Jób könyve 11

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 És felelt a naámai Szófár, és ezt mondta:	1 Respondens autem Sophar Naamathites, dixit :
2 »Válasz nélkül maradjon-e a bőbeszédű, vagy a fecsegőnek legyen-e igaza?	2 Numquid qui multa loquitur, non et audiet ? aut vir verbosus justificabitur ?
3 Egyedül előtted hallgassanak az emberek, s amikor gúnyolod a többieket, senki se utasítson rendre?	3 Tibi soli tacebunt homines ? et cum ceteros irriseris, a nullo confutaberis ?
4 Úgy mondtad: ‘Szavaim kifogástalanok, és szeplő nélkül állok Előtted!’	4 Dixisti enim : Purus est sermo meus, et mundus sum in conspectu tuo.
5 Bár csak beszélne Isten veled, és nyitná meg ajkait ellened,	5 Atque utinam Deus loqueretur tecum, et aperiret labia sua tibi,
6 és mutatná meg neked a bölcsesség titkait – mert sokféle az ő törvénye –, akkor belátnád, hogy sokkal kevesebbet szenvedsz el tőle, mint ahogy bűnöd megérdemli.	6 ut ostenderet tibi secreta sapientiæ, et quod multiplex esset lex ejus : et intelligeres quod multo minora exigaris ab eo quam meretur iniquitas tua !
7 Talán megérted Isten lábnyomait, és elérsz a Mindenható tökéletességéig?	7 Forsitan vestigia Dei comprehendes, et usque ad perfectum Omnipotentem reperies ?
8 Magasabb az az égnél – mit is tehetnél? Mélyebb az alvilágnál – hogy ismernéd meg?	8 Excelsior cælo est, et quid facies ? profundior inferno, et unde cognosces ?
9 Mértéke hosszabb a földnél és szélesebb a tengernél.	9 Longior terra mensura ejus, et latior mari.
10 Ha felborít, bezár vagy kényszerít, ki tud vele szembeszállni?	10 Si subverterit omnia, vel in unum coarctaverit, quis contradicet ei ?
11 Mert ő ismeri az emberek hitványságát, és látva a bűnt, nemde tekintetbe veszi!	11 Ipse enim novit hominum vanitatem ; et videns iniquitatem, nonne considerat ?
12 A balga férfi felfuvalkodik kevélységében, s azt hiszi, hogy mint a vadszamár csikója, szabadnak született!	12 Vir vanus in superbiam erigitur, et tamquam pullum onagri se liberum natum putat.
13 Te pedig, ha megerősíted szívedet és kitárod hozzá kezedet,	13 Tu autem firmasti cor tuum, et expandisti ad eum manus tuas.
14 és ha bűn tapad kezedhez, elveted magadtól, és nem tűrsz sátradban jogtalanságot:	14 Si iniquitatem quæ est in manu tua abstuleris a te, et non manserit in tabernaculo tuo injustitia,
15 akkor szeplőtelenül emelheted fel arcodat, állhatsz szilárdan és nem kell félned.	15 tunc levare poteris faciem tuam absque macula ; et eris stabilis, et non timebis.
16 Akkor elfelejtheted nyomorúságodat, úgy gondolsz majd rá, mint az elfolyt vizekre.	16 Miseriæ quoque oblivisceris, et quasi aquarum quæ præterierunt recordaberis.
17 Ragyogó lesz estéd, mintha dél lenne, s amikor azt hiszed, hogy elenyésztél, feltámadsz, mint a hajnali csillag;	17 Et quasi meridianus fulgor consurget tibi ad vesperam ; et cum te consumptum putaveris, orieris ut lucifer.
18 és jó kedvvel leszel, remény lesz előtted, körültekintesz és nyugton térhetsz pihenőre.	18 Et habebis fiduciam, proposita tibi spe : et defossus securus dormies.
19 Lefekhetsz és senki sem riaszt, és sokan keresik majd kegyedet.	19 Requiesces, et non erit qui te exterreat ; et deprecabuntur faciem tuam plurimi.
20 A gonoszok szemei azonban elepednek, és menedékük elvész tőlük; a reményük pedig olyasvalami, amitől a lélek visszariad.«	20 Oculi autem impiorum deficient, et effugium peribit ab eis : et spes illorum abominatio animæ.