Jób könyve 7

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLIA
1 Katonasor az ember élete a földön, és napjai olyanok, mint a napszámos napjai:	1 ¿No es una milicia lo que hace el hombre en la tierra? ¿no son jornadas de mercenario sus jornadas?
2 kívánkozik árnyék után, mint a szolga, és várja munkája végét, mint a napszámos.	2 Como esclavo que suspira por la sombra, o como jornalero que espera su salario,
3 Nekem is kárba veszett hónapok jutottak részemül, és keserves éjjeleket számlálok magamnak.	3 así meses de desencanto son mi herencia, y mi suerte noches de dolor.
4 Ha lefekszem, kérdem: Mikor kelek újra? Majd várom az estét, és mire beáll a szürkület, jóllakom kínnal.	4 Al acostarme, digo: «¿Cuándo llegará el día?» Al levantarme: «¿Cuándo será de noche?», y hasta el crepúsculo ahíto estoy de sobresaltos.
5 Rothadásba, por szennyébe öltözik a testem, bőröm elszárad és összezsugorodik.	5 Mi carne está cubierta de gusanos y de costras terrosas, mi piel se agrieta y supura.
6 Napjaim gyorsabban szaladnak, mint a takács vetélője, és remény nélkül eltűnnek.	6 Mis días han sido más raudos que la lanzadera, han desaparecido al acabarse el hilo.
7 Emlékezzél meg, hogy életem már csak lehelet, és szemem nem lát többé boldogságot.	7 Recuerda que mi vida es un soplo, que mis ojos no volverán a ver la dicha.
8 Nem lát engem többé ember szeme; mire rám veted szemedet, már nem vagyok.	8 El ojo que me miraba ya no me verá, pondrás en mí tus ojos y ya no existiré.
9 Amint a felhő elenyészik, elmegy, úgy nem jön fel többé, aki alászállt az alvilágba;	9 Una nube se disipa y pasa, así el que baja al seol no sube más.
10 nem tér már vissza házába, és otthona nem látja többé viszont.	10 No regresa otra vez a su casa, no vuelve a verle su lugar.
11 Ezért én sem türtőztetem számat, szólok lelkem gyötrelmében, panaszkodom lelkem keservében:	11 Por eso yo no he de contener mi boca, hablaré en la angustia de mi espíritu, me quejaré en la amargura de mi alma.
12 óceán vagyok-e vagy szörnyeteg, hogy börtönbe vetsz engem?	12 ¿Acaso soy yo el Mar, soy el monstruo marino, para que pongas guardia contra mí?
13 Ha gondolom: Majd megvigasztal fekvőhelyem, könnyebbségem lesz, ha elmerengek ágyamon,	13 Si digo: «Mi cama me consolará, compartirá mi lecho mis lamentos»,
14 akkor álmokkal rettegtetsz és rémlátással rémítesz,	14 con sueños entonces tú me espantas, me sobresaltas con visiones.
15 úgyhogy inkább megfulladást áhít a lelkem, és halál után epednek csontjaim.	15 ¡Preferiría mi alma el estrangulamiento, la muerte más que mis dolores!
16 Undorodom! Nem kívánok tovább élni! Kímélj meg, hisz merő semmi az életem!	16 Ya me disuelvo, no he de vivir por siempre; ¡déjame ya; sólo un soplo son mis días!
17 Mi is az ember, hogy nagyra tartod, és érdemesnek látod vele törődni,	17 ¿Qué es el hombre para que tanto de él te ocupes, para que pongas en él tu corazón,
18 minden reggel meglátogatod, és minduntalan próbára teszed?	18 para que le escrutes todas las mañanas y a cada instante le escudriñes?
19 Még meddig tart, hogy nem kímélsz, és nem engeded, hogy nyugodtan nyelhessem le nyálamat?	19 ¿Cuándo retirarás tu mirada de mí? ¿no me dejarás ni el tiempo de tragar saliva?
20 Vétkeztem? Mit tettem ezzel neked, óh emberek Őre! Miért tettél céltábládnak, hogy terhe lettem önmagamnak?	20 Si he pecado, ¿qué te he hecho a ti, oh guardián de los hombres? ¿Por qué me has hecho blanco tuyo? ¿Por qué te sirvo de cuidado?
21 Miért nem törlöd el a vétkemet, és miért nem veszed el a bűnömet? Lám – most a porba térek megnyugodni, és ha holnap keresel, már nem leszek!«	21 ¿Y por qué no toleras mi delito y dejas pasar mi falta? Pues ahora me acostaré en el polvo, me buscarás y ya no existiré.