Job 37

BIBLIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Mi corazón también por eso tiembla, y salta fuera de su sitio.	1 Az én szívem is megremeg miatta és felriad helyéről.
2 ¡Escuchad, escuchad el fragor de su voz, el bramido que sale de su boca!	2 Halljátok csak hangja dörgését, s a morajt, amely szájából kijön!
3 Hace relampaguear por todo el cielo, su fulgor llega a los extremos de la tierra.	3 Kiengedi az egész ég alatt, és villámát a föld szélei fölött;
4 Detrás de él una voz ruge: truena él con su soberbia voz, y sus rayos no retiene, mientras su voz retumba.	4 utána hangja bömböl, ő zeng fölséges szavával, és nem tartja azt vissza, amikor hangja megzendül.
5 Dios nos da a ver maravillas, grandes cosas hace que no comprendemos.	5 Csodásan mennydörög szavával Isten, olyan nagyokat művel, hogy fel nem foghatjuk.
6 Cuando dice a la nieve: «¡Cae sobre la tierra!», y a los aguaceros: «¡Lloved fuerte!»,	6 Azt mondja a hónak: Hullj a földre! S a téli esőnek és zápornak: Szakadjatok!
7 la mano de todo hombre retiene bajo sello, para que todos conozcan su obra.	7 Pecsét alá helyezi minden ember kezét, hogy mindannyian megismerjék műveit.
8 Las fieras a sus guaridas huyen y en sus cubiles se cobijan.	8 Behúzódik a vad a búvóhelyére, és barlangjában marad.
9 Del sur llega el huracán, el frío, de los vientos del norte.	9 Előjön a fergeteg a kamrákból, s a hideg a sarkcsillag felől.
10 Al soplo de Dios se forma el hielo, se congela la extensión de las aguas.	10 Jég áll össze Isten fuvallatától, s a vizek tágassága összeszorul,
11 El carga a la nube de un rayo, el nublado esparce su fulgor,	11 a felhő jégesőt hullat, s a felleg az ő villámait szórja:
12 y éste, gira girando, circula conforme a sus designios. Así ejecutan sus órdenes en todo sobre la haz de su orbe terráqueo.	12 ide-oda cikáznak, amerre akarata irányítja őket, hogy megtegyék mindazt, amit nekik meghagyott, szerte a föld kerekségén,
13 Ya como castigo para los pueblos de la tierra, ya como gracia, él los envía.	13 akár fenyítő pálcának földje számára, akár kegyelemnek szánja őket bárhová.
14 Presta, Job, oído a esto, tente y observa los prodigios de Dios.	14 Figyelj csak rám, Jób! Állj meg és ügyelj Isten csodáira!
15 ¿Sabes acaso cómo Dios los rige, y cómo su nube hace brillar el rayo?	15 Érted-e, hogyan rendelkezik Isten az esővel, hogy villogtassa felhője fényét?
16 ¿Sabes tú cómo las nubes cuelgan en equilibrio, 7 maravilla de una ciencia consumada?	16 Érted-e a felhő nagy útjait, a tudásban Tökéletesnek csodáit?
17 Tú, cuyos vestidos queman cuando está quieta la tierra bajo el viento del sur,	17 Nemde ruháid melegek, amikor a földet megfújja a déli szél!
18 ¿puedes extender con él la bóveda del cielo, sólida como espejo de metal fundido?	18 Talán vele együtt te feszíted ki az egeket, amelyek szilárdak, mintha ércből lennének öntve?
19 Enséñanos qué le hemos de decir: no discutiremos más, debido a las tinieblas.	19 Jelentsd meg nekünk, mit mondjunk neki! Mert mi sötétségtől vagyunk körülvéve!
20 Si hablo yo, ¿alguien se lo cuenta? ¿es informado de lo que un hombre ha dicho?	20 Ki mondhatja neki, hogy ‘beszélni akarok’? Ha mondaná is valaki, bizony megsemmisülne!
21 Ahora ya no se ve la luz, que queda oscurecida por las nubes; pero pasa el viento y las despeja,	21 De most sohasem látott fény ragyog föl hirtelen az ég felhőiben, és szél kerekedik, amely elhajtja azokat;
22 y una claridad llega del norte: gloria terrible alrededor de Dios,	22 aranyos fény jő észak felől, félelmetes dicsfény van Isten körül.
23 ¡es Sadday!, no podemos alcanzarle. Grande en fuerza y equidad, maestro de justicia, sin oprimir a nadie.	23 A Mindenható, akit nem tudunk méltóképpen felfogni! Nagy ő erőben és igazságban, igazságos nagyon, akit nem lehet leírni!
24 Por eso le temen los hombres: ¡a él la veneración de todos los sabios de corazón!	24 Ezért félnek tőle az emberek! Nem mernek rátekinteni mind, akik bölcseknek tartják magukat!«