Sirák fiának könyve 10

KÁLDI-NEOVULGÁTA	Sacra Bibbia Garofalo
1 A bölcs uralkodó igazságot tesz népének, s az értelmes ember uralma tartós.	1 Il giudice sapiente corregge il suo popolo e il governo di un uomo prudente è ordinato.
2 Amilyen a nép fejedelme, olyanok tanácsosai, s amilyen a város feje, olyanok a lakói is.	2 Come il giudice del popolo, così i suoi ministri; come il capo della città, così i suoi abitanti.
3 A balga király tönkreteszi népét, de népessé lesznek a városok nagyjaik okossága folytán.	3 Un re dissoluto rovina il suo popolo e una città cresce per la saggezza dei reggitori.
4 Isten kezében van a földkerekség uralma, és rátermett uralkodót rendel fölé idejében.	4 Nelle mani di Dio è il potere della terra; su di essa suscita a suo tempo l’uomo opportuno.
5 Az ember sikere Isten kezében van, s a főemberre ő ruházza tekintélyét.	5 Nelle mani di Dio c’è il dominio su ogni uomo ed egli conferisce onore al legislatore.
6 Ne tartsd eszedben társad semmiféle jogsértését, és ne kövess el semmilyen erőszakot!	6 Non rendere male al prossimo per ogni ingiuria e non camminare per le vie dell’alterigia.
7 Isten és emberek előtt gyűlöletes a kevélység, és utálatos a nemzetek minden erőszakossága.	7 L’alterigia è odiosa al Signore e agli uomini; l’oppressione è un delitto per tutti e due.
8 Egyik nemzetről a másikra száll az uralom, igaztalanság, jogsértés, gyalázás és különféle cselvetés miatt.	8 Il regno viene trasferito da gente a gente a causa della violenza e dell’alterigia.
9 Semmi sem gonoszabb a fukarnál, mert az ilyen még lelkét is áruba bocsátja,	9 Perché insuperbisce la polvere e la cenere, se; pur vivendo, imputridisce il suo corpo?
10 Mit kevélykedik a por és hamu? Még életében kihányja belső részeit.	10 Male leggero, sereno il medico: oggi re e domani prostrato;
11 A hosszú betegség terhes az orvosnak, a rövid betegség pedig megvidámítja.	11 quando muore all’uomo tocca la putredine, vermi, insetti e bachi in quantità!
12 Minden hatalmasság rövid életű, s a király, aki ma még van, holnap már halott.	12 Principio dell’orgoglio nell’uomo è l’allontanarsi dal Signore e abbandonare con il cuore il creatore:
13 Ha az ember meghal, csúszó-mászó, rovar és féreg az örökrésze!	13 congerie di superbia, infatti, è il peccato; da esso, come da una fonte, promana la cattiveria. Così Dio colpisce e ferisce il loro cuore e lo percuote fino alla distruzione.
14 Az ember gőgjének kezdete az elpártolás Istentől,	14 Dio abbatte il trono dei superbi e al loro posto colloca gli umili.
15 amikor a szíve elfordul Alkotójától. Minden bűn kezdete ugyanis a kevélység, aki ragaszkodik hozzá, betelik átokkal, végül pedig elvész általa.	15 Dio estirpa le radici dei superbi e pianta gli umili al loro posto.
16 Ezért tette Isten becstelenné a gonoszok gyülekezetét, és rontotta meg őket végképpen.	16 Il Signore ha sconvolto le regoli delle genti e le ha rovinate fino nelle fondamenta della terra;
17 Felforgatta Isten a dölyfös fejedelmek trónját, s a megalázottakat ültette helyükre.	17 le ha spazzate dalla terra e le ha dissipate, dalla terra ne ha cancellato la memoria!
18 Kiszárította Isten a dölyfös nemzetek gyökerét, s a népek közül a megalázottakat plántálta helyükbe.	18 All’uomo non conviene l’orgoglio né l’ardore dell’ira a un figlio di donna.
19 Felforgatta az Úr a nemzetek országait, s elpusztította őket fenekestől.	19 Qual è la razza onorata? la razza umana; qual è la razza onorata? la razza di coloro che temono il Signore.
20 Némelyeket elsenyvedni engedett, szétszórta őket, és kiirtotta emléküket a földről.	20 Qual è la razza in disonore? la razza umana; qual è la razza in disonore? la razza di coloro che trasgrediscono la legge.
21 Eltörölte Isten a dölyfösök emlékét, de meghagyta az alázatos szívűek emlékezetét.	21 Tra i fratelli viene onorato il capo; ma agli occhi del Signore coloro che lo temono.
22 Nem született együtt a gőg az emberekkel, sem a harag az asszonyok szülötteivel.	22 Forestiero o pellegrino, straniero o povero: titolo di gloria per essi è il timore di Dio.
23 Becsben áll az istenfélők ivadéka, de gyalázat vár a sarjra, amely megszegi az Úr parancsait.	23 Non bisogna disprezzare il povero che è saggio, né bisogna onorare il ricco che è empio.
24 A testvérek közt becsben áll vezérük, s akik félik az Urat, szeme előtt vannak.	24 Si onorano i nobili, chi domina e i magistrati; ma non c’è nessuno più grande di colui chè teme Dio.
25 Legyen valaki gazdag, megbecsült vagy szegény, az Úr félelme dicsőségére válik.	25 A un servitore intelligente ubbidisce chi è libero e l’uomo che capisce non se ne vergogna.
26 Ne nézd le az igaz embert, mert szegény, és ne dicsérd a bűnös férfit, mert gazdag!	26 Non affettare saggezza nel trattare le tue cose e nel bisogno non fare vanti.
27 Becsülik az előkelőt, a bírót, a hatalmon levőt, de nincs nagyobb az istenfélőnél.	27 Meglio chi opera e abbonda di beni; non colui che si vanta e manca di pane.
28 Az értelmes szolgának szabadok szolgálnak, az okos, fegyelmezett férfi nem morog, ha megfeddik, a tudatlannak azonban nincs becsülete.	28 Figlio mio, onora la tua anima con la mansuetudine e dalle l’onore che merita.
29 Ne fontoskodj, amikor munkádat végzed, és ne nagyzolj nélkülözés közepette!	29 Chi può giustificare colui che pecca contro se stesso? chi può onorare colui che si disonora?
30 Többet ér, aki dolgozik és bővelkedik mindenben, mint a nagyzoló, akinek még kenyere sincsen.	30 C’è un povero che è onorato per la saggezza; c’è chi è onorato per le ricchezze:
31 Tartsd, fiam, lelkedet szerénységben, de becsüld meg érdeme szerint! Ki tartaná igaznak a maga ellen vétőt, és ki becsülné meg azt, aki önmagát gyalázza? A szegényt ügyessége s istenfélelme miatt tisztelik, másokat pedig vagyonukért becsülnek; akit megbecsülnek szegénységében, mennyivel inkább becsülik, ha gazdag! Akit csak a gazdagságáért dicsérnek, az félhet ám a szegénységtől!	31 ora è onorato ed è povero tanto più se ricco; è disprezzato nelle ricchezze, tanto più se povero.