A zsoltárok könyve 137

Káldi-Neovulgáta	Sacra Bibbia Garofalo
¹ Ott ültünk Babilon folyóvizei mellett, és sírtunk, amikor Sionra gondoltunk.	¹ Sui fiumi di Babilonia eravamo seduti e piangevamo, ripensando a Sion.
² A fűzfákra akasztottuk ott hangszereinket,	² Sui salici, nel suo mezzo avevamo sospeso le nostre cetre.
³ mert énekszót kívántak tőlünk, akik foglyul ejtettek minket: »Zengjetek dalt nekünk Sion dalaiból«, mondták, akik elhurcoltak minket.	³ Proprio là i nostri asservitori ci chiesero canti e i nostri aguzzini allegre canzoni: «Cantateci canti di Sion».
⁴ Hogyan énekelhetnénk az Úr énekét idegen földön?	⁴ Come potremo cantare il canto di Jahvè su terra straniera?
⁵ Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem, bénuljon meg a jobb kezem!	⁵ Se mai ti dimenticassi, Gerusalemme, mi fallisca la destra;
⁶ Ragadjon a torkomhoz a nyelvem, ha rólad meg nem emlékezem, ha nem tartom Jeruzsálemet legfőbb örömömnek!	⁶ mi aderisca la lingua al palato; se non ti ricordo, se non esalto Gerusalemme in capo alla mia canzone gioiosa.
⁷ Emlékezzél meg, Uram, Edom fiairól, Jeruzsálemnek arról a napjáról, amikor ők ezt mondták: »Rontsátok le! Rontsátok le, egészen az alapjáig!«	⁷ Ricorda, Jahvè, i figli di Edom, nel giorno di Gerusalemme, i quali dicevano: «Abbattete, abbattete! fino alle fondamenta in essa».
⁸ Babilon leánya, te nyomorult, boldog, aki megfizet neked rajtunk elkövetett tetteidért!	⁸ Figlia di Babilonia, sterminatrice, beato chi ti ripaghi la misura che ci hai ripagato!
⁹ Boldog, aki megragadja és sziklához vágja kisdedeidet!	⁹ Beato chi afferri e sfracelli i tuoi lattanti alla rupe!