putredine, e di croste schifose: la mia cute è secca, e intirizzita.
6 Napjaim gyorsabban szaladnak, mint a takács vetélője, és remény nélkül eltűnnek.	6 I miei giorni sono passati più velocemente, che non si recide dal tessitore la tela, e sono svaniti senza speranza,
7 Emlékezzél meg, hogy életem már csak lehelet, és szemem nem lát többé boldogságot.	7 Ricorditi, che la mia vita è un soffio, e che gli occhi miei non torneranno a vedere felicità.
8 Nem lát engem többé ember szeme; mire rám veted szemedet, már nem vagyok.	8 E occhio d'uomo non mi vedrà: gli occhi tuoi sopra di me, e io più non sarò.
9 Amint a felhő elenyészik, elmegy, úgy nem jön fel többé, aki alászállt az alvilágba;	9 Come si dissipa, e svanisce una nuvola; così chi nell'inferno discende non ne uscirà.
10 nem tér már vissza házába, és otthona nem látja többé viszont.	10 Né tornerà più alla sua casa, né il luogo dove egli stava lo conoscerà più.
11 Ezért én sem türtőztetem számat, szólok lelkem gyötrelmében, panaszkodom lelkem keservében:	11 Per la qual cosa io pure non ratterrò la mia bocca; parlerò delle angustie del mio spirito, ragionerò delle amarezze dell'anima mia.
12 óceán vagyok-e vagy szörnyeteg, hogy börtönbe vetsz engem?	12 Son io come il mare, o come una balenna, che tu ini hai ristretto in un carcere?
13 Ha gondolom: Majd megvigasztal fekvőhelyem, könnyebbségem lesz, ha elmerengek ágyamon,	13 Se io dirò: Mi darà conforto il mio letticciuolo, ed avrò alleviamento col ragionar meco stesso nel mio riposo:
14 akkor álmokkal rettegtetsz és rémlátással rémítesz,	14 Mi atterrirai co' sogni, e mi scuoterai con orrende visioni.
15 úgyhogy inkább megfulladást áhít a lelkem, és halál után epednek csontjaim.	15 Per questo l'anima mia si elegge una fine violenta, e le ossa mie la morte.
16 Undorodom! Nem kívánok tovább élni! Kímélj meg, hisz merő semmi az életem!	16 Sono senza speranza: io più non viverò: abbi di me pietà, perocché i giorni miei sono un nulla.
17 Mi is az ember, hogy nagyra tartod, és érdemesnek látod vele törődni,	17 Che è l'uomo, che tu ne fai tanto conto? e perché il tuo cuore si occupa intorno a lui?
18 minden reggel meglátogatod, és minduntalan próbára teszed?	18 Di gran mattino lo visiti, e lo metti repentinamente alla prova:
19 Még meddig tart, hogy nem kímélsz, és nem engeded, hogy nyugodtan nyelhessem le nyálamat?	19 Sino a quando mi negherai compassione, e non mi permetterai d'inghiottire la mia saliva?
20 Vétkeztem? Mit tettem ezzel neked, óh emberek Őre! Miért tettél céltábládnak, hogy terhe lettem önmagamnak?	20 Peccai; che farò io con te, o osservatore degli uomini? Per qual motivo mi hai preso per tuo avversario, ond'io son divenuto grave a me stesso?
21 Miért nem törlöd el a vétkemet, és miért nem veszed el a bűnömet? Lám – most a porba térek megnyugodni, és ha holnap keresel, már nem leszek!«	21 Per qual motivo non togli il mio peccato, e perché non cancelli la mia iniquità? Ecco che io dormirò nella polvere, e se al mattino mi cercherai, io più non sarò.