Jób könyve 11

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LXX
1 És felelt a naámai Szófár, és ezt mondta:	1 υπολαβων δε σωφαρ ο μιναιος λεγει
2 »Válasz nélkül maradjon-e a bőbeszédű, vagy a fecsegőnek legyen-e igaza?	2 ο τα πολλα λεγων και αντακουσεται η και ο ευλαλος οιεται ειναι δικαιος ευλογημενος γεννητος γυναικος ολιγοβιος
3 Egyedül előtted hallgassanak az emberek, s amikor gúnyolod a többieket, senki se utasítson rendre?	3 μη πολυς εν ρημασιν γινου ου γαρ εστιν ο αντικρινομενος σοι
4 Úgy mondtad: ‘Szavaim kifogástalanok, és szeplő nélkül állok Előtted!’	4 μη γαρ λεγε οτι καθαρος ειμι τοις εργοις και αμεμπτος εναντιον αυτου
5 Bár csak beszélne Isten veled, és nyitná meg ajkait ellened,	5 αλλα πως αν ο κυριος λαλησαι προς σε και ανοιξει χειλη αυτου μετα σου
6 és mutatná meg neked a bölcsesség titkait – mert sokféle az ő törvénye –, akkor belátnád, hogy sokkal kevesebbet szenvedsz el tőle, mint ahogy bűnöd megérdemli.	6 ειτα αναγγελει σοι δυναμιν σοφιας οτι διπλους εσται των κατα σε και τοτε γνωση οτι αξια σοι απεβη απο κυριου ων ημαρτηκας
7 Talán megérted Isten lábnyomait, és elérsz a Mindenható tökéletességéig?	7 η ιχνος κυριου ευρησεις η εις τα εσχατα αφικου α εποιησεν ο παντοκρατωρ
8 Magasabb az az égnél – mit is tehetnél? Mélyebb az alvilágnál – hogy ismernéd meg?	8 υψηλος ο ουρανος και τι ποιησεις βαθυτερα δε των εν αδου τι οιδας
9 Mértéke hosszabb a földnél és szélesebb a tengernél.	9 η μακροτερα μετρου γης η ευρους θαλασσης
10 Ha felborít, bezár vagy kényszerít, ki tud vele szembeszállni?	10 εαν δε καταστρεψη τα παντα τις ερει αυτω τι εποιησας
11 Mert ő ismeri az emberek hitványságát, és látva a bűnt, nemde tekintetbe veszi!	11 αυτος γαρ οιδεν εργα ανομων ιδων δε ατοπα ου παροψεται
12 A balga férfi felfuvalkodik kevélységében, s azt hiszi, hogy mint a vadszamár csikója, szabadnak született!	12 ανθρωπος δε αλλως νηχεται λογοις βροτος δε γεννητος γυναικος ισα ονω ερημιτη
13 Te pedig, ha megerősíted szívedet és kitárod hozzá kezedet,	13 ει γαρ συ καθαραν εθου την καρδιαν σου υπτιαζεις δε χειρας προς αυτον
14 és ha bűn tapad kezedhez, elveted magadtól, és nem tűrsz sátradban jogtalanságot:	14 ει ανομον τι εστιν εν χερσιν σου πορρω ποιησον αυτο απο σου αδικια δε εν διαιτη σου μη αυλισθητω
15 akkor szeplőtelenül emelheted fel arcodat, állhatsz szilárdan és nem kell félned.	15 ουτως γαρ αναλαμψει σου το προσωπον ωσπερ υδωρ καθαρον εκδυση δε ρυπον και ου μη φοβηθης
16 Akkor elfelejtheted nyomorúságodat, úgy gondolsz majd rá, mint az elfolyt vizekre.	16 και τον κοπον επιληση ωσπερ κυμα παρελθον και ου πτοηθηση
17 Ragyogó lesz estéd, mintha dél lenne, s amikor azt hiszed, hogy elenyésztél, feltámadsz, mint a hajnali csillag;	17 η δε ευχη σου ωσπερ εωσφορος εκ δε μεσημβριας ανατελει σοι ζωη
18 és jó kedvvel leszel, remény lesz előtted, körültekintesz és nyugton térhetsz pihenőre.	18 πεποιθως τε εση οτι εστιν σοι ελπις εκ δε μεριμνης και φροντιδος αναφανειται σοι ειρηνη
19 Lefekhetsz és senki sem riaszt, és sokan keresik majd kegyedet.	19 ησυχασεις γαρ και ουκ εσται ο πολεμων σε μεταβαλομενοι δε πολλοι σου δεηθησονται
20 A gonoszok szemei azonban elepednek, és menedékük elvész tőlük; a reményük pedig olyasvalami, amitől a lélek visszariad.«	20 σωτηρια δε αυτους απολειψει η γαρ ελπις αυτων απωλεια οφθαλμοι δε ασεβων τακησονται