A zsoltárok könyve 35

Torna indietro

Káldi-Neovulgáta	Bibbia Diodati
¹ Dávidtól. Szállj perbe, Uram, azokkal, akik perlekednek velem, harcolj azokkal, akik ellenem harcolnak.	¹ Salmo di Davide O SIGNORE, contendi con quelli che contendono meco; Guerreggia con quelli che guerreggiano meco.
² Ragadj fegyvert és pajzsot, kelj a segítségemre!	² Prendi lo scudo e la targa; E levati in mio aiuto.
³ Végy lándzsát és bárdot üldözőim ellen, mondd nekem: »Én vagyok a segítséged.«	³ E trai fuori la lancia, e serra il passo a quelli che mi perseguitano; Di’ all’anima mia: Io son la tua salute.
⁴ Szégyenüljenek és hátráljanak meg, akik életemre törnek; Forduljanak vissza és szégyenüljenek meg, akik ellenem gonoszat terveznek!	⁴ Sien confusi e svergognati quelli che cercano l’anima mia; Voltin le spalle, e sieno svergognati Quelli che macchinano del male contro a me.
⁵ Legyenek olyanok, mint a por a szélben, s az Úr angyala űzze őket:	⁵ Sien come pula al vento, E caccili l’Angelo del Signore.
⁶ Legyen útjuk sötét és síkos, s az Úr angyala kergesse őket!	⁶ Sia la via loro tutta tenebre, e sdruccioli; E perseguali l’Angelo del Signore.
⁷ Mert ok nélkül tőrt vetettek ellenem, ok nélkül vermet ástak nekem.	⁷ Perciocchè senza cagione hanno fatta una fossa nascosta, Per tendervi la lor rete; Senza cagione l’hanno cavata all’anima mia.
⁸ Érje őket olyan csapás, amelyre nem számítanak, elrejtett hálójuk fogja meg őket magukat, és önnön tőrükbe hulljanak!	⁸ Venga loro una sprovveduta ruina, E sieno presi colla lor propria rete che hanno tesa di nascosto, E cadano nella ruina che mi hanno apparecchiata.
⁹ Az én lelkem pedig az Úrban örvend, gyönyörködik szabadításában.	⁹ Allora l’anima mia festeggerà nel Signore, E si rallegrerà nella sua salute.
¹⁰ Minden csontom azt mondja: »Uram, ki hasonló hozzád? Te megmented a nyomorultat attól, aki erősebb nála, a szűkölködőt és szegényt azoktól, akik őt fosztogatják.«	¹⁰ Tutte le ossa mie diranno: O Signore, chi è pari a te, Che riscuoti il povero afflitto da chi è più forte di lui; Il povero afflitto, e il bisognoso, da chi lo spoglia?
¹¹ Hamis tanúk állnak elő, arról faggatnak, amiről nem is tudok.	¹¹ Falsi testimoni si levano; Mi domandano cose, delle quali non so nulla.
¹² Rosszal fizetnek nekem a jóért, árvaságba döntik lelkemet.	¹² Mi rendono male per bene; Rendono sconforto all’anima mia.
¹³ Pedig én, amikor betegeskedtek, szőrruhát öltöttem, böjttel sanyargattam magamat, és imádságom feléjük fordult bensőmben.	¹³ E pure io, quando essi erano infermi, mi vestiva d’un cilicio. Ed affliggeva l’anima mia col digiuno, E la mia orazione mi ritornava in seno.
¹⁴ Úgy járkáltam, mintha barátaim vagy testvéreim volnának, szomorúan meggörnyedtem, mint aki anyját siratja.	¹⁴ Io andava attorno, come se fosse stato per un mio amico, ovver fratello; Io andava chino, e vestito a bruno, Come uno che faccia cordoglio di sua madre.
¹⁵ De amikor én meginogtam, összegyűltek és örvendeztek, tudtomon kívül összegyűltek ellenem, hogy verjenek.	¹⁵ Ma quando io son zoppicato, essi se ne son rallegrati, E si sono adunati insieme; Gente da nulla si è adunata contro a me, senza che io lo sapessi; Mi hanno lacerato, senza mai restare;
¹⁶ Elszéledtek de nem nyugszanak, kísértenek, csúfolódva csúfolgatnak, vicsorgatják rám fogukat.	¹⁶ Insieme con profani beffatori giocolari, Digrignando i denti contro di me
¹⁷ Uram, mikor tekintesz rám? Mentsd meg gonoszságuktól éltemet, az oroszlánoktól egyetlen lelkemet.	¹⁷ O Signore, infino a quando vedrai queste cose? Ritrai l’anima mia dalle ruine loro, L’unica mia d’infra i leoncelli.
¹⁸ Hadd adjak hálát neked a nagy gyülekezetben, a nagyszámú nép közt hadd dicsérjelek.	¹⁸ Io ti celebrerò in gran raunanza; Io ti loderò in mezzo d’un gran popolo.
¹⁹ Ne örüljenek rajtam hamis ellenségeim, akik ok nélkül gyűlölnek és hunyorgatnak szemükkel.	¹⁹ Non rallegrinsi di me quelli che mi son nemici a torto; Non ammicchino con gli occhi quelli che mi odiano senza cagione.
²⁰ Mert nem békésen beszélnek, és álnok dolgokat terveznek a föld szegényei ellen.	²⁰ Perciocchè non parlano giammai di pace; Anzi macchinano frodi contro a’ pacifici della terra.
²¹ Kitátják ellenem szájukat, és hahotázva mondják: »Jól van, jól van, saját szemünk látta!«	²¹ Ed allargano la lor bocca contro a me, E dicono: Eia, Eia! l’occhio nostro ha pur veduto quello che desideravamo.
²² Uram, te láttad; ne maradj csendben, Uram, ne távozzál tőlem!	²² O Signore, tu hai vedute queste cose; non tacere; O Signore, non allontanarti da me.
²³ Ébredj fel és figyelj ítéletemre, én Istenem, Uram, az én ügyemre!	²³ Risvegliati, e destati, per farmi ragione; Dio mio, e Signor mio, risvegliati per difendere la mia causa.
²⁴ Ítélj meg igazságod szerint, Uram, én Istenem, hogy ne örvendjenek rajtam,	²⁴ O Signore Iddio mio, giudicami secondo la tua giustizia, E fa’ ch’essi non si rallegrino di me;
²⁵ és ne gondolhassák szívükben: »Jól van, én lelkem!« Ne mondhassák: »Felfaltuk!«	²⁵ E non dicano nel cuor loro: Ehi! anima nostra; E non dicano: Noi l’abbiamo trangugiato.
²⁶ Piruljanak el, jussanak szégyenbe mind, akik örülnek szerencsétlenségemen; Öltsenek szégyent, gyalázatot, akik kevélyen beszélnek ellenem.	²⁶ Sieno svergognati e confusi tutti quanti Quelli che si rallegrano del mio male; Sieno vestiti di vergogna e di vituperio Quelli che si magnificano contro a me.
²⁷ De ujjongjanak és örvendezzenek, akik igazamat óhajtják, és mondják szüntelen: »Magasztaltassék az Úr, aki szolgájának békességét akarja!«	²⁷ Cantino, e rallegrinsi Quelli che hanno buona affezione alla mia giustizia; E dicano del continuo: Magnificato sia il Signore, Che vuole la pace del suo servitore.
²⁸ Nyelvem hirdeti majd igazságodat, és dicséretedet egész nap.	²⁸ E la mia lingua risonerà la tua giustizia E la tua laude, tuttodì

Cambia Bibbia

Confronta con un'altra Bibbia

Versetti esaminati